KI VOLT JÉZUS VALÓJÁBAN !

"Az 1945-ben előkerült pergamenek alapján kimondható, hogy az eredeti szentiratok 98 %-át nem tették be a Bibliába (mivel e pergameneken a 100 % szerepel).
A maradék részt pedig sok helyen átírták.
És ma csak ezt a meghamisított Bibliát olvashatja a legtöbb ember." (Avatara)

        - [Ki az az Avatara: Ezt a becenevet az ismerősei adták neki.
16 éve kutat ókori írásokat !
Eredeti nyelven (!) tanulmányozott 20 ókori szent könyvet, amik a Föld legkülönbözőbb helyeiről származnak (tehát nagyon széles látókörrel rendelkezik),
és 15.000 tiltott iratot,  stb.
Amelyik idézet után nem írtam oda hogy kitől való, azt az ő (6 órányi) előadásából idéztem. ]


-"A Talmud Jézust állandóan NIMRÓD fiának nevezi."
        - (Talmud = a zsidó vallás szent könyve.)
(Megj:  A magyar legenda szerint Nimród fejedelem keleten élt. Fiai Hunor és Magor!./DK)

-"... Nem kellett tolmács, Jézus HUN nyelven szólalt meg."

-"Ez az én testem ... Ez az én vérem ..." >
"Egyetlen nyelv van, amiben egy új szó keletkezik, ha e 2 szót összerakjuk (test-vér) : a MAGYAR." (Szántai Lajos, művelődés-történész)
Így teszi Jézus egy mágiával a "testvéreivé" a tanítványait (szimbolikusan) , így "adja át beléjük" az ő lelkületét.

-"A Jézus név szanszkritül azt jelenti: a FÉNY FIA.
Héberül viszont nem jelent Semmit,
tehát Nem héber név,
tehát Jézus Nem héber származású !"


-"A 3 király, aki Jézus bölcsőjéhez megy (az eredeti írásokban) a PÁRTUS birodalom küldöttei:
SZKÍTA mágusok !
Ugyanis Pártiában meghalt a király, és egyenes-ági fiú örökös hiányában
a királynő unokaöccse volt a jogos örökös, vagyis Jézus !
EZT jelzi a tömjén, mirha és arany  küldése a küldöttekkel.
Viszont a héber vallás szerint ezeknek az ajándékoknak Semmi értelmük sincs,
sőt a tömjén még törvénysértő is."

-Jézus az ács fia > "A héberben ugyan az a szó jelenti az ácsot, ami az arámiban a HELYTARTÓT.
A Pártus királynő húgának a férje egy (Pártus) helytartó volt  Izraelnek az északi területén (ahol a kánaániták* éltek), és az Ő fia volt Jézus !"

* : Kik voltak a kánaániták:
"Akik Kánaán földjén éltek (vagyis a mostani Izrael területén), mielőtt a zsidó nép (Jáhve* parancsára) oda nem ment, és le nem mészárolta a 90 %-ukat, hogy elfoglalja a (gazdag és fejlett) országukat.
A megmaradt 10 % lakosság az északi területre szorult ki. 
       A kánaániták ABC-je 24 betűből állt, amiből 18  a székely rovásírásban is szerepel !
       Templomaikban egy szent SÓLYOM volt az oltár fölött !"
[Turul = Kerecsen-sólyom]

      "Az Eredeti ószövetségben a kígyó helyett egy SÓLYOM mondja Évának, hogy egyen a tudás fájáról."
(Egyébként ... miért lenne bűn enni a Tudás fájáról ? Bűn a Tudás ?? :)

* : Ki volt Jáhve:
       -"Jáhvét kérte Mózes, hogy mutassa meg magát.
Jáhve mondta: Abba belehalnál (!)
Mózes erősködött, hogy látni akarja.
Jáhve megjelent, és rátámadt Mózesre, aki egy bárányt dobott elé, így Jáhve azt falta fel, és Mózest nem bántotta." (Mózes 2. könyve)
       -"Jáhve egyetlen ábrázolását találták meg: ami egy szamárfej, vörös szemekkel.
Szamárnak egyedül Széth-et ábrázolták még (az egyiptomi mitológiában), aki a harag és a káosz istene, akit Hórusz győz le, a jóságos SÓLYOM-fejű isten.
Jézus egyszer azt mondta, hogy ő volt Hórusz (egy korábbi életében).
Vallás-történészek szerint pedig Jáhve és Szét (is) azonos."
       -A Rítus című (2011-es) filmben egy Vörös Szemű Szamárban ölt testet egy démon.
       -Alaje pedig ezt írta: "Jehovah egy földönkívüli volt a Földön több ezer évvel ezelőtt, aki azt akarta, hogy istenként tiszteljék."

Ne haragudjunk a zsidó népre !
 -1.) Mert csak a tudatlanságuk miatt követték egy náluk "nagyobb" lény parancsát !
 -2.) A holokausztkor visszakapták amit adtak, ezzel Törlesztették a karmikus adósságukat !
 -3.) A mostani (vagyis a 9.) földi civilizáció első népe (Hérodotosz és Pompejusz írásai szerint) a SZKÍTA nép: a Szelídség, Megbocsátás, Vendég-szeretet és a Szeretet (vagyis a Fény) népe volt !
Legyünk méltó utódaik az Aranykor kezdetén ! Mutassunk példát ezekből !
       - (Rockefeller végeztetett egy kutatást, hogy melyik nép DNS-e a legdominánsabb (bízva abban, hogy az övé), de a MAGYAR jött ki eredményül !)
 -4.) Nincs rossz nép, rossz ember, rossz sejt, ... , csak Eltévelyedett !
 -5.) "Ne ítélkezzetek, nehogy fölöttetek is ítélkezzenek." !


