Az Egyesült Államokban 1976-ban Walter White a Western Front nevű szervezet vezetője interjút készített a 29 éves Harold Wallace Rosenthal-lal, aki akkor Jacob K. Javits new yorki szenátor mellett adminisztrációs segédként dolgozott. Nevezett szervezet már nem létezik, és e két személy is elhunyt. A beszélgetés szövegét, amelyből itt folytatásban közlünk, történelmi dokumentumként kezeljük. Rosenthal 1976. augusztus 12-én állítólag egy eltérített, Isztanbulba repülő izraeli gépen terroristák halálos áldozata lett. Ám Walter White kutatásai szerint Rosenthalt nem a repülőgépen érte a halálos golyó, ahol négyen meghaltak és harmincan megsebesültek, hanem az isztanbuli repülőtéren gyilkolták meg a saját hittestvérei.Halála után az Amerikai Zsidó Bizottság Washingtonban megörökítette a nevét és alapot létesített:

‘The Harold W. Rosenthal Fellowship In International Relations’ címmel, amelynek tiszteletbeli elnöke Walter F. Mondale és Jacob K. Javits szenátor

-“Bennünket zsidókat ámulatba ejt, hogy az amerikai keresztények milyen könnyen estek a hatalmunkba. Míg a naív amerikaiak arra várnak, hogy Hruscsov eltemesse őket, mi megtanítottuk őket, hogy minden követelményünknek alávessék magukat” - kezdte Rosenthal.

A kérdésre, hogyan lehet egy nemzetet a tudta nélkül meghódítani, Rosenthal e műveletet a média teljes irányításának tulajdonítja. Azzal dicsekedett, hogy a hírek kezelése zsidó irányítás alatt áll. Amelyik folyóirat szerkesztősége nem hajlandó elfogadni hírszolgálatok ellenőrzött híreit, azt úgy kényszerítik térdre, hogy fizetett hírdetőiket megvonják [megfenyegetik, elidegenítik] a laptól. Ha még ez sem használ, akkor a zsidók letiltják a tinta-, és papírkészletet. -“Ez ilyen egyszerű dolog” - mondta Rosenthal.

És politikusok magas hivatalokban?

- “Az elmúlt három évtized alatt senkinek sem sikerült politikai hatalomra jutni a zsidók jóváhagyása nélkül. Az amerikaiak 1932 óta nem választottak maguknak való elnököt; Roosevelt a mi emberünk volt, Roosevelt óta minden elnök a mi emberünk.”

Amerika külpolitikájáról úgy nyilatkozott, hogy “az ostoba nép képtelen átlátni H. Kissinger külügyi munkásságán, ami az elejétől végig cionista-kommunista politika. S mégis a polgáraink azt hiszik, hogy e politika majd Amerikának előnyöket jelent.”

-“Mi zsidók különféle társadalmi kérdéseket tárunk az amerikai nép elé, igyekszünk minden oldalt támogatni, ami persze teljes zűrzavart okoz. Vizsgálgatják a felvetett kérdéseket, de azt nem látják, hogy kik vannak a háttérben. Mi zsidók úgy játszadozunk az amerikai közvéleménnyel mint macska az egérrel.”

A beszélgetésünk alatt éreztem, hogy az amerikai nép talán megérdemli a szomorú sorsát. A zsidó egymás ellen uszítja a különféle nemzetiségi csoportokat.

-“A tömegek vére folyik majd az utcán, míg mi várjuk világgyőzelmünk nagy napját” - mondta Rosenthal hidegen.

A Rosenthal-lal folytatott beszélgetésem után még hosszú ideig elgondolkoztam azon, hogy lehetséges-e embercsoportban ennyi gonoszság mások iránt? Hiszen erre az elhangzott szavak egyértelmű bizonyítékok. Világos, hogy amit ez a fiatalember őszintén és nyíltan bevall, egyáltalán nem dajkamese. Lehetséges-e az, hogy az amerikai nép jámbor marad mialatt az életadó vérét kiszívják? Mit jelentsen mindez nekünk?

Sok mindent írtak már a Világzsidóság Összeesküvéséről, de e tényt ennyire nyíltan még soha senki nem világította meg, mint Rosenthal. Szinte megáll a józan ész! A tervszerűen elkészített program szinte döbbenetes...

