ilyen államtitkár is volt

Kedves Barátaim!

Mindenek előtt engedjétek meg,

 hogy - megkésve bár, de - hálás szívvel
ezúton mondjak köszönetet azért a sajtónyilatkozatért, amellyel
felajánlott lemondásomat követően nyilvánosan kiálltatok mellettem és
a Nemzeti Vidékstratégia irányvonala mellett. Ez a kiállás és egyenes
beszéd segíthet csupán a viszonyaink megváltoztatásában. Ez adott
nekem is erőt e számomra nehéz időszakban, és ad erőt a folytatásra
is. Ennek önmagáért való értékéből mit sem von le a folyamat ma látszó
végeredménye.

A felém irányuló - meg nem szolgált, ki nem érdemelt - szeretet
egyúttal rámutat a felelősségemre és arra is, hogy döntésemet illetően
magyarázattal tartozom mindazoknak, akik bíznak bennem és számítanak
rám. A találgatások, csúsztatások, időnként rosszindulatú indoklások
helyett jobb, ha magam adom magyarázatát elhatározásomnak.

Ami a lemondásom felajánlását és annak elfogadását illeti, azt kell
mondanom, hogy jó lelkiismerettel nem tehettem mást, Miniszterelnök Úr
pedig sajnos nem adott lehetőséget a számomra egyre növekvő lelki
válságot okozó problémák és a hónapok óta érlelődő végső döntésem
okainak személyes megbeszélésére. Ez utóbbit - nem kis szomorúsággal
bár, de természetesen - tudomásul vettem, ám ettől világlátásom, a
magyarság és a magyar vidék, a helyi gazdaság, a helyi közösségek és
családok iránti elkötelezettségem mit sem változott.

Anélkül, hogy lemondásom felajánlását itt részletesen indokolnám,
kérem engedjétek meg, hogy az alapvető okokról és körülményekről az
alábbiakban tájékoztassalak Benneteket.

Azzal a programmal szemben, amelyet a Nemzeti Vidékstratégiában
megfogalmaztunk, amelyet a társadalom túlnyomó többsége - a
fórumainkon, az elmúlt nyolc hónap széleskörű társadalmi vitái során
megtapasztaltak szerint - teljes mértékben támogat, és amelynek
végrehajtására szegődtem, nos ezzel a programmal szemben mohó,
zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok, hogy ne mondjam
"maffiacsaládok", spekuláns nagytőkés "oligarchák" és a volt TSz-eket,
állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos
"zöldbárók" koalíciója jött létre.

Ez az évtizedek alatt kialakult, ellenérdekelt "maffiahálózat" mindent
vinni akar a földtől, az erőforrásoktól a támogatásokon át a piacokig.
Mindent vinni akar a vidéki, helyi közösségek, családok elől, és
magam, munkatársaim valamint az emberekkel közösen kidolgozott
Nemzeti Vidékstratégiánk e zsákmányszerzés útjában álltunk. Elérte
hát ezen érdekcsoport, hogy - amint mondani szokták - elfogyott
körülöttem a levegő, ellehetetlenült a közös vidékstratégiánk
megvalósítása, elkezdődött annak gyökeres átalakítása, adott gazdasági
érdekcsoportok üzleti tervévé züllesztése, és megindult az állami
földterületeknek a meghirdetett birtokpolitikai irányelvekkel gyakorta
össze nem egyeztethető bérbe adása .

Ezzel a körrel és az általa kikényszerített irányváltással - amely
meggyőződésem szerint Dél-Amerikába vezet - jó lelkiismerettel
közösséget vállalni nem tudok és nem is akarok! Maradásommal a bennem
bízó emberekben nem tarthattam fenn tovább azt a tévképzetet, hogy a
közösen meghatározott irányba rendben mennek a vidékfejlesztés ügyei.
Én nem csaphatom be az embereket! Soha sem tettem, és ezután sem fogom
senki kedvéért sem megtenni! Jeleznem kellett hát a fenti helyzetet és
irányváltást, és erre nem maradt más eszközöm, mint lemondásom
felajánlása.