Hogy is volt akkor:

1.) Jézus 12 éves korában került el Izraelből és 30 évesen tért vissza. A kettő között keleten tanult és tanított (Egyiptomban, Indiában és Tibetben), amit mind kivágtak a Bibliából !
A Koránban és tibeti írásokban viszont szerepel Jézus ezen útja ! (ők Isszának nevezik).

2.) "Halála" után 300-400 évvel különböző zsinatokon:
-Kivették Jézus tanításaiból a reinkarnáció, asztrológia, numerológia tanait,

  és ... hogy "Isten országa Bennetek van !"  ,  "Ugyanaz a Fény van Benned ... "
Ezek "helyébe" írták: hogy Isten rajtad Kívül, elérhetetlen magasságokban van, és így az Isten és közted szükség van egy közvetítőre: a papságra.

De elkerülte a figyelmüket ez a 2 rész:
Károli Gáspár fordítás, 82. zsoltár 6. vers: "Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan."
Illetve: "Én vagyok a világ világossága" - mondta Jézus. Később pedig a tanítványainak mondta: "Ti vagytok a világ világossága." - Tehát nem azt mondja, hogy .. én vagyok az Isten fia, ti pedig csak emberek, hanem hogy ugyan azok vagyunk !

-Kitalálták, hogy legyen bűn,
amiért büntetés jár,
és hogy legyen pokol,
és ördög.
Míg Jézus azt tanította:
"Nincs bűnös, csak tudatlan. Ezért meg kell Tanítani !
Nincs gonosz, csak beteg. Akit a Szeretet gyógyíthat meg !"

-Próbálták összemosni Jézus tanait a zsidó vallással (ami valójában Ég és Föld) :
Elnevezték Jézus tanait Újszövetségnek,
Jézus származását átírták zsidóra,
és egy zsinaton kimondták, hogy Jézus apja: Jáhve.
[Ez még a papok között is akkora felháborodást váltott ki, hogy lázadás tört ki az egyházonban !
Miért ? Jáhve Egyiptomban csecsemőket ölt (Kivonulás 11.1), Kánaánban pedig népirtást végeztetett. Jézus tetteiből és szavaiból pedig mindig a SZERETET áradt. Még keresztre feszítése közben is: "Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek." > Ugye, nem mindegy hogy ki az apja ? :) ]

-"A női princípium kitörlése:
        -Az Atya, Anya és Fiú szent-háromságot átírták
              Atya, Fiú, Szentlélek -re.
       -Jézus mindig azt mondta: "... az Isten és az Istennő ..." > Mindenhonnan kiradírozták, hogy: Istennő.
       -A történetből (ahonnan csak tudták) kitörölték Mária Magdolnát - Jézus legKözelebbi Tanítványát - a 12 tanítvány közül " , ... de Leonardo Da Vinci odafestette az "Utolsó vacsora" című művére Jézus mellé.
       -Jézus, amikor feltámad, Mária Magdolnával találkozik először (mintha megvárná, míg a többiek elhagyják a sírt), és Jézus úgy szólítja Mária Magdolnát, ahogy egyik tanítványát sem ! Ez a megszólítás csak a legközvetlenebb tanítványnak járt ki !
       -Mária Magdolnát (aki Egyiptomban tanult, és felnőtt korára már nagy hatalmú mágus főpapnő volt),
"bűnös nővé" írták át, ... amit később egyesek prostituáltként értelmeztek.

Visszatérve,
és összefoglalva:
az írások szerint Jézus:

-A SÓLYMOT tisztelő kánaániták
PÁRTUS helytartójának fia volt,
PÁRTIA trónörököse !
-Akit SZKÍTA névre kereszteltek ! aminek a jelentése: a FÉNY fia !
-Tudott HUNUL !
-A Talmud NIMRÓD fiának nevezi. (Talán arra gondolnak, hogy leszármazottja.) 

Mondjuk ki: Jézus az ősi MAGYAR népbe született le.
Trónörökös volt, de az uralkodás helyett az emberiséget tanította,
félelmet nem ismerve, tűzön-vízen keresztül,
adta át az embereknek a Fényt.

Tegyük mi is ezt.

SZERETET Mindenkinek.

http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=6c26e6caf

Érezzük a HAARP-ot! – Partl Viktória, Jakab István

Magyarország elrablása

Offshore számlákon az államadósság duplája

Magyarországról a nyolcvanas évek óta 242 milliárd dollárnyi magántőkét menekítettek ki a világ különböző adóparadicsomaiba. Ezzel hazánk a világon a 12. legtöbb pénzt vesztett állam, megelőzve nálunk sokkal nagyobb és korruptabb hírben álló országokat, például Ukrajnát, Törökországot és Kazahsztánt – állítja egy nemzetközi jelentés. A kutatást vezető közgazdász, John Christensen a Heteknek elmondta: szinte példátlan, hogy egy ország a teljes államadósságának két és félszeresét külföldre engedje úgy, hogy abból semmiféle bevétele nem származik. A megdöbbentő adatok arra utalnak, hogy az elmúlt 30 év sorozatos külföldi hitelfelvételei és megszorításai jórészt értelmetlenül történtek.