Visszatekintve a beszélgetésre, az őszintén nyilatkozó Harold Rosenthalt úgy kell tekintenünk, hogy a dicsekvései mellett meglehetősen tájékozott, értelmes ember, ugyanakkor öntelt is. Időnként nem tudta megállni, hogy vitriolos szavakkal ne szóljon a “karácsony hülyeségeiről” vagy a ránk vonatkozó “gójokról”. [A kifejezés nemcsak keresztényekre, hanem általában a nemzsidókra vonatkozik.-TJ] Ez meglepett engem mivel a mi nyelvezetünkben “gój” szó nem létezik. Láttam, hogy gondolatai teljesen elmerültek a zsidóság Egyvilág-Programjában. Teljes arroganciával dicsekedte, hogy ‘a zsidók már majdnem meghódították a világot - hála a keresztények ostobaságnak’.

Amikor megkérdeztem őt, hogy cionista-e, így válaszolt:

- “Hát ez pokoli kérdés! A kérdés alapja a hagyományos cionista elgondolás az ‘aliyah’, - héber meghatározás, - ami annyit jelent, hogy ‘a szétszórt zsidóság összegyűjtése és hazatérítése a palesztin hazába.’ Amióta 1948-ban létrejött az izraeli állam, az ‘aliyah’ az izraeli kormány politikájának az elsőszámú, a legfontosabb és alapvető célja.”

- És mit jelent az, hogy cionizmus? - kérdeztem.

- “Első vezérünk, egykori miniszterelnökünk David Ben-Gurion azt mondta, hogy ‘a cionizmus, a zsidók visszatérése nélkül Sionba merő képmutatás’.

Nemsok amerikai zsidó vándorol véglegesen Izraelbe. Néhányan azt vallják, hogy ‘minden zsidó alapvetően cionista’. Mások szerint ‘egy zsidó nem lehet cionista, ha nem fizető tagja valamelyik cionista szervezetnek’. Amióta a zsidó haza megvalósult a meghatározásokat ide-oda dobálják.”

- Adómentes dollármillókat küldenek Izraelbe minden évben - folytattam - és mi igaz-amerikaiak ezt nem nézzük jószemmel. Rosenthal így válaszolt:

- “Washington naív politikusai meglehetősen hiszékenyek. Legtöbbjük elég ostoba, így az erős zsidó lobbizók ezt az amerikai politikát már évek óta kézben tartják, és nincs elég erős hatalom, amelyik megállíthatná.

A pénz egy része visszakerül az USA-ba, amit -- a B’nai B’rith szervezeten, a Zsidó Szervezetek Konferenciáján és a Zsidó Világszövetségen keresztül -- cionista propagandára használnak fel. A segélyezési alap a Zsidó Ügynökség, a B’nai B’rith hivatalos ágazata. Nem találok semmi kivetni való abban, hogy adómentes amerikai dollárokat küldenek Izraelnek, amennyiben ezt ügyesen, minden akadály nélkül végezhetjük. De most fordítsuk meg a társalgást. Ön egyértelműen bevallotta, hogy nem szereti a zsidókat. Mondja kérem, Önök miért gyűlölnek bennünket?”

- Mr. Rosenthal, én senkitsem gyűlölök. Én azt mondtam, hogy azt gyűlölöm, amit a zsidók velünk művelnek, ami különösképpen érint mindent, ami keresztény. Gyűlölöm a csalásaikat, szemfényvesztéseiket, dörzsöltségüket és az utálatos becstelenségüket. Most én mindettől leszek antiszemita? Ha igen, akkor kijelentem, igenis antiszemita vagyok!

- “Az antiszemitizmus nem a szemitizmussal való ellentétet jelenti. Ilyen nincs. Ez egy kifejezés, amit mi zsidók mint rágalmat elég hatásosan használunk -- az olyan bigottokra használjuk, mint például Ön -- vagyis bárki, aki kritizálni merészeli a zsidókat. A gyűlöletkeltők ellen használjuk.

Krisztus idejében a zsidók a világ gazdagságát és földi birodalmat áhították, de Krisztus a zsidóknak lelkivilágot javasolt. Mivel a zsidók ezt nem fogadhatták el, elutasították Jézus Krisztust és ezért megfeszíttették.”

- Mi az, hogy megfeszíttették őt? A történelem nem bizonyítja azt, hogy a zsidók feszítették meg Krisztust?

- “ Igen, gondolom, így lehet. Nézze, én nem kertelek, de kétezer évvel ezelőtt az Önök népe is ugyanúgy cselekedett volna valakivel szemben, aki annyi rosszat tett volna mint Krisztus tett a zsidóságnak.”

White: Ön úgy beszél Jézus Krisztusról, mint közönséges emberről.

