A cigány nagymama meséli az unokáknak:

Amikor én kisgyerek voltam, az anyám adott

10 forintot és elküldött vele az üzletbe.

Hoztam két kenyeret, két tejet, egy rúd szalámit, egy csomag bonbont, két tábla csokoládét, 10 tojást és még maradt valami a körhintára is...

Most meg...??

Ma már ez lehetetlen! Hiszen az egész boltot telerakták azokkal a kurva kamerákkal...!!

Magyarország elrablása

Offshore számlákon az államadósság duplája

Magyarországról a nyolcvanas évek óta 242 milliárd dollárnyi magántőkét menekítettek ki a világ különböző adóparadicsomaiba. Ezzel hazánk a világon a 12. legtöbb pénzt vesztett állam, megelőzve nálunk sokkal nagyobb és korruptabb hírben álló országokat, például Ukrajnát, Törökországot és Kazahsztánt – állítja egy nemzetközi jelentés. A kutatást vezető közgazdász, John Christensen a Heteknek elmondta: szinte példátlan, hogy egy ország a teljes államadósságának két és félszeresét külföldre engedje úgy, hogy abból semmiféle bevétele nem származik. A megdöbbentő adatok arra utalnak, hogy az elmúlt 30 év sorozatos külföldi hitelfelvételei és megszorításai jórészt értelmetlenül történtek.

Többéves kutatás után a héten jelent meg az első átfogó világjelentés az adóparadicsomokba menekített magánvagyonokról. Az igazságos adózásért küzdő, vezető közgazdászokból és bankszakemberekből álló Tax Justice Network civil szervezet azt állítja, hogy 2010 végén legalább 21 ezer milliárd dollár értékű magánvagyon rejtőzött offshore számlákon. Ez az összeg – ami csak a pénzeszközöket vette számba, és nem tartalmazza az offshore ingatlanokat, jachtokat és céges tulajdont – megegyezik az Egyesült Államok és Japán együttes éves nemzeti össztermékével (GDP).
„Az adóparadicsomok száma a gazdasági válság óta folyamatosan növekszik, csakúgy mint az ide menekített vagyonok mértéke” – mondta a Heteknek a Tax Justice Network igazgatója, John Christensen. Jelenleg 73 ilyen állam és önálló adójogi státussal rendelkező tartomány van, amelyek a nulla összegű vagy minimális adókulcsok mellett titoktartást – beazonosíthatatlan tulajdonú, anonim számlákat, alapítványokat és cégeket – kínálnak a külföldiek számára. „Az adóparadicsomokba nem azért viszik a vagyonokat, hogy ott kedvezőbb feltételek mellett forgassák a tőkét. A legtöbb ilyen helyre a milliárdosok be sem teszik a lábukat, nem költenek és nem termelnek itt, egyszerűen csak odaviszik a pénzüket, hogy teljesen kivonják az országuk adózása alól” – állítja Christensen.
A klasszikus adóparadicsomok mellett évente több új helyszín is felbukkan, például Afrikában. Ilyen Ghána és Kenya, ahol a kormány létesített adómentes övezeteket, nyíltan offshore céllal. A fekete kontinensre leginkább az új ázsiai milliomosok menekítik a pénzüket, Kínából, Indiából és Szingapúrból.

A Csatorna-szigetek egyike, Jersey. Népszerű adóparadicsom: Nagy-Britan­­ni­á­hoz tartozik, de pénzügyi­leg független, és nem tagja az Európai Uniónak sem.