Többéves kutatás után a héten jelent meg az első átfogó világjelentés az adóparadicsomokba menekített magánvagyonokról. Az igazságos adózásért küzdő, vezető közgazdászokból és bankszakemberekből álló Tax Justice Network civil szervezet azt állítja, hogy 2010 végén legalább 21 ezer milliárd dollár értékű magánvagyon rejtőzött offshore számlákon. Ez az összeg – ami csak a pénzeszközöket vette számba, és nem tartalmazza az offshore ingatlanokat, jachtokat és céges tulajdont – megegyezik az Egyesült Államok és Japán együttes éves nemzeti össztermékével (GDP).
„Az adóparadicsomok száma a gazdasági válság óta folyamatosan növekszik, csakúgy mint az ide menekített vagyonok mértéke” – mondta a Heteknek a Tax Justice Network igazgatója, John Christensen. Jelenleg 73 ilyen állam és önálló adójogi státussal rendelkező tartomány van, amelyek a nulla összegű vagy minimális adókulcsok mellett titoktartást – beazonosíthatatlan tulajdonú, anonim számlákat, alapítványokat és cégeket – kínálnak a külföldiek számára. „Az adóparadicsomokba nem azért viszik a vagyonokat, hogy ott kedvezőbb feltételek mellett forgassák a tőkét. A legtöbb ilyen helyre a milliárdosok be sem teszik a lábukat, nem költenek és nem termelnek itt, egyszerűen csak odaviszik a pénzüket, hogy teljesen kivonják az országuk adózása alól” – állítja Christensen.
A klasszikus adóparadicsomok mellett évente több új helyszín is felbukkan, például Afrikában. Ilyen Ghána és Kenya, ahol a kormány létesített adómentes övezeteket, nyíltan offshore céllal. A fekete kontinensre leginkább az új ázsiai milliomosok menekítik a pénzüket, Kínából, Indiából és Szingapúrból.

A Csatorna-szigetek egyike, Jersey. Népszerű adóparadicsom: Nagy-Britan­­ni­á­hoz tartozik, de pénzügyi­leg független, és nem tagja az Európai Uniónak sem.

Az offshore ára (The Price of Offshore) című kutatás során a világ legnagyobb adatbázisainak, a nemzetközi szervezetek jelentéseinek és az egyes országok költségvetési összesítéseinek felhasználásával a kutatók azt állapították meg, hogy a világgazdaság „fekete lyukaiban” több pénz tűnt el adómentesen az elmúlt években, mint amennyit a kormányok megpróbáltak – az adófizetők pénzéből – a válságkezelésre biztosítani. „Ezek a pénzek nem vesznek részt az értékteremtésben, nem teremtenek munkahelyeket, legfeljebb a spekulatív tőkepiacokon jelennek meg” – állítja Christensen, aki elmondta: a legnagyobb offshore vagyonokat nem ismeretlen „no name” bankok, hanem a világ top pénzintézetei kezelik. A pénzügyi válság éveiben a világ 50 legnagyobb bankja évente 16 százalékkal növelte az ügyfeleik által offshore számlákon elhelyezett összegeket. Ez a privátbanki prémium szolgáltatás a legjövedelmezőbb banki üzletág, ennek ellenére a bankok egy része állami mentőövet igényelt. „A szuper bankokon belül is kiemelkedik három pénzintézet – a svájci UBS, a szintén svájci Credit Suisse és az amerikai Goldman Sachs –, amelyek a világelit kedvenc bankjai. Ezek mind prémium szolgáltatást nyújtanak és kiterjedt hálózattal rendelkeznek a népszerű adóparadicsomokban.”
A Tax Justice Network adatai szerint Magyarország méretéhez és tőkeerejéhez képest példátlanul nagy veszteségeket szenvedett az elmúlt évtizedekben az offshore jelenség miatt. 242 milliárd dollár magántőke – a teljes magyar államadósság két és félszerese – került offshore számlára. Az összeg abszolút mértékben is hatalmas: ezzel a világranglista 12. helyét foglaljuk el. (Lásd a mellékelt infografikát.) Európából senki nem előz meg bennünket, és a többi kontinensről is csak gazdasági világhatalmak és néhány olajország. A sokat szidott európai válságállamok – például Görögország – nincsenek az első húszban sem.
Tekintve, hogy a kommunizmus alatt nem léteztek jelentős magánvagyonok, ezért megkockáztatható az állítás, hogy a 242 milliárd dollárnyi offshore pénz nagy része a privatizáció során került magánkézbe. Az ország ezzel kétszeresen is pórul járt: a gyakran érték alatt dobra vert állami javak nem is maradtak az országban, hanem adómentesen külföldön fialtak tovább. Magyarországnak maradt a folyamatos eladósodás, hitelfelvételek és megszorítások ördögi köre – kormányzatoktól függetlenül. Ráadásul a magyar offshore milliárdosok közül még Berezovszkijok és Abramovicsok sem kerültek ki. Pedig a külföldi milliárdosokat sorozatban termelő Oroszországból is csak alig több mint háromszor annyi pénzt sikerült külföldre juttatni, mint Magyarországról. Ráadásul Magyarországnak nem volt olyan vezetője sem, mint Vlagyimir Putyin, aki – vitatható módszerekkel, de – hazahozatta az offshore paradicsomokba síbolt vagyonok jelentős részét. Ebből a szempontból új megvilágításba kerülhet a magyar adósságválság: valóban nem lett volna szükség IMF-re és uniós mentőövre – de Bokros-, Gyurcsány- és Orbán-csomagra sem –, ha a politikai elit az elmúlt 20-25 évben hatékonyan fellép az országkárosító jelenséggel szemben.
A jelentés nemcsak az egyes országok veszteségét vizsgálta, hanem a nyerteseket is. „A szupergazdagok egyre jobban elhúznak. Ma a világ összes magánvagyonának mintegy 30 százaléka egy nagyobb futballstadionnyi ember – 91 ezer fő – kezében van. Ők azok, akiknek egyenként 30 millió dollárt meghaladó vagyonuk van. Utánuk következnek az 1–30 milliárd dollár közötti vagyonnal rendelkezők (9,3 millióan), akik a világ magánvagyonának további 51 százalékát birtokolják. Ez a maroknyi elit – amely a világ lakosságának 0,14 százalékát teszi ki – négyszer annyi pénzzel (44 800 milliárd dollárral) rendelkezik, mint a többi 6,7 milliárd ember – a világ lakosságának 99,86 százaléka –, akik nem dollármilliomosok. Ennek a hatalmas vagyonnak a fele (a szupergazdagok esetében a 70 százaléka) offshore számlákon van. A számok azt mutatják, hogy az Occupy-mozgalom híres jelszava – „mi vagyunk a 99 százalék, ők az 1 százalék” – inkább alulbecsülte a valóságot.