Rosenthal: “Mert az is volt, egy ember aki úgy járkált e földön mint bárki más. Az egész mítosz Krisztusról, miszerint halála után feltámadt és visszatért a földre a tanítványaihoz, nem más mint egy rakás szar, hülyeség [crap]. A zsidók azért űzték ki az arabokat Palesztinából, hogy megsemmisítsék Krisztus szellemi birodalmának misszióját. Nézze, a vezető nem alapított birodalmat a zsidók részére, ugyanakkor az Önök fajtája egy Krisztus nevű békés szónokot adott a zsidóknak, aki azt vallotta, hogy szemet-szemért helyett az arc másik oldalát kell odafordítani. A fenét! Mi már megépítettük a földi birodalmunkat, az Önök fajtája és a maguk bosszantó Messiása nélkül.”

W: Világos, hogy a maguk fajtája akarja Krisztust kivenni a karácsonyi ünnepekből. Csak sajnálni tudom Önöket.

R:  “Nekem ne jöjjön ilyen hülyeséggel. Nincs szükségem a sajnálkozására. Nem kell! Nagyon sok zsidónak nincs mersze maguknak megmondani, hogy mi hogy élünk és tervezünk, de engem semmi és senkisem félemlíthet meg. Tudom merre tartok.”

W: Miért cserélik a zsidók a nevüket olyan gyakran?

R: “ A zsidók a világ legintelligensebb népe, és ha nekik a névváltozás az előnyükre válik, akkor megteszik. Ennyi az egész. Belekeverednek az Önök társadalmába, ami eléggé züllött. Amíg a zsidók a saját előnyeiket nézik, az ostoba gójok nem veszik észre, hogy a nemzsidó neveket viselők, tulajdonképpen zsidók. Tudom mire gondol, nemzsidó nevű zsidók a kormányban. Ne aggódjék emiatt, mert a közeljövőben már nem lesz elnöki hatalom az Egyesült Államokban. A láthatatlan kormány egyre jobban erősödik.”

W: Ön szerint az oroszországi zsidókat valóban üldözik, vagy élveznek némi szabadságot?

R: “A legtöbb zsidó világszerte mondhatnám 90%-a tudja mi történik a népünkkel. A közöttünk működő kapcsolat példa nélküli. Az Önök társadalmában csak az ostobák, a tudatlanok, és a hülyék találnak békét és a magukfajta fattyúk bűneikkel együtt bújnak báránybőrbe. Önök a képmutatók, nem pedig a zsidók, ahogy ezt megírják és mondják.

Oroszországban két különböző kormány van: az egyik látható, amely különböző nemzetiségekből tevődik össze. A másik meg a zsidók alkotta láthatatlan kormány. A hatalmas szovjet titkosrendőrség a láthatatlan kormánytól kapja a parancsokat. Mintegy 67 millió kommunista van Szovjet-Oroszországban: 50 százalék zsidó és 50 százalék gój, de ez utóbbiak megbízhatatlanok. A kommunista zsidók összetartanak és megbíznak egymásban, míg a többiek csak kémkednek egymáson. Minden 56 évben egy titkos zsidó vezetőség elrendeli a Párt megtisztítását és sokakat menesztenek.”

W: Miért?

R:  “Azért, mert túl sokat tudnak és rájönnek a láthatatlan zsidókormány titkaira. Az orosz kommunistáknak van egy titkos Csoport Szervezete, amely kizárólag zsidókból áll. Ők uralkodnak minden felett, ami a láthatókormányt illeti. Ez a szervezet vitte át a Kommunista Központot Tel Avivba, ahonnan most jönnek az utasítások.”

W: Az Önök kormánya Washingtonban és az ENSZ vajon tud minderről?

R: “ Az ENSZ egy nagy csapóajtó amely a Vörös Világ végelláthatatlan koncentrációs táborába vezet. Nagyjából az ENSZ is a mi irányításunk alatt áll.”

W: A kommunisták, mihelyt megszállnak egy országot, azonnal tönkreteszik a középosztályt, az értelmiségieket és azoknak családjait. Miért?

R: ”Hagyományos szabályunk elpusztítani a létező kormányt, családjaikat, de sohasem a zsidókat. Megsemmisíteni a rendőrséget, a katonatiszteket és családjaikat, de sohasem a zsidókat. Nézze, mi tudjuk, hogy amikor a kormány kommunisták után kutat az ország határain belül, valójában a zsidókról akarja lerántani a leplet. Bennünket nem lehet hülyíteni! A kommunista országok láthatatlan urainak világméretű hatalma van a propaganda és a szabad államok kormányai felett. Mi irányítjuk az összes hírközlőszervet, folyóiratot, újságot, képeslapot, rádiót és televíziót. Még a zenét, és kiadásra váró énekeket is! Még az Önök gondolkodása is nemsokára a mi irányításunk alatt lesz! “

W: Ahogy Ön dicsekszik ha mindez igaz félelmetes még gondolni is a jövőnkre, és a kereszténység sorsára.