Az offshore ára (The Price of Offshore) című kutatás során a világ legnagyobb adatbázisainak, a nemzetközi szervezetek jelentéseinek és az egyes országok költségvetési összesítéseinek felhasználásával a kutatók azt állapították meg, hogy a világgazdaság „fekete lyukaiban” több pénz tűnt el adómentesen az elmúlt években, mint amennyit a kormányok megpróbáltak – az adófizetők pénzéből – a válságkezelésre biztosítani. „Ezek a pénzek nem vesznek részt az értékteremtésben, nem teremtenek munkahelyeket, legfeljebb a spekulatív tőkepiacokon jelennek meg” – állítja Christensen, aki elmondta: a legnagyobb offshore vagyonokat nem ismeretlen „no name” bankok, hanem a világ top pénzintézetei kezelik. A pénzügyi válság éveiben a világ 50 legnagyobb bankja évente 16 százalékkal növelte az ügyfeleik által offshore számlákon elhelyezett összegeket. Ez a privátbanki prémium szolgáltatás a legjövedelmezőbb banki üzletág, ennek ellenére a bankok egy része állami mentőövet igényelt. „A szuper bankokon belül is kiemelkedik három pénzintézet – a svájci UBS, a szintén svájci Credit Suisse és az amerikai Goldman Sachs –, amelyek a világelit kedvenc bankjai. Ezek mind prémium szolgáltatást nyújtanak és kiterjedt hálózattal rendelkeznek a népszerű adóparadicsomokban.”
A Tax Justice Network adatai szerint Magyarország méretéhez és tőkeerejéhez képest példátlanul nagy veszteségeket szenvedett az elmúlt évtizedekben az offshore jelenség miatt. 242 milliárd dollár magántőke – a teljes magyar államadósság két és félszerese – került offshore számlára. Az összeg abszolút mértékben is hatalmas: ezzel a világranglista 12. helyét foglaljuk el. (Lásd a mellékelt infografikát.) Európából senki nem előz meg bennünket, és a többi kontinensről is csak gazdasági világhatalmak és néhány olajország. A sokat szidott európai válságállamok – például Görögország – nincsenek az első húszban sem.
Tekintve, hogy a kommunizmus alatt nem léteztek jelentős magánvagyonok, ezért megkockáztatható az állítás, hogy a 242 milliárd dollárnyi offshore pénz nagy része a privatizáció során került magánkézbe. Az ország ezzel kétszeresen is pórul járt: a gyakran érték alatt dobra vert állami javak nem is maradtak az országban, hanem adómentesen külföldön fialtak tovább. Magyarországnak maradt a folyamatos eladósodás, hitelfelvételek és megszorítások ördögi köre – kormányzatoktól függetlenül. Ráadásul a magyar offshore milliárdosok közül még Berezovszkijok és Abramovicsok sem kerültek ki. Pedig a külföldi milliárdosokat sorozatban termelő Oroszországból is csak alig több mint háromszor annyi pénzt sikerült külföldre juttatni, mint Magyarországról. Ráadásul Magyarországnak nem volt olyan vezetője sem, mint Vlagyimir Putyin, aki – vitatható módszerekkel, de – hazahozatta az offshore paradicsomokba síbolt vagyonok jelentős részét. Ebből a szempontból új megvilágításba kerülhet a magyar adósságválság: valóban nem lett volna szükség IMF-re és uniós mentőövre – de Bokros-, Gyurcsány- és Orbán-csomagra sem –, ha a politikai elit az elmúlt 20-25 évben hatékonyan fellép az országkárosító jelenséggel szemben.
A jelentés nemcsak az egyes országok veszteségét vizsgálta, hanem a nyerteseket is. „A szupergazdagok egyre jobban elhúznak. Ma a világ összes magánvagyonának mintegy 30 százaléka egy nagyobb futballstadionnyi ember – 91 ezer fő – kezében van. Ők azok, akiknek egyenként 30 millió dollárt meghaladó vagyonuk van. Utánuk következnek az 1–30 milliárd dollár közötti vagyonnal rendelkezők (9,3 millióan), akik a világ magánvagyonának további 51 százalékát birtokolják. Ez a maroknyi elit – amely a világ lakosságának 0,14 százalékát teszi ki – négyszer annyi pénzzel (44 800 milliárd dollárral) rendelkezik, mint a többi 6,7 milliárd ember – a világ lakosságának 99,86 százaléka –, akik nem dollármilliomosok. Ennek a hatalmas vagyonnak a fele (a szupergazdagok esetében a 70 százaléka) offshore számlákon van. A számok azt mutatják, hogy az Occupy-mozgalom híres jelszava – „mi vagyunk a 99 százalék, ők az 1 százalék” – inkább alulbecsülte a valóságot.