A hangzatos ígéretek ellenére ezen a téren nagyon gyenge a nemzetközi felügyelet. Hiába ígért például a G20-csoport hathatós összefogást, a gyakorlatban nem sok történt. Ezért az egyes országok – például a német adóhatóság – megpróbálnak a feketepiacon hozzájutni bizalmas adatokhoz a külföldre menekített vagyonokról.
„Ez a globalizáció gyenge pontja – mondja Christensen. – Felszabadítottuk a globális tőkemozgásokat, de nem szerveztük meg az együttműködést az országok között, hogy a pénz ne tűnhessen el az adóparadicsomokba. Ezért azt javasoljuk, hogy a világ valamennyi országának részvételével jöjjön létre egy globális adózási egyezmény. Ez automatikus információcserét biztosítana az adóhatóságok között. Csak azok a bankok működhetnének, amelyek alávetik magukat az offshore információk átadásának, beleértve az offshore cégek, részvénytársaságok és alapítványok valódi tulajdonosainak adatait is.”
A szakember elismeri, hogy ez nem fog egyik évről a másikra megtörténni, de – mint mondja – az adómentes vagyonokból származó jövedelem megadóztatása olyan jövedelmet szabadíthat fel, ami megoldást jelentene például az európai adósságválság megoldására vagy számos ínségben élő ország valódi megmentésére.

Egy szép napon gondtalanul sétálsz az utcán szeretteddel, az egyik
pillanatban összeesik, mit teszel hirtelen zavarodban? Lehajolsz,
szólítgatod, finoman pofozgatod, nem reagál (fél perc). Mit teszel?
Bizonytalanul megnézed lélegzik-e, van-e pulzusa, de nincsen (már 2
perc). Mit teszel? Hívod a mentőket, amire zavarodba kinyögöd hol is
vagy (már 4 perc). Ezután mit csinálsz? Újra éleszted? De hogyan?
Tétovázol, hogy is állj neki, de rászánod magad, leveszed a ruháit,
hogy a mellkasához jobban hozzáférj és elkezdenél valamit, de már
későn. Még, ha tudod is valamennyire, mit is kellene csinálni, már
ÁTLÉPED AZ 5 percet...5 perc után már visszafordíthatatlan károsodások
lépnek fel az agyban, 10 perc után pedig már sikertelen az
újraélesztés.
Hazánkban évente 20-25 ezer ember hal meg hirtelen szívmegállásban,
azaz Magyarországon minden 30. percben meghal valaki.

Most nézz magadba és tedd fel a kérdést: Te meg tudtad volna menteni
azt, aki veled volt? Nem?

Akkor most jól vésd az agyadba:

Ha melletted összeesik valaki, határozottan szólítgatod, finoman
pofozgatod (20 másodperc), megvizsgálod, nincs légzése, pulzusa (már
1,5 perc), kiszabadítod a mellkasát közben segítségért kiabálsz,
felhívatod a mentőket, eközben már megkezded az újra élesztést (5
percen bőven belül vagy)), 30 mellkaskompresszió
2 befúvás, 30 mellkaskompresszió 2 befúvás, 30 mellkaskompresszió 2
befúvás...(10perc) Már kezdesz fáradni, de folytatod...30
mellkaskompresszió 2 befúvás,30 mellkaskompresszió 2 befúvás és
megérkeznek a
mentők (20.perc).
Nem is volt olyan bonyolult ugye?
GRATULÁLOK!!! MEGMENTETTÉL EGY ÉLETET!!!

Kérek mindenkit, hogy ezt a kis írást Tetszésnyilvánitsátok(like),
hogy minél több emberhez tudjon eljutni. A tetszések gyűjtésével
elérhető nyereményekről lemondok, ennek nem az a célja. Ezt az írást
Ifjabb Baranyai Lajos (31 év) emlékének ajánlom, aki egy focimeccs
alatt esett össze és vesztette életét szív leállás, és a szakszerű
újraélesztés hiánya miatt.

Köszönettel.:

Kovács Tivadar
mentős

Tovább küldtem én is ! Tedd meg te is !

Bíró Zoltán dolgozata Csurka István letiltott drámájáról
2012. szeptember 1. 22:20:08

A Magyar Fórum legfrissebb számában jelent meg az MDF első elnökének, Bíró Zoltánnak az írása, amely A hatodik koporsó című Csurka-drámát ért vádakat szembesíti magával a művel és a műben előtárt történelmi tényekkel. A dolgozat írásakor a szerző még nem tudhatta, hogy az Újszínház igazgatója - engedve a főpolgármesteri akaratnak - időközben úgy döntött:  jövő februárban mégsem tűzik műsorra Csurka darabját.