R: “Az Egyesült Államokban rövidesen mesterségesen kierőszakolt osztályharc tör ki, s ezalatt majd sokan megsemmisülnek. Ön is kétségtelenül közöttük lesz. A zsidókat nem éri baj. És én nem dicsekszem, csupán feltárom a tényeket! Túl késő az Ön keresztény híveinek az ellenállásra. Az az idő már rég elmúlt. Régen, nagyon régen történt, hogy nem volt más választásunk, mint támadófélnek [aggressors] lenni. Kétségtelen, hogy ez életünk egyik legfontosabb célja. Támadófelek lettünk! Mert a maguk fajtája kilopta a csalárd vallásos hitet a Talmudunkból.”

W: Ön intelligensnek tűnik, mégis úgy vélem, hogy nem tudja mit beszél!

R: ”A judaizmusnak, mint kultúrának nincs párja, és a világon sehol semmihez nem hasonlítható. A judaizmus kulturális és szellemi hatása érezhető szerte a világon, sőt az egész civilizáción is.”

W: Ön szerint milyen nehézségek merülhetnek fel a jövőben a feketék félelmetes szaporodása illetve térnyerése miatt a fehérek hátrányára? És a színesbőrűek, akik áttérnek a judaizmusra?

R: “A feketék a mi céljainkat szolgálják, több téren. Tudjuk, hogy színesbőrűből nem lehet zsidó pl. Sammy Davis továbbra is színesbőrű. Lehet, hogy az előnyére szolgált az áttérés, de azért még mindig néger és nem zsidó.”

W: Hosszú kutatásaim során kellemetlen dolgokra jöttem rá, arra, hogy a zsidóságban nincs erkölcs.

R: ”A pénz sokkal fontosabb az erkölcsnél. Pénzzel akármit megoldhatunk. Népünk ezt az erőt bizonyítja Izraelben, ahol a háborús támadások ellen állandó készenlétben kell állni. Izrael, bármilyen ellenséggel szemben mostmár csak nyerhet. A kibbutzokban felnevelt értelmiségiek azt a pici államot majd a Közel-Kelet csodaállamává építik fel, amely végül a világkormány központja lesz.”

White: - Felhoztuk a Watergate-botrányt a Nixon idejéből és beszélgettünk úgy általában a kormányok minden ágában tapasztalható züllöttségről, mire Rosenthal ezeket mondta:

Rosenthal: -”Mi a fészkes fenét ért a nép ahhoz, hogyan kell kormányt vezetni? Nagy többségük segg - lósegg!!”

White: - Megengedi, hogy szavait idézzük?

R:-”Nem érdekel mit csinál - ahogy mondtam, kevesen vagyunk, akik szólni mernek. Sokkal jobban megérthetnénk egymást - zsidók és nemzsidók, - ha nyíltan beszélhetnénk. De Önök gyávák. Mi állapítjuk meg azt, hogy Önök hogyan gondolkozzanak, még a bűntudatot is magukba oltjuk, nehogy nyíltan kritizálni merészeljék a zsidókat.”

W: -Más fajok, népek hogyan fogadják el a zsidókat?

R: - “Nagyon régen, amikor a vágy fűtött bennünket, hogy megtaláljuk helyünket a világban, a zsidók valamilyen eszközt kerestek, ami elvonja a figyelmet a fajkérdésről. Mi hatásosabb, s minden gyanú felett, mint kölcsönözni valamelyik közösség vallási elképzeléseit? Kényszerítve voltunk ezt kölcsönözni az árjáktól. Nekünk zsidóknak soha nem volt olyan vallásos intézményünk, amely a saját öntudatunkból fejlődött volna ki, mert bennünk hiányzik az idealizmus. Ez azt jelenti, hogy földi életünk utáni bármilyen élet nekünk idegen elgondolás.

A Talmud nem készíti elő az egyént a földöntúli életére, ugyanakkor szabályokat ad gazdag földi élethez. Utasítások, parancsok gyűjteménye [a Talmud] a zsidó faj fenntartásához, és köztünk és a gójok közti kapcsolatokhoz.Tanításaink nem törődnek erkölcsi problémákkal, inkább azzal, hogyan lehet ‘szerezni.’(...)

Mi vagyunk a legjobb példa arra, hogy vallásos neveléssel mit lehet elérni. A mi életünk kizárólag ebből a világból való és a mentalitásunk az igazi keresztény szellemiség előtt olyan idegen, mint az egyéniségünk volt ezen új hitvallás kétezer évvel ezelőtti megalapítójának. A kereszténység alapítója nyiltan kimondta mennyit érnek a zsidók, és azt a tényt, hogy ő soha nem tartozott hozzánk. Amikor szükségét látta, kiüldözött bennünket az Isten templomából, mert akkor is, mint mindig, a vallásunkat használtuk fel kereskedelmi érdekeink előmozdításához.

