Amikor egy idős férfi meghalt egy ausztrál idősek otthonának geriátriai osztályán, akkor azt hitték, hogy nem hagyott hátra semmilyen értéket. Később, amikor a nővérek átnézték csekély értékeit, akkor találták a következő verset. Igényes, és tartalmas vers, a személyzetet annyira lenyűgözte, hogy sok másolatot készítettek belőle, és szétosztották azokat a nővérek között.
Az egyik nővér elvitte a másolatot Melbourne-be.
Az idős férfi egyetlen hagyatéka az utókornak azóta megjelent magazinok karácsonyi kiadásában országszerte, továbbá mentálhigiénével foglalkozó újságokban is. Egy képes prezentáció is megjelent, aminek az alapja ez az egyszerű, de szókimondó vers volt.
És ez az idős férfi, aki semmit nem hagyott hátra a világnak, a szerzője ennek a névtelen versnek, ami bejárta az egész internetet.
”Vén bolond…
Mit láttok nővérek? Mit láttok?
Mire gondoltok, amikor rám néztek?
Egy vén bolond, aki nem túl bölcs,
Bizonytalan magatartással, távolba tekintő szemekkel?
Aki kiköpi az ételét, és nem reagál semmit.
Amikor hangosan mondod…”Azt kívánom, bárcsak megpróbálnád”
Aki úgy tűnik, nem vesz tudomást arról, amit csinálsz.
És mindig elhagyja a zokniját vagy cipőjét?
Aki vagy ellenáll, vagy nem, de engedi, hogy azt tedd, amit akarsz.
Fürdetéssel és etetéssel kitölteni a hosszú napot?
Ez az, amit gondolsz? Ez az, amit látsz?
Akkor nyisd ki a szemed, nővér, mert nem nézel rám.
Elmondom, hogy ki vagyok, miközben nyugodtan ücsörgök.
Miközben engedelmeskedek a parancsodnak, miközben a te akaratod szerint eszem.
Egy tíz éves kisgyerek vagyok, anyával és apával.
Fivérek és nővérek, akik szeretik egymást.
Egy fiatal, 16 éves srác, szárnyakkal a lábain.
Álmodozik arról, hogy hamarosan találkozik a szerelmével.
Egy legény, ki hamarosan húsz, nagyot ugrik a szívem.
Visszaemlékezve a fogadalmakra, amiket ígértem, hogy betartok.
Most, huszonöt évesen, önmagam fiatalságában.
Kinek van szüksége rám, hogy vezessem, és biztosítsak neki egy boldog otthont?
Egy harmincas férfi, a fiatal énem gyorsan felnőtt.
Egymáshoz kötözve, az idők végezetéig.
Negyven évesen, a fiatal fiaim már felnőttek, és elmentek.
De mellettem az asszonyom láthatja, hogy nem gyászolok.
Ötven évesen, még egyszer babák játszadoznak a térdem körül.
Ismét ismerünk gyerekeket, a szerelmem és én.
Sötét napok vannak felettem, a feleségem meghalt.
A jövőre tekintek, beleborzongok a félelembe.
A fiatalságom egyre távolodik, önmaga fiatalságában.
És visszagondolok ezekre az évekre és a szerelemre, amit ismertem.
Egy idős férfi vagyok most, és a természet kegyetlen.
Tréfa tárgya, hogy a vén korút bolondnak állítják be.
A test elporlad, a méltóság és az erő eltávozik.
Most csak egy kő van, amiben egyszer még szív volt.
De az idős tetemen belül, még mindig ott él egy fiatal férfi.
Most és újra, a szétvert szívem újra dagad.
Emlékszem az örömökre, emlékszem a fájdalomra.
És szeretem és élem az életem újra.
Emlékszem az évekre, mind olyan rövid volt, és hamar elteltek.
És elfogadom a csúf igazságot, hogy semmi sem örök.
Emberek, nyissátok ki szemeitek, nyissátok ki, és lássatok.
Ne egy vén bolondot.
Nézzetek közelebb, lássatok meg engem!”
