Miből készül az eperfagyi? - Jobb, ha nem tudja!
Ne ámítsuk magunkat!
- Aki reggelire "kakaóitalt" iszik, a laboratórium ízeit nyeli.
- Aki eperjoghurtot kanalaz, fűrészport fal.
- Aki bolti citromlevet tesz a teába, az a penészgomba "váladékát"
kapja, bármennyire tiltakozik is.
- Az édeset idomított baktériumok "köpik ki", a savanyú a
mikroorganizmusok "izzadmánya".
Érzékeinket (észrevétlenül) manipulálja egy világhatalommá
szerveződött maffia, az íz-ipar, s laboratóriumokban előállított
(titkos) aromákkal, ízfokozókkal megváltoztatja ízlelésünket.
Veszélyben az ízlés szabadsága, a kulináris önrendelkezés joga. Nem
azt esszük, amit enni vélünk. Mert semmi sem az, aminek látszik.

Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő
ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő
keverékéből. (A Föld teljes epertermése az "eperből" készült
fagylaltok, joghurtok, desszertek mennyiségének egy százalékát sem
fedezné!)

Egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot
varázsol, egy másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból
őszibarack-aromát. Az Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból
péksüteményt, a General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból
műszalonnát.

A Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a gyapotszálat
(pamutot) is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret
sütnek. Az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a
grépfrút, az acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a
filberton a mogyoróíz illúziójáért felel.

Mint a Mátrix című filmben. Nem eperjoghurtot eszünk, hanem vizet
mesterséges illúziókkal. A szagok és ízek e virtuális valóságában már
a füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak
"folyékony füstöt", azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc
alatt meg lehet "füstölni" a terméket. Ráadásul a vásárlókat mézédes
hazugságokkal etetik.

A Danone Actimel "szuper-egészséges" joghurtital egyszerre tartalmaz
két (veszélyesnek tartott) édesítőszert, aszpartámot és K-aceszulfámot
is.


A csalafinta íztrükkök aztán megteszik a magukét, aki gyerekkorától
hozzászokott a víz, szén-dioxid, karamell, foszforsav, citromsav,
nátriumbenzoát, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele),
annak az igazi bodzaszörp ízetlen. Az élelmiszeripar tehát
"maszkírozza" az ízeket, ha kell, korrigálja és retusálja őket (mint
Sztálin környezetét a korabeli fotókon), hozzászoktat bennünket a
kémiai édesítőszerek, ízfokozók, sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és
aromákkal etet, ízfüggővé tesz.

Korunkban húszezer élelmiszer-adalékot forgalmaznak (köztük hétezer
aromát). E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek
összetevőit (üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre
allergiás gyerekek orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari
termékek többsége élvezhetetlen és eladhatatlan lenne. *Az íz az
ételek lelke.* Aki az ízeket befolyásolja, életünket manipulálja.
Ráadásul az íz nem csak ízlés dolga. Az íz legfontosabb funkciója a
táplálék ellenőrzése. Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad
megenni. Ha becsapják ízlelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti
ízt, akkor tényleg bármit lenyelünk.

A leves hazudik - írja magyarul újfent megjelent nagyszerű
pamfletjében Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr
és a Maggi zacskós leves hazudik (a négy főre szóló adagban mindössze
két gramm szárított marhahús található), hanem szinte minden.
A kenyér, a virsli (de az nagyon), a csecsemőtápszer. Érzékeinket
manipulálják és átprogramozzák. Éppúgy, mint gondolatainkat. Egész
életünket. Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek
már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt.

A Fast Food Nation (gyorsétterem-generáció) már nem ismeri az ételek
eredeti összetevőit, életében soha nem szagolt vargányát. "De hát
végül is - mondja cinikusan az egyik aromagyár mérnöke - az élvezet
fantázia dolga."
Már akinek!

Ne feledd, AZZÁ LESZEL AMIT ESZEL!
Ki-ki vonja le a tanulságot, és TEGYEN MEG MINDENT A CSALÁDJA EGÉSZSÉGÉÉRT!

süti beállítások módosítása