De akkor, az irántunk tanúsított magatartása miatt sikerült Jézust keresztreszegeznünk; holott a modern keresztények pártpolitikába keverednek, s hogy választásokat nyerjenek, a földig alázkodnak zsidó szavazatokért. Még politikai cselszövésekbe is hajlandók velünk együttműködni, a saját nemzetük érdekei ellen.

Rosenthal: - “Mi mindaddig élhetünk más nemzetek között, amíg sikerül meggyõzni õket arról, hogy a zsidók nem tõlük eltérõ nép tagjai, hanem csak egy vallás képviselõi, akik alkotják ‘vallási közösségüket’, bár ez a különös jellegzetességük. Sõt, ez a mi legnagyobb hamisságunk...

Kénytelenek vagyunk elrejteni a saját különös egyéniségünket és életmódunkat, hogy szabadon gyakorolhassuk parazita jellegû létünket a nemzetek között. Ezt eddig sikerrel végeztük, és sokan hiszik, hogy a köztük élõ zsidók tulajdonképpen valódi franciák, angolok, olaszok vagy németek, akik csupán egy, az ezekben az országokban a nagytöbbségtõl eltérõ vallásfelekezethez tartoznak. Különösen olyan kormánykörökben sikerül elszórni hirhedt megtévesztésünket, ahol a honatyáknak minimális a történelmi ismerete. Tehát soha nem merül fel a legkisebb gyanú, hogy mi zsidók egy megkülönböztetett nemzet vagyunk és nem csupán egy ‘felekezet’ tagjai. Pedig egy pillantás az általunk befolyásolt/irányított sajtóra és máris ott van a bizonyíték az ellenkezõjére, s ennek felismeréséhez túlsok intelligencia sem szükséges!

White: - Milyen módszerekkel tettek szert a zsidók a hatalomra?

R: - “Hatalmunkat a nemzeti pénzrendszerrel való mesterkéléssel szereztük. Jelszavunk: ‘A pénz hatalom.’Amint a nagy tervezetünkben is írva van, meg kellett alapítanunk a privát nemzeti bankot. A Federal Reserve rendszer, mivel ez is a miénk, szépen beleillett a tervünkbe, csak a neve sugallja azt, hogy állami intézmény. Kezdettõl fogva az volt a célunk, hogy összeszedjük az összes aranyat és ezüstöt, és helyettesítsük értéktelen, ‘beválthatatlan papír pénzjegyekkel’. Ez nekünk sikerült is!”

W: - Mi az hogy ‘beválthatatlan papír pénzjegy’?

R: -” 1968 elõtt az ostoba gój egy dolláros Federal Reserve papírjegyét elvihette bármelyik amerikai bankba és beválthatta egy dollárra, ami a törvény szerint 412.5 szemer 90%-os ezüstöt tartalmazott. 1933-ig valaki beválthatta ugyanezt a papírjegyet 24 4/5 szemer 90%-os arany tartalmú pénzre. Mi nem teszünk egyebet, csak a gójnak adunk még több papírjegyet, vagyis rézdarabokat. De soha nem adunk nekik ezüstöt és aranyat. Csak sok papírt... Mi zsidók papírcsalásból gazdagodtunk meg. Ez a mi módszerünk: elvesszük a pénzt és adunk helyette papírt.”

A Federal Reserve és egyéb pénzügyek

Rosenthal: - “A zsidók a forgalomba hozott papírpénzen gazdagodtak meg.”

W. White: -Tudna-e nekem erre példát adni?

R: - “Számos példa van rá: néhány kézenfekvő példa a részvények és kölcsönkötvények, a biztosítások minden fajtája és a Federal Reserve tartalékrendszere, nem is beszélve az aranyban és ezüstben nyert milliárdokról, amit cserében kaptunk a papírért, amit elég ostobán úgy hívnak, hogy pénz. A pénzhatalom szükséges volt a propaganda által megvalósított hatalmas világhódítási tervünkhöz.

Hogy tudtuk ezt keresztül vinni? Először is, a bankrendszer irányításával kézbe vettük a vállalatok tőkéjét. Ezen keresztül monopóliumot nyertünk a filmipar, a rádióhálózatok és az ujjonnan kifejlődő televízióhálózatok felett. A nyomdaipar, újságok, folyóiratok és technológiai nyomtatványok már mind a kezünkben vannak. De a legzsírosabb falatot akkor kaptuk, amikor az iskolai tankönyvek kiadása is hozzánk került. Ezekkel az eszközökkel sikerült átgyúrnunk a közvéleményt a saját céljainkra. Az emberek olyan ostoba disznók, akik röfögik és nyivákolják a mi nótáinkat, legyen az igazság vagy hazugság.”