A hangzatos ígéretek ellenére ezen a téren nagyon gyenge a nemzetközi felügyelet. Hiába ígért például a G20-csoport hathatós összefogást, a gyakorlatban nem sok történt. Ezért az egyes országok – például a német adóhatóság – megpróbálnak a feketepiacon hozzájutni bizalmas adatokhoz a külföldre menekített vagyonokról.
„Ez a globalizáció gyenge pontja – mondja Christensen. – Felszabadítottuk a globális tőkemozgásokat, de nem szerveztük meg az együttműködést az országok között, hogy a pénz ne tűnhessen el az adóparadicsomokba. Ezért azt javasoljuk, hogy a világ valamennyi országának részvételével jöjjön létre egy globális adózási egyezmény. Ez automatikus információcserét biztosítana az adóhatóságok között. Csak azok a bankok működhetnének, amelyek alávetik magukat az offshore információk átadásának, beleértve az offshore cégek, részvénytársaságok és alapítványok valódi tulajdonosainak adatait is.”
A szakember elismeri, hogy ez nem fog egyik évről a másikra megtörténni, de – mint mondja – az adómentes vagyonokból származó jövedelem megadóztatása olyan jövedelmet szabadíthat fel, ami megoldást jelentene például az európai adósságválság megoldására vagy számos ínségben élő ország valódi megmentésére.

Kedves szabadkőműves testvérem!

Nem írtál még az idén, érdeklődnék hát mi hír van felétek?

Én az idei nyarat ismét Budapesten töltöttem, és most is nagyon jól éreztem itt magam. Ez a nyár is csodálatosan telt el!

A légkör néhány nagyon forró napot leszámítva végig kellemesen meleg volt,

mind az utcán, mind az új bárokban, amiket szerte a belvárosban nyitottunk... (kac-kac, nyilván érted mire gondolok)

Nagyon szeretném, ha most már tényleg eljönnél egyszer meglátogatni itt minket. Hidd el, most már teljesen otthon éreznéd itt magad! A belváros átalakításában minden 110%-ban a tervek szerint halad. A multi-kulti jegyében, a brassói aprópecsenyét például lecseréltük gyros-tálra, a csípős gulyást édes-savanyú levesre, lángos helyett pedig burritó-kat szolgálunk fel. A belváros utcáin idén nyáron már szinte nem is lehetett hallani magyarul beszélő egyedet. Komolyan beszélek!

Ez mondjuk nem is olyan meglepő... hiszen az elmúlt egy-két évben olyan jó tempóban haladtunk a tervvel, hogy lassan már buszjegyre is csak a külföldinek futja errefelé.

Énszerintem ha nyár este kijössz a szállásodról, már nem is kell aggódnod, hogy magyarokba futsz...

Apropó szállás... ha majd jössz, mindenképpen azt ajánlom, hogy a nemrég újjáépített Boscolo szállodánkban szállj meg. Hidd el nekem, nem fogod megbánni!

Csak vess egy pillantást a homlokzatra! Hát nem gyönyörű? Ahogy a kis patásaink hordozzák a fényt? Este, kivilágítva persze még ennél is szebb!

No de a lobbiba belépve viszont már garantálom neked, hogy teljesen otthon fogod érezni magad! Hát nem kiköpött az otthoni páholy?

Küldök neked róla még néhány képet kedvcsinálónak, nézegesd majd meg őket.

Boscolo, New York Palace, lobby
Boscolo, New York Palace, lobby



Szabadkőműves kötény páholyszimbólumokkal
Szabadkőműves kötény páholyszimbólumokkal

Alig várom, hogy gyere, kiviszlek majd a Hősök terére is, ahova egyébként már jó régen elhelyeztünk egy fallikus szimbólumot, de most azt is megmutatom majd neked, hova kerül majd az a nagy piramis, amiről már olyan sokszor meséltem.