Eleddig nem olvastam a hazai sajtóban olyan írást, amely elemző szándékkal közelített volna Csurka sokat ócsárolt művéhez. A támadók konkrét vádakat nem tártak a közvélemény elé, a nyilatkozók megelégedtek azzal, hogy megállás nélkül öblögették az „antiszemita” szót. Csurka „antiszemita” volt, a darabja is az, s ilyen „uszító” művet nem lehet közpénzen fenntartott színházban bemutatni – összességben ezt az álláspontot képviselték a támadók. Például (a véletlenül zsidó) Fischer Ádám is, aki egy német lapnak adott, régebbi nyilatkozatában Csurka Istvánt a „hazai antiszemiták doyenje”-ként említette – mindenféle indok, idézet és egyéb bizonyíték említése nélkül.

Most megtört a jég: a Magyar Fórumban megjelent hosszabb dolgozatában a jeles irodalomtörténész, Bíró Zoltán, pontosan rávilágít arra, miért „antiszemitázzák” A hatodik koporsót az erre szakosodott megmondó-emberek. Mivel sokan nem olvassák a Csurka István által alapított lapot, úgy gondoltam, némi kommentár kíséretében közzéteszem a teljes írást, hogy minél több emberhez eljussanak Bíró Zoltán gondolatai. Az alábbiakban a Magyar Fórum 2012. augusztus 30-án megjelent számának 3. oldalán olvasható írást csonkítatlanul közlöm.

Bíró Zoltán: Szembesítés

Csurka István drámáját joggal tekinthetjük szembesítésnek egy különös bírósági eljárás során. A hatodik koporsó egy nemzet halálra ítélésének, a magyarság sorsának a szimbóluma a színpadon, egy velejéig romlott bíróság és egy aljas bírósági színjáték keretében. Itt bűnösök ítélkeznek az áldozat felett. A szembesítés célja a XX. század bűnöseinek kihallgatása az áldozat képviseletében színpadra állított koporsó jelenlétében. A szembesítést és a kihallgatást a hatodik koporsó apródja irányítja. A helyszín Versailles, egy tárgyalóterem, ahol azok gyülekeznek, akik egy Közép-Európában ezer éve hazát, majd önálló államot teremtő európai nemzet szétszaggatását készítik elő az európai győztes és demokratikus hatalmak nevében. Egyúttal már itt és ekkor (1919 februárjában) azt is elrendezik, hogy a nemzetgyilkosság története a maga nyers valóságában soha ki ne derüljön, a legfőbb bűnösök maradjanak örökre háttérben, mint volt akkor is, amikor a bűnt elkövették. Az urak mellesleg a történelem meghamisítására is szövetkeznek tehát. Ezért tekinthetjük – az íróval együtt – ezt a drámát harcnak a történelemhamisítás ellen, a „történelemhamisítás ősi technikájának bemutatásával”, azaz leleplezésével.

Csurka István dokumentumdrámát írt. Alapját az első világháborút lezáró úgynevezett béketárgyalások különféle dokumentumai adják. Benne a fikció egy magyar tudományos-technikai találmány, melynek révén hitelesen felidézhetők a múlt eseményei, szereplői úgy, hogy a történelmi igazságokat és az események mozgató rúgóit ne lehessen lehazudni és a bűnösök egy csoportjának a kilétét eltitkolni. A döntéselőkészítő bizottság tagjai, tehát a trianoni döntésekért a fő felelősséget viselők számára láthatatlan marad a személy, aki a leleplezést irányítja, hogy munkájában ne tudják korlátozni, ne tudják őt megsemmisíteni. Ő a hatodik koporsó apródja, aki a koporsóban elhozta ide nagyapját, az ötvenhatos hőst, a kivégzett forradalmárt, akit kizárólag erre a szembesítésre megelevenít. Szerepel a darabban még egy Harchow nevű amolyan előávós féle figura a maga üvegkalitkájával és süllyesztőjével együtt, aki titkosszolgálati megfigyelője, ellenőre a tanácskozásnak. Ő mindent lát és hall, ha kell, eltűnik a süllyesztőben és megjelenik újra. Fegyver van nála, szükség esetén, ha valaki eltérne a tervezett programtól, akár le is lőheti. Akár maga Clemenceau is lehetne az áldozat, ha komolyabban belezavarna a tárgyalás előre megírt forgatókönyvébe és azzal veszélyeztetné a meghatározott végeredményt.

Három történelmi korszak kapcsolódik egymáshoz a drámában a szereplők által: 1919. Versailles, a trianoni békediktátum ideje, 1956., a magyar forradalom és szabadságharc és az utána következő megtorlás, valamint a XX. század nyolcvanas-kilencvenes évei, a „rendszerváltás”, a Nagy Imre és mártírtársai temetését követő évek. Vagyis egy tragikus történelmi folyamat, melynek XX. századi forrása az első világháború és a trianoni diktátum. Aki minden áron bele akar kötni a dráma történelmi folytonosságot felmutató és a magyar tragédia eredetét vizsgáló szemléleti és szellemi alapjába, írói látásmódjába, az kezdheti mindjárt itt. Támadhatja azzal, hogy nem lehet későbbi eseményeket egyetlen korábbira visszavezetni, az ok-okozati összefüggések sokkal bonyolultabbak és különben is túlságosan gyakran emlegetjük Trianont, mint minden bajunk eredőjét. Aki ezzel támadná az írót, annak nem sok judíciuma van a történelemhez és a politikához, vagy nem akarja tudni, hogy mindmáig minden politikai lépésünket meghatározza az a tény, hogy az országot egyharmadára csonkították, életfeltételeit a végletekig zsugorították, katonailag védtelenné tették, népének jelentős részét pedig kiszolgáltatták az utódállamok bosszújának és beolvasztó politikájának. Ha nem csak a magyar történelemben, hanem Európa egész történetében nézzük a versailles-i döntéseket, akkor is tagadhatatlan annak minden ott programozott következménye, a második világháborúval együtt. Aki mindezt Csurka történelmi túlzásaiként akarja a köztudatba ültetni, annak figyelmébe ajánljuk – többek között – a francia Henri Pozzi a harmincas évekbeli Európának és elsősorban saját hazájának szóló figyelmeztetését: A háború visszatér. A magyarsággal szemben elkövetett gyalázatról pedig így szól: „A háborúban legyőzött államok közül egyiket sem sújtották olyan kegyetlenül, egyikre sem raktak annyi erkölcsi és anyagi terhet, mint Magyarországra. Magyarországot nem büntették. Magyarországot kivégezték.”