W.: -“Félnek-e a zsidók az úgymond csendes többségtől?

R: - “Nevetséges! Olyan nincs, hogy csendes többség, mert mi irányítjuk még a sírásukat és bőgésüket is. Csak nemgondolkodó többség létezik, amely az is marad mindaddig, amíg a szinte kábítószer hatású szórakoztató iparunk szolgáltatja nekik az egyetlen menekvést.

Az ipar kézbentartása által munkafelügyelőik lettünk, és a nép rabszolga. Amikor a napi fáradalom nyomásától robbanásig feszül a hangulat, az embereknek mi szolgáltatjuk a pillanatnyi élvezettel a biztonsági szelepet. A televízió és filmipar szolgáltatja a szükséges kikapcsolódást. A műsorokat nagy gonddal tervezzük, hogy még a legérzékibb érzelmeket is kielégítsék,de sohasem a logikusan gondolkodó agyvelőt. Emiatt az emberek programszerűen a mi sugallataink szerint reagálnak és nem az eszüket követve. Csendesek és megfontolatlanok maradnak.”

Megfélemlítésen és félelmen keresztül kiheréltük a társadalmat. Férfiassága csak nőies külső megjelenéssel egyetemben mutatkozik. Így kiherélve, a nép engedelmessé lett és könnyen irányítható. Mint a kiherélt ló gondolataikat nem a jövő és az utókor foglalja el, hanem egyedül a mindennapi munka és kenyér.”

W.: - És a nemzet ipara?

R.: - “Sikerült a társadalmat megosztanunk azzal, hogy a munkásságot a vezetőség ellen fordítottuk. Talán ez volt a legnagyobb tettünk mivel a valóság háromszög, de mindig csak két pontja látható. A modern iparban a csúcsponton van a tőke, amit mi képviselünk. Az igazgatóság és a munkásság a háromszög alapját képezi. Állandóan szembenállnak egymással és figyelmük sohasem irányul problémájuk csúcspontjára.

Az igazgatóság kénytelen az árakat emelni mert mi folyton növeljük a tőke árát. A munkásságnak munkabéremelés, az igazgatóságnak áremelés kell, így keletkezik a ‘circulus vitiosus’. Minket sohasem vonnak felelősségre szerepünk miatt, ami az infláció igazi oka, mivel az igazgatás és a munkásság között oly éles az összetűzés, hogy egyiknek sincs ideje a tevékenykedésünk megfigyelésére. A tőke árának az általunk történő emelése az, ami az inflációt okozza. Mi nem dolgozunk és nem igazgatunk, mégis mi húzzuk a hasznot.

 Pénzügyi manipulációinkon keresztül a tőke, amit az iparnak szolgáltatunk nekünk nem kerül semmibe. Nemzeti bankunkon a Federal Reserven keresztül könyvhitelt nyújtunk az összes helyi banknak, amit semmiből teremtünk. Ők szintén könyvhitelt nyújtanak az iparnak. Így mi még Istennél is többet teszünk, hiszen összes vagyonunkat semmiből teremtettük. Ön  megdöbbentnek látszik. Ne legyen! Ez valóban igaz, többet teszünk mint Isten. Ezzel a látszólagos tőkével mi ipart, igazgatást és munkásságot egyaránt adósunkká teszünk, amely adósság csak növekedhet, sohasincs letörölve. Ezen folytonos növekedésen keresztül a vezetőséget a munkássággal szembeállítjuk úgy, hogy soha sem lesznek képesek összefogni és minket támadni egy adósságmentes ipari utópia létrehozása érdekében.

Mi vagyunk a szükséges tényező, mivel mi semmit nem fordítunk rá.(?) Az igazgatás megteremthetné saját tőkéjét és megtarthatná a haszon javát. Vállalata növekedne és a haszna is gyarapodna. A munkásság is gazdagodna, miközben az árúcikkek ára nem változna; mind az igazgatóság, mind a munkásság jómódja állandóan növekedne. Mi zsidók örülünk annak, hogy az ostoba gój sohasem észlelt rá, hogy mi paraziták a termelés egyre nagyobb részét tesszük zsebre, miközben a termelőknek egyre kevesebb jut.”

W.: - Mi a véleménye a vallásról?