Emlékezz erre a versre, amikor legközelebb találkozol egy idős emberrel, akit arrébb löknél anélkül, hogy észrevennéd a fiatal lelket benne…
Egy napon mindannyian ott leszünk mi is.
Kérlek, oszd meg ezt a verset.
A világ legszebb és legjobb dolgai láthatatlanok, és kézzel foghatatlanok.
A szív által kell ezeket érzékelni.
Made me think - Cranky Old Man Poem
When an old man died in the geriatric ward of a nursing home in an Australian country town, it was believed that he had nothing left of any value. Later, when the nurses were going through his meagre possessions, They found this poem. Its quality and content so impressed the staff that copies were made and distributed to every nurse in the hospital.
One nurse took her copy to Melbourne .. The old man's sole bequest to posterity has since appeared in the Christmas editions of magazines around the country and appearing in mags for Mental Health. A slide presentation has also been made based on his simple, but eloquent, poem.
And this old man, with nothing left to give to the world, is now the author of this 'anonymous' poem winging across the Internet.
Cranky Old Man.....
What do you see nurses? . . .. . .What do you see?
What are you thinking .. . when you're looking at me?
A cranky old man, . . . . . .not very wise,
Uncertain of habit .. . . . . . . .. with faraway eyes?
Who dribbles his food .. . ... . . and makes no reply.
When you say in a loud voice . .'I do wish you'd try!'
Who seems not to notice . . .the things that you do.
And forever is losing . . . . . .. . . A sock or shoe?
Who, resisting or not . . . ... lets you do as you will,
With bathing and feeding . . . .The long day to fill?
Is that what you're thinking?. .Is that what you see?
Then open your eyes, nurse .you're not looking at me.
I'll tell you who I am . . . . .. As I sit here so still,
As I do at your bidding, .. . . . as I eat at your will.
I'm a small child of Ten . .with a father and mother,
Brothers and sisters .. . . .. . who love one another
A young boy of Sixteen . . . .. with wings on his feet
Dreaming that soon now . . .. . . a lover he'll meet.
A groom soon at Twenty . . . ..my heart gives a leap.
Remembering, the vows .. .. .that I promised to keep.
At Twenty-Five, now . . . . .I have young of my own.
Who need me to guide . . . And a secure happy home.
A man of Thirty . .. . . . . My young now grown fast,
Bound to each other . . .. With ties that should last.
At Forty, my young sons .. .have grown and are gone,
But my woman is beside me . . to see I don't mourn.
At Fifty, once more, .. ...Babies play 'round my knee,
Again, we know children . . . . My loved one and me.
Dark days are upon me . . . . My wife is now dead.
I look at the future ... . . . . I shudder with dread.
For my young are all rearing .. . . young of their own.
And I think of the years . . . And the love that I've known.
I'm now an old man . . . . . . .. and nature is cruel.
It's jest to make old age . . . . . . . look like a fool.
The body, it crumbles .. .. . grace and vigour, depart.
There is now a stone . . . where I once had a heart.
But inside this old carcass . A young man still dwells,
And now and again . . . . . my battered heart swells
I remember the joys . . . . .. . I remember the pain.
And I'm loving and living . . . . . . . life over again.
I think of the years, all too few . . .. gone too fast.
And accept the stark fact . . . that nothing can last.
So open your eyes, people .. . . . .. . . open and see.
Not a cranky old man .
Look closer . . . . see .. .. . .. .... . ME!!
Remember this poem when you next meet an older person who you might brush aside without looking at the young soul within ... . . .
we will all, one day, be there, too!
Ajánlott bejegyzések:
-
Osztogatja a sajátját, na azért azt nem, de jó a PR-ja.
-
Tálalás kicsit másképpen...nagyon szép, ez is kell a létünkhöz.
-
Indián Alap - avagy az Európai nyugati világ szabad rablása után járó kamatról...
-
Bűnös Nemzet?
-
Elin Krantz: A négerimádó bevándorlási aktivista, akit egy afrikai bevándorló erőszakolt halálra
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek