Kedves szabadkőműves testvérem!

Nem írtál még az idén, érdeklődnék hát mi hír van felétek?

Én az idei nyarat ismét Budapesten töltöttem, és most is nagyon jól éreztem itt magam. Ez a nyár is csodálatosan telt el!

A légkör néhány nagyon forró napot leszámítva végig kellemesen meleg volt,

mind az utcán, mind az új bárokban, amiket szerte a belvárosban nyitottunk... (kac-kac, nyilván érted mire gondolok)

Nagyon szeretném, ha most már tényleg eljönnél egyszer meglátogatni itt minket. Hidd el, most már teljesen otthon éreznéd itt magad! A belváros átalakításában minden 110%-ban a tervek szerint halad. A multi-kulti jegyében, a brassói aprópecsenyét például lecseréltük gyros-tálra, a csípős gulyást édes-savanyú levesre, lángos helyett pedig burritó-kat szolgálunk fel. A belváros utcáin idén nyáron már szinte nem is lehetett hallani magyarul beszélő egyedet. Komolyan beszélek!

Ez mondjuk nem is olyan meglepő... hiszen az elmúlt egy-két évben olyan jó tempóban haladtunk a tervvel, hogy lassan már buszjegyre is csak a külföldinek futja errefelé.

Énszerintem ha nyár este kijössz a szállásodról, már nem is kell aggódnod, hogy magyarokba futsz...

Apropó szállás... ha majd jössz, mindenképpen azt ajánlom, hogy a nemrég újjáépített Boscolo szállodánkban szállj meg. Hidd el nekem, nem fogod megbánni!

Csak vess egy pillantást a homlokzatra! Hát nem gyönyörű? Ahogy a kis patásaink hordozzák a fényt? Este, kivilágítva persze még ennél is szebb!

No de a lobbiba belépve viszont már garantálom neked, hogy teljesen otthon fogod érezni magad! Hát nem kiköpött az otthoni páholy?

Küldök neked róla még néhány képet kedvcsinálónak, nézegesd majd meg őket.

Boscolo, New York Palace, lobby
Boscolo, New York Palace, lobby



Szabadkőműves kötény páholyszimbólumokkal
Szabadkőműves kötény páholyszimbólumokkal

Alig várom, hogy gyere, kiviszlek majd a Hősök terére is, ahova egyébként már jó régen elhelyeztünk egy fallikus szimbólumot, de most azt is megmutatom majd neked, hova kerül majd az a nagy piramis, amiről már olyan sokszor meséltem.

Egyébként már majdnem kész vagyunk a bennszülöttek teljes átprogramozásával. Rögtön látni fogod, ha jössz. Szinte gombnyomásra működnek...

De amikor foglalod a szállást, feltétlenül több napra készülj, mert egyik este el szeretnélek vinni kicsit kocsikázni is. Mindenképpen át akarok hajtani veled ezen az új Megyeri-hídon, lehetőleg éjszaka. Olyan látványban lesz részed, ami garantáltan megmelengeti majd a szívedet.

A tervező mérnökök, akiket itt találtunk, képzeld, még a francia kollégáikat is lekörözték ezzel a műalkotással.

Meglepetésnek szántam... de fene egye meg, nem tudom megállni...

Ezt nézd! Nem semmi, ugye? Még a legapróbb részletekre is figyeltek...

Még a napsugarak is ott vannak, ahol kell, a csúcskőből sugározva kifelé.

Elképesztően tehetségesek ezek a magyar mérnökök, ha sikerül beszervezned őket, mindig nagyon hasznos erőforrásnak bizonyulnak. Ki is tüntettük őket egy bitang nagy medállal, amiért ilyen ügyesek voltak.

A kivitelezőket természetesen most sem fizettük ki. Hadd legyen ez a híd minden szempontból az országuk méltó szimbóluma.

Visszafelé úton viszont majd egy másik hídon jövünk vissza, mert azt szintén látnod kell. Ne verd nagy dobra, de ennek a felújításából is rengeteg pénzt tudtunk kitalicskázni.

Te, képzeld, ezek már az ellen se szólnak semmit, ha 5-ször annyiba kerül náluk egy hídfelújítás, mint bárhol másol a világon. Hát nem fantasztikus? Látod már, miért mondom mindig, hogy jól fogod érezni itt magad?

Lényegében azt csinálunk itt, amit csak akarunk, és utána még az orruk alá is lehet dörgölni az egészet, olyan vakok mint egy... nem is tudom... mint egy vakond?!

Tudom, megint kárörvendő vagyok. De ez után a sok munka után kell egy kis szórakozás, nem igaz?

Most nézd meg ezt a hidat! Például erre, a felújítás leple alatt, odaraktuk nekik a képükbe Jákimot és Boázt, közéjük pedig egy kőszobrot, ami a leláncolt szentkoronájukat ábrázolja. Ezek meg ott ácsorognak, nézegetik, fényképezik a két oszlop között a koronát, és egyik nem kérdezi meg, hogy ugyan miért van leláncolva... No de várjál....

Mindezt úgy, hogy a híd közepén, ahogy állnak, ha átnéznek a két oszlop között, a leláncolt korona mögött épp a parlamentjük épületét látják. Magát az eszközt, amin keresztül ténylegesen leláncoltuk őket. Most mondd, hogy nincs humorérzékünk!

Most mit mondjak... Néha azért kicsit hiányzik, hogy semmilyen ellenállást nem tanúsítanak...

Bezzeg a régi szép időkben... Emlékszel? Amikor egész királyságokat kellett megdöntenünk, forradalmakat kellett kirobbantanunk! Azért azok sokkal izgalmasabb idők voltak, mint terelgetni ezt a bégető nyájat...

No de ne érts félre, nem panaszkodni akartam. Hisz hamarosan felvirrad a mi napunk, és beköszönt az ezer éves "aranykor", amiért már oly sok generáció óta küzdenek őseink... és hogy épp mi leszünk a nemzedék, amelyik elvégezheti az utolsó simításokat a nagy művön... Azért ez elképesztően jó érzés, nem igaz? Mesterünk sem lesz hálátlan, érzem.

Gyere hát el, és látogass meg minket... lehetőleg minél előbb!

Az események felgyorsultak. Bulizhatnánk kicsit valamelyik szőröstül bőröstül felvásárolt belvárosi gangosházunkban... tudod... mielőtt még felhelyezzük a csúcskövet...



Üdvözöl: régen látott rend-testvéred

Budapestről, 2012 augusztus 27.

(Piros Pirula Projekt)