R.: - “A vallást is tanítani kell, és ezen mi sokat fáradoztunk. Mivel kezünkben tartjuk a könyvkiadó ipart és a híradó ipart is, magunkat vallási szakértőknek tudjuk feltüntetni, rabbiink közül sokan professzorok állítólagosan keresztény teológiai szemináriumokon. Ámulatba ejt a keresztények ostobasága, amint a mi tanításainkat elfogadják és továbbterjesztik, mint sajátjukat. A Judaizmus nemcsak a zsinagógák tananyaga, hanem Amerika minden ‘keresztény templomának’ vallási dogmája is. Propagandánk következtében a keresztény egyház leglelkesebb támogatónkká lett. Ez még speciális helyet is biztosított számunkra társadalmukban, mivel elhiszik azt a hazugságot, hogy mi a “választott nép” vagyunk, ők pedig, az idegen. Ezek az egyházak becsapott gyermekei saját kultúrájuk elpusztításáig védenek bennünket.

Ez az igazság még a fajankónak is nyilvánvaló lesz amint a történelmet vizsgálja és látja, hogy az összes háborút fehér a fehér ellen vívta, hogy mi nyeregben maradhassunk. Kezünkben volt Anglia a forradalmi háború alatt, Észak az amerikai polgárháborúban, és Anglia valamint Amerika az első és második világháborúban. A vallásokra gyakorolt befolyásunkon keresztül egymás elleni hadviselésre tudtuk késztetni a fehér keresztényeket, amely mindkét felet leszegényítette, miközben mi pénzügyi és politikai sikert arattunk.” 

H. W. Rosenthal: “A vallás eszközével teljesen magunkévá tettük a társadalmat, a kormányt és a gazdasági életet. Ma már egyetlen olyan törvényt sem fogadnak el, amelyeknek az érdemeit előzőleg a szószékekről tanítottak. Példa erre a fajegyenlőség, amely az emberiség egyesüléséhez és végső elkorcsosításához vezet. A könnyen befolyásolható klérus egyik lélegzetével azt tanítja hívőinek, hogy mi zsidók rendkívüli, választott nép vagyunk, a másik lehelletével pedig kijelenti, hogy minden faj egyenlő. Tehát mi zsidók külön helyet foglalunk el a társadalomban, mialatt más fajokat lealacsonyítottak a közönséges egyenlőségbe. Ezért van az, hogy a szerzői mi vagyunk ennek az egyenlőség-csalásnak, ami lealacsonyít mindenki mást az alsó szintre.

Nekünk azt tanították, hogy a jelenlegi gazdászati politika jótékony jellegű, azaz keresztény. Ugyanakkor a szószék-papagájok a mi jóságunkat magasztalják azzal, hogy templomaik építésére pénzt kölcsönöznek tőlünk, miközben észre sem veszik, hogy éppen a saját szent könyveik marasztalják el az uzsorakamatot. Alig várják, hogy nekünk kifizethessék a csillagászati kamatokat. És az egész társadalmat ugyanezzel a politikával vezették a mi irányításunk alá.

Politikailag dicsőítik a demokrácia áldásait, de nem értik, hogy mi éppen a demokráciával kaparintottuk meg a nemzetek feletti irányítást. Jótékony politikát folytató, a szent könyvek törvényeit tiszteletben tartó zsarnoki kormányt hírdetnek, míg a demokrácia annak a csűrhének az uralma, amelyet mi irányítunk az Egyházaikon, a hírszolgálatokon és gazdasági intézményeken keresztül. A vallásuk csupán egy másik csatorna, amelyen át mi gyakorolhatjuk a propagandánk hatalmát. E vallásos bábuk ostobaságát csak a gyávaságuk haladja túl. S milyen könnyen irányíthatók!”

(Walter White közben megjegyzi: “Ritkán találkozunk Rosenthalhoz hasonló emberrel, aki a lelkének legbensőbb titkait ennyire feltárná. Tisztánlátásunk azt sugalmazza, hogy ezt az embert valamilyen nagyobb erő hajtotta arra, amit itt leírtunk. És az interjú további része is ezt bizonyítja.”)

H.W. Rosenthal: “Mivel mi nem hiszünk a halál utáni földöntúli életben, ezért minden erőnket a ‘jelenre’ összpontosítjuk. Nem vagyunk olyan bolondok, mint Önök, és nem teszünk magunkévá olyan elveket, amelyek az önfeláldozásban gyökereznek. Míg Önök élnek és halnak a közösség jólétéért, mi is élünk és meghalunk, ám a saját egyéni érdekeinkért. A zsidók írtóznak az önfeláldozás elvétől. Legalábbis nekem írtózatos.

Egyetlen ügy sem éri meg, hogy valaki az életét áldozza fel, mert a halál a végső állomás. Mi csak akkor egyesülünk, ha a saját magunk személyének a megmentéséről van szó. Éppen úgy, mint amikor a farkasok falkája egyesül és összefog az áldozat támadására,de miután jóllaktak, szétszélednek, ugyanígy mi zsidók is veszély idején egyesülünk, nem azért, hogy a közösség megmaradjon, hanem hogy a saját bőrünket mentsük.