Nemcsak a döntéshozók tájékozatlansága, Benes és társai gátlástalan magyarellenes aknamunkája, hanem a nagyhatalmakat már akkor is kézben tartó érdekkörök kíméletlen önérvényesítése, világuralmi törekvése sodorta magával az egész döntést előkészítő folyamatot és magát a végső úgynevezett rendezést. Ezeknek az érdekköröknek lételemük a pénz, népek, nemzetek, államok kiszolgáltatottsága. Nekik kellenek a háborúk, a hadiszállítók, a hitelezők, a seftelők mesés haszna, mások vérén és halálán a frontokon. Ezért van már a versailles-i előkészítő folyamatba becsomagolva együtt a nácizmus, a fasizmus, a bolsevizmus, és ahogy a drámában elhangzik: maga Hitler és Sztalin. Ezt a csomagot küldte Versailles Európának. Erről szól A hatodik koporsó.

A háttérben oly eredményesen munkálkodó, már említett érdekkörnek a leleplezése valójában az, ami némelyek kedélyét ma annyira feldúlja, és olyan mértékben sérti ismét csak önérdeküket, hogy attól hideglelést kapnak. Azokról a „nemzetközi” utódokról van szó, akik esetleg nem is tartoznak a jól ismert bankházak közvetlen hatókörébe, csak éppen kedvezményezett és futtatott figurái azoknak. A dráma bemutatása ellen háborgóknak nem is a drámaíró történelemszemlélete, nem is a versailles-i történet általános értelmezése érdekes, hanem az, hogy a színpadon majd reflektorfénybe kerülnek olyanok, akik mindmáig felelősséggel tartoznak a múlt század minden iszonyatáért, de eddig maradtak a félhomályban, legalábbis a nagy nyilvánosság számára láthatatlanul. Ezért irtóznak annyira az utódok a darab színrevitelétől. Nem azokról az államférfiakról, miniszterekről és miniszterelnökökről van szó tehát, akik felelőssége ugyan semmi esetre sem vitatható, akiket Trianon kapcsán amúgy is minduntalan emlegetünk, de akik maguk is ennek az említett körnek, vagyis a drámában feltárt háttérhatalomnak a rabságában döntöttek, minden igazságérzet és józan előrelátás ellenére: Clemenceau, Gróf Vinci, De Martino, Balfour vagy a Versailles-ból szinte menekülve távozó Wilson elnök, aki végül nem volt hajlandó aláírni a diktátumot. Nem is csupán Benesről és falánk társairól, hiszen joggal hangzik el a kérdés Csurka drámájában, végtére is: „Ki az a Benes”, mitől lenne egymagában ez a nemzetközi hazudozó, csaló, eszelős magyarfaló világpolitikai tényező?

Más nevek, más személyek megjelenítése borzolja most az utódok kedélyét. Ott ülnek majd a színpadon (vagyis a bizottsági tárgyaló asztalnál) a valóban nemzetközi politikát csináló bankárkaszt prominens figurái és ők irányítják a dolgok menetét: Rothschild, House ezredes, Baruch, Jacob Schiff – a teljesség igénye nélkül. Érdemes lenne az ő személyes történetüket egyenként nyomon követni. Nekünk azonban elég annyi, hogy valamiképpen mindannyian a Rothschild keltetőből bújtak elő, mentek Amerikába küldetéssel „szerencsét próbálni”, vagy már korábban bevándorolt családok leszármazottai, és lettek hatalmas vagyonok tulajdonosai, titkos társaságok befolyásos vezetői, az amerikai elnök legszűkebb körében az események, lényegében az amerikai politika irányítói. House ezredes például a FED-ben, vagyis a sajátos módon magánkézben lévő amerikai központi bankban érdekelt és egyben Wilson elnök tanácsadója, a Külkapcsolatok Tanácsában állítólag ő a valódi elnök. Baruch spekuláns, bankár, ugyancsak Wilson elnök tanácsadója. Jacob Schiff egy rabbi fia, szintén bankár, ez idő tájt őt tartják a Wall Street „főnökének”, valamint a bolsevizmus legnagyobb amerikai támogatójának. Véletlenül mindannyian a trianoni döntést előkészítő bizottság tagjai és hangadói. Véletlenül valamennyien zsidók, és ez az, amitől Csurka István drámája antiszemita darab, betiltandó, letiltandó, száműzendő minden térről, de főképpen a színpadról. Mert a leleplezés, amennyiben az zsidókat is érint, a most a színházi bemutató letiltásáért aláírásokat gyűjtögetők szemében antiszemitizmus. Mi lenne, ha ezek az emberek egyszer rászánnák magukat arra, hogy magukat is szembesítsék általuk tabunak tartott tényekkel és igazságokkal? Alighanem nyugodtabb és biztonságosabb lenne úgy a világ mindenkinek.