Egyébként már majdnem kész vagyunk a bennszülöttek teljes átprogramozásával. Rögtön látni fogod, ha jössz. Szinte gombnyomásra működnek...

De amikor foglalod a szállást, feltétlenül több napra készülj, mert egyik este el szeretnélek vinni kicsit kocsikázni is. Mindenképpen át akarok hajtani veled ezen az új Megyeri-hídon, lehetőleg éjszaka. Olyan látványban lesz részed, ami garantáltan megmelengeti majd a szívedet.

A tervező mérnökök, akiket itt találtunk, képzeld, még a francia kollégáikat is lekörözték ezzel a műalkotással.

Meglepetésnek szántam... de fene egye meg, nem tudom megállni...

Ezt nézd! Nem semmi, ugye? Még a legapróbb részletekre is figyeltek...

Még a napsugarak is ott vannak, ahol kell, a csúcskőből sugározva kifelé.

Elképesztően tehetségesek ezek a magyar mérnökök, ha sikerül beszervezned őket, mindig nagyon hasznos erőforrásnak bizonyulnak. Ki is tüntettük őket egy bitang nagy medállal, amiért ilyen ügyesek voltak.

A kivitelezőket természetesen most sem fizettük ki. Hadd legyen ez a híd minden szempontból az országuk méltó szimbóluma.

Visszafelé úton viszont majd egy másik hídon jövünk vissza, mert azt szintén látnod kell. Ne verd nagy dobra, de ennek a felújításából is rengeteg pénzt tudtunk kitalicskázni.

Te, képzeld, ezek már az ellen se szólnak semmit, ha 5-ször annyiba kerül náluk egy hídfelújítás, mint bárhol másol a világon. Hát nem fantasztikus? Látod már, miért mondom mindig, hogy jól fogod érezni itt magad?

Lényegében azt csinálunk itt, amit csak akarunk, és utána még az orruk alá is lehet dörgölni az egészet, olyan vakok mint egy... nem is tudom... mint egy vakond?!

Tudom, megint kárörvendő vagyok. De ez után a sok munka után kell egy kis szórakozás, nem igaz?

Most nézd meg ezt a hidat! Például erre, a felújítás leple alatt, odaraktuk nekik a képükbe Jákimot és Boázt, közéjük pedig egy kőszobrot, ami a leláncolt szentkoronájukat ábrázolja. Ezek meg ott ácsorognak, nézegetik, fényképezik a két oszlop között a koronát, és egyik nem kérdezi meg, hogy ugyan miért van leláncolva... No de várjál....

Mindezt úgy, hogy a híd közepén, ahogy állnak, ha átnéznek a két oszlop között, a leláncolt korona mögött épp a parlamentjük épületét látják. Magát az eszközt, amin keresztül ténylegesen leláncoltuk őket. Most mondd, hogy nincs humorérzékünk!

Most mit mondjak... Néha azért kicsit hiányzik, hogy semmilyen ellenállást nem tanúsítanak...

Bezzeg a régi szép időkben... Emlékszel? Amikor egész királyságokat kellett megdöntenünk, forradalmakat kellett kirobbantanunk! Azért azok sokkal izgalmasabb idők voltak, mint terelgetni ezt a bégető nyájat...

No de ne érts félre, nem panaszkodni akartam. Hisz hamarosan felvirrad a mi napunk, és beköszönt az ezer éves "aranykor", amiért már oly sok generáció óta küzdenek őseink... és hogy épp mi leszünk a nemzedék, amelyik elvégezheti az utolsó simításokat a nagy művön... Azért ez elképesztően jó érzés, nem igaz? Mesterünk sem lesz hálátlan, érzem.

Gyere hát el, és látogass meg minket... lehetőleg minél előbb!

Az események felgyorsultak. Bulizhatnánk kicsit valamelyik szőröstül bőröstül felvásárolt belvárosi gangosházunkban... tudod... mielőtt még felhelyezzük a csúcskövet...



Üdvözöl: régen látott rend-testvéred

Budapestről, 2012 augusztus 27.

(Piros Pirula Projekt)