A fent leírtak után úgy gondolom, nem kell külön indokolnom, hogy
mélységesen egyetértek Miniszterelnök Úrnak az utóbbi hetekben több
fórumon elmondott azon tételmondatával, hogy "a gazdasági elitet távol
kell tartani a politikai döntéshozataltól!" Örömmel és bizakodással ám
egyúttal türelmetlen várakozással is tölt el, hogy e mondat tanusága
szerint Miniszterelnök Úr is látja a problémát. Éppen ezért ehhez a
megítélésem szerint igen fontos tételmondathoz magam csupán két
kisebb, szerény megjegyzést tennék.

Egyrészt a nevezett kör egy részét én nem számítom a szó igazi
értelmében vett "elithez" tartozók közé, sokkal inkább az elmúlt
zavaros évtizedeink gátlástalan, mohó, másokon átgázoló,
zsákmányszerző haszonélvezőinek tartom őket.

Másrészt ahhoz, hogy távol tudjuk e kört tartani a döntéshozataltól,
ahhoz előbb el kell őket onnan távolítani, hogy a közpénzek és a
nemzet közös vagyona valóban a közjót szolgálhassa. Arról nekem sajnos
nincsenek információim, hogy mikor és milyen eszközökkel kezdődik el e
körök eltávolítása a hatalomból, de türelmetlenül várom ennek
bekövetkeztét. Meggyőződésem ugyanis, hogy erkölcsi megújulás nélkül
nincs felemelkedés a magyarság számára! Ahogy látom nem lesz egyszerű
a folyamat, de e valódi rendszerváltó, nyíltszini küzdelemben magam is
szivesen részt veszek, erre készen állok! Abban a Korten által
megfogalmazott "modern kétpártiságban", amelyben az egyik oldalon a
spekuláns multinacionális nagytőke és helyi rezidenseinek érdekei, a
másik oldalon pedig az emberek, a helyi közösségek érdekei és értékei
állnak, én ez utóbbiak pártján állok és ott is maradok! Meg vagyok
győződve arról, hogy az emberek is ezt várják tőlünk, és a két oldal
birkózásában velünk vannak. Velük, az emberekkel és nem az
oligarchákkal kell szövetséget kötnünk! Ezzel a belső összefogással
leszünk kifelé is erősek!


Addig azonban, amíg mindez - rossz előérzeteim szerint komoly
megrázkódtatások és katartikus kijózanodások után bár, de
törvényszerűen - bekövetkezik, addig is Sík Sándor és Teréz Anya
tanácsait követve igyekszem "tenni a jót ott, ahol lehet, úgy, ahogy
lehet. Tekintet nélkül arra, hogy másoknak tetszik-e, vagy nem, hogy
mások látják-e, vagy nem, hogy lesz-e sikere, vagy nem." A lemondásom
kapcsán kialakult - állásfoglalásra késztető, éles - helyzetben, a
számomra is meglepő és megindító, felém irányuló - meg nem szolgált -
szeretet láttán úgy érzem, hogy sokan gondolkodunk ugyanígy, és ez ad
számomra hitet, reménységet a világunk változtathatóságában. E
cselekvés terepeit ma számomra ismét az Egyetem, az Országgyűlés és a
civil nyilvánosság fórumai jelentik.

Kedves Barátaim!

Kérlek Benneteket, hogy a fentiekről az általam igen nagyra becsült
szervezetetek tagságát és civil szerveződéseitek minden résztvevőjét
is tájékoztassátok, és nekik is adjátok át hálás köszönetemet,
szeretetteljes, baráti üdvözletemet. Remélem lesz még alkalmunk
közösen tenni hazánk, nemzetünk, a magyarság és annak vidéki
közösségei megmaradásáért, felemelkedéséért.

Erőt adó állásfoglalásotokat, kiállásotokat ismételten hálásan
megköszönve, "a világ fölött őrködő Rendben" és összefogásunk erejében
változatlanul bízva őszinte tisztelettel és baráti szeretettel
üdvözöllek Benneteket:

Ángyán József

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.