A darab végén jönnek a rendelt szállító munkások (a mai Európára jellemzően egy fekete afrikai és egy algériai). Elborzadnak a koporsóban fekvő, drótokba csavart és arccal a földnek fordított, így eltemetett, kivégzett forradalmár látványától. Majd közlik, hogy ilyen esetben felárat kell fizetni a szállításért. Mehet, mondja a hatodik koporsó apródja, „meg van fizetve”. Mehet a koporsó a halott magyar forradalmárral a Gare de l’Est-re, onnan indulnak a vonatok Budapestre, mint Ady korában is, akinek híres költeménye biztosan élt Csurka István fejében, amikor a párizsi pályaudvar nevét leírta.

A hatodik koporsó az író két utolsó drámájának egyike. Valószínűleg gazdag drámaírói munkásságának legfontosabb darabja. A nemzetgyilkossági kísérlet szereplőit leleplezi, őket a nemzet koporsójával szembesíti, minket szembesít újra és drámai erővel, megrázóan, katarzissal XX. századi történelmünk tragikumával. Akinek e dráma olvastán csak az fáj, hogy színpadra kerül, és azért fáj, mert néhány zsidó bankár mérhetetlen cinizmusát mutatja fel, annak súlyosan beteg lehet a tudata. Annak komoly baja lehet a hovatartozásával.

Az alábbiakban Bíró Zoltán dolgozatához néhány megjegyzést fűzök.

Írtam már a bevezetőben: Bíró Zoltán még nem tudhatta, hogy írása nyomdába adásakor már „letiltották” Csurka darabját. Bíró Zoltán vélhetően akkor írta szövegét, amikor Tarlós István főpolgármester még nem zarándokolt el az atv stúdiójába, hogy bejelentse: nem támogatja A hatodik koporsó bemutatását. Olvassuk el újra Bíró dolgozatának utolsó két mondatát – az ott írtak bizony a főpolgármesterre is érvényesek. Tarlós István úgy nyilatkozott az említett zarándokhelyen, hogy álláspontját semmilyen érvvel nem támasztotta alá. Ami annyit jelent: politikai döntés született, méghozzá külső nyomásra. A döntést ugyanis máshol hozták meg, Tarlós István csak tolmácsolta azt.

Bíró azt írja, hogy Csurka darabja egyesek szerint „száműzendő minden térről”. Szövege írásakor még csupán azért kardoskodtak a tiltakozók, hogy ne lehessen bemutatni közpénzen fenntartott színházban a drámát. Tarlós nyilatkozata, a mazsihisz betiltást szorgalmazó levele és Dörner György döntése után az ellenzők vérszemet kaptak. A hazai kiadású Népszava szombati számában (a véletlenül zsidó) Mészáros Tamás azt fejtegeti terjengős szövegében, hogy Dörnerék csupán „taktikai visszavonulást hajtottak végre”, s bizony nem hárult el végleg a nagy-nagy „antiszemita” veszély. Ki is mondja a verdiktet: ezt a veszedelmes művet sehol sem szabad bemutatni:

„Tiltakozni viszont minden demokratának kötelessége, ha Csurka ’színművét’ közönség elé akarják vinni. És nem azért, mert - mint azt mostanában többen is felvetették -, közpénzen nem tűrhető el semmiféle uszítás. Tudniillik magánfinanszírozásból sem. Sehogyan sem. A hatodik koporsó műsorra tűzése egyértelműen törvénysértő volna: tekintve, hogy ebben az esetben művészi-esztétikai jellemzőkről egyáltalán nem beszélhetünk. Ez a szöveg semmi más, mint Csurka jónéhány, a Magyar Fórumban már korábban megjelent förmedvényének párbeszédesített összefoglalása. Aki pedig az utóbbi években olvasott már tőle újságcikket, az pontosan tudja, miféle nézeteket vallott és terjesztett.”

Amit Mészáros ír, az maga a törvénytelenség. Ha van egy színház, amelyet saját pénzemből tartok fenn, akkor ott azt mutatok be, ami nekem tetszik. S ha például bejönne Mészáros, s tiltakozna, páros lábbal rúgnám ki, hiszen a színházam magánterület – azt engedek oda be, akit akarok. S olyan darabot mutatok be, amilyet akarok. Csurka István darabja nyomtatásban megjelent, a könyv most is kapható. Talán Mészáros a könyvet is be akarja tiltatni? Zúzzuk be a Csurka-kötet példányait?

Jellemző egyébként, hogy Mészáros sem indokolja meg elítélő véleményét. Érvelése meglehetősen primitív: Csurka „förmedvényeket” publikált a lapjában, eme „förmedvények” párbeszédekbe öntött változata a kifogásolt dráma. Sajnálatos, hogy Mészáros egyetlen „förmedvényből” sem idéz – vele ellentétben én viszont idéztem előbb egy nagyobb, szagos darabot a legújabb mészárosi förmedvényből.

Mészáros irományából csak azért idéztem, mert a hajsza folytatódni fog. Tessék megfigyelni: előbb-utóbb tényleg a drámakötet betiltásáért fognak akciózni a Mészáros-félék. Hiszen ma már nehéz lenne tagadni: egyre nagyobb az érdeklődés a mű iránt. A tiltott gyümölcs mindig vonzó.

Végezetül néhány szót hadd írjak a lényegről: miért is minősítik antiszemitának ezt a darabot? Elárulom, az utóbbi napokban újra s újra elolvastam Csurka művét, mert írni szeretnék róla (fogok is, hamarost). S a folyamatos Csurka-olvasás közben eszembe jutott ez-az.