Ez a viselkedés áthatja az egész lényünket és filozófiánkat. Mi nem vagyunk alkotók, mert az alkotás csak másnak lenne előnyös. Mi ‘a szerzés mesterei’ vagyunk és érdekeltek az ‘én’ ígényeinek a kielégítésében. Hogy a filózófiánk érthetőbb legyen, először meg kell érteni a ‘szerezni’ kifejezés értelmét. Mi sohasem ‘adunk’, csak mindig ‘veszünk’. Sohasem munkálkodunk, ám élvezzük a mások munkájának gyümölcsét. Mi nem alkotunk, hanem elsajátítunk. Nem vagyunk termelők, hanem paraziták. Élhetünk fizikailag egy társadalomban, de lelkileg mindig távol vagyunk tőle. A munka a termelést jelentené, és annak a legmagasabb formája az alkotást eredményezné.

Az Önök fajtája megelégszik a munka örömével. Mi soha nem dolgoznánk senki hasznára, csak arra, hogy mennyit szerezhetünk. Mi az árjáknak ezt a felfogását használtuk ki a saját gazdagodásunkra. Önök a munka öröméért dolgoznak, mialatt sohasem törődnek a fizetéssel. Mi az Önök termelőképességét jelentéktelen összeggel fizetjük meg, amit aztán magunknak valóságos vagyonná varázsolunk.

Eddig a kétkezimunka szakszerűsége túlhaladta a magas jövedelem követelményeit. Ugyanakkor, a saját pénzhatalmunkhoz rabszolgásítottuk a társadalmat, azzal, hogy bennünket ígénybe vegyenek. Az embereket átalakítottuk a mi filozófiai felfogásunkra, ami az anyagiasság illetve ‘a szerzés’elvén alapszik. Az elégedetlen emberek csupán parasztok a világhódítási sakktáblánk játékában. Tehát szüntelenül keresik az elégtételt, de soha meg nem találják. Amikor magukon kívül keresik a boldog elégedettség pillanatát, azonnal a mi önkéntes szolgálóinkká válnak.

Önök nem veszik észre, hogy mi csak hasztalanságokat, csecsebecséket adunk nekik, amelyek sohasem hoznak elégedettséget. Elfogyasztanak egyet belőle, megemésztik, de soha jól nem laknak.

És íme egy másik példa. Számtalan olyan kikapcsolódást, szórakozást teremtettünk, amelyből az életben nincs többé visszaút az elégedettség felé. Önök rabjai lettek a kábítószereinknek, s ezáltal mi vagyunk az Önök teljhatalmú urai.

Az első alapvető hazugság célja elhitetni Önökkel, hogy mi nem vagyunk nemzet, hanem vallás, majd ezt követi a többi hazugság. A legnagyobb félelmünk az, hogy erre a hamisságra egy napon rájönnek, és abban a pillanatban eltaposnak bennünket, mihelyt a közvélemény kezébe kerül az igazság és intézkedik.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy valamiféle ébredezés történik itt Amerikában. Reméltük, hogy a keresztény Németország semlegesítésével, bármilyen bennünket érintő téma félelmetes és tiltott lesz. De úgy tűnik, hogy [ez az ébredés] éppen ebben az általunk legerősebben irányított nemzetben kerül elő újra. E pillanatban gyors kivonulást tervezünk. Tudjuk, hogy amikor elérkezik a hajnalhasadás, nem lesz többé megállás. Minden eddigi erőfeszítésünk csak tovább fogja éltetni ezt a fényt.

Attól félünk, hogy ez a fény egyre jobban erősödik ebben az országban, az Önök országában is. Bámulattal figyeltük, hogy Önök ilyen sikerrel értek el néptömegeket, miután gyakorlatilag bezártuk minden hírközlés ajtaját. Félő, hogy ez jel az Amerikában elkövetkező pogromokra. Az amerikai közvélemény rájött arra, hogy mi irányítunk mindent, ami ránk nézve végzetes lehet. Ez az ország mindaddig nem lehet a szabadok országa, amíg a zsidók országa. Ez az a jövendölés, ami majd romlásunkhoz vezet.

Az amerikai nép könnyen elhitte a propagandánkat, miszerint a toll hatalmasabb mint a kard. Így valósággal elkerülünk mindenféle megtorlást [‘getting away with murder’], mialatt a gójok egyebet sem tesznek, mint erről beszélnek, ami azért hatástalan mert mi a propaganda mesterei