Például eszembe jutott John Maynard Keynes közel száz évvel ezelőtti könyvecskéje. A híres közgazdász 1919 tavaszán (!) írta meg A béke gazdasági következményei című művét, amelyben kifejtette, hogy ha a győztesek „pillanatnyi győztes hatalmukkal visszaélve tönkreteszik a jelenleg térdre kényszerített Németországot és Ausztria-Magyarországot, ezzel saját romlásukat is megpecsételik, mert rejtett lelki és gazdasági kötelékek mélyen és felbonthatatlanul kötik őket össze áldozataikkal”. Érdemes lenne egyszer alaposabban is írni Keynes könyvéről, hiszen tényleg Versailles az eredője mindannak, amiről a Csurka-darabban is szó esik.

Aztán eszembe jutott egy név: Henry Morgenthau. Mindenki hallott már a Morgenthau-tervről, ugye? Igaz, ez nem az első, hanem a második világháború „terméke”, de ettől függetlenül a Csurka-mű „zónájában” vagyunk. Morgenthau amerikai pénzügyminiszter nevéhez több nemes gondolat, humánus ötlet fűződik. Például azt javasolta, hogy a náci vezetőket nem kell bíróság elé állítani: tárgyalás nélkül agyon kell lőni őket. Azt is szorgalmazta, hogy a német népet kollektív büntetéssel kell sújtani: meg kell semmisíteni Németország iparát, s az országot földművesek-pásztorok lakta vidékké kell átalakítani. Morgenthau tervének egésze persze nem valósult meg, mert fő mentora, Roosevelt elnök – Istennek hála!!! – lehunyta szemét, s Truman elnök más fából volt faragva. Ettől függetlenül a morgenthaui szemlélet – a kollektív bosszú – mégis érvényesült német földön: tessék csak elolvasni James Bacque Crimes and Mercies című könyvét, amelyből megtudjuk, hogy a bosszú eredményeként 7 millió német civil és közel másfél millió német hadifogoly halt meg a háború utáni néhány évben. Erről a „holocaust”-ról manapság nem nagyon beszélnek. De képzeljük el, hogy akad egy drámaíró, akit megfog a téma. Mi történik, ha ez a drámaíró megírja a morgenthaui ötleteket leleplező művét? Lesz nagy óbégatás. Mert Henry Morgenthau – talán mondanom sem kell - véletlenül zsidó volt. És zsidóról vagy jót kell írni, vagy semmit. Ez a korszellem parancsa.

Igaza van Bíró Zoltánnak: az ajvékoló társaságnak az a baja a Csurka-darabbal, hogy annak egyes szereplői véletlenül zsidók. De erről nem Csurka tehet: ezek a zsidók ott voltak, és tárgyaltak erről-arról. Amiből nem az következik, hogy minden zsidót felelősség terhel Baruch, Jacob Schiff és a többiek „művéért”. Ahogy Henry Morgenthauért sem felelős a világ valamennyi zsidója. De elhallgatni, hogy Morgenthau zsidó volt – történelemhamisítás lenne. Ez az, amit az ajvékolók el akarnak érni. Ők a történelem meghamisításában érdekeltek.

Nem Csurka darabjával van tehát baj, mert a szerző nem „zsidózik” a műben: ez a darab faji-vallási gyűlölet szítására alkalmatlan. Amit viszont az ellenfelek művelnek, az maga a zsigeri gyűlölet. És – hadd mondjam ki világosan – rasszizmus. Az „antiszemitázók” szerint ugyanis csak akkor lehet zsidókról beszélni, ha valami jó, nemes cselekedetről vagy kivételes és egyedi szenvedésről van szó. Zsidó áldozatról beszélni lehet, sőt kell, mert a zsidó szenvedés mindig egyedi és kivételes, lévén a zsidók maguk is egyediek és kivételesek – ez a „holocaust”-mítosz egyik alapdogmája. De nemcsak a szenvedés, hanem a sikertörténet is méltó arra, hogy a zsidó kivételességet zengjük: nem szabad például elmulasztani, hogy lajstromba vegyük a zsidó Nobel-díjasokat – mutatni kell, mennyire okos ez a nép, milyen nagyszerű teljesítményekre van kiválasztva.

A londoni olimpia előtt a mazsihisz honlapján például régi zsidó olimpikonokról olvastam – nem is egy írást. Aztán elmúlt az olimpia, és a Síp utca honlapján se a versenyek alatt, se utána nem olvastam egy árva szót sem az olimpiáról. Hogy miért? Mert nem volt siker. Úgy értem: nem volt zsidó siker. Tudjuk, a magyarok az éremtáblázat 9. helyén végeztek. És az izraeliek? Egy büdös érmet sem szereztek, az országok rangsorában valahol hátul kullogtak. Erről pedig hallgatni kell. Mert a kudarc emlegetése szintén „antiszemita”-gyanús. Legalábbis fajvédő zsidó körökben.

Ilyen közegben élünk, érthető hát, miért tiltotta le a főpolgármester Csurka István darabját. Nem akarom én bántani Tarlós Istvánt, hisz politikustól erkölcsös, tisztességes döntés ritkán várható el. Az viszont mulatságos, hogy a főpolgármester épp e döntésével igazolta: van bizony háttérhatalom, méghozzá nagyon is erős háttérhatalom. Ez pedig finoman szólva is „necces” Tarlósra és a mögötte állókra nézve – micsoda darabot írna ebből a konfúzus helyzetből A hatodik koporsó szerzője, ha még köztünk lenne! Abban viszont biztos vagyok, hogy a most letiltott mű hamarosan utat talál a színpadra. Mert ez a rendeltetése.

Szalay László

Forrás: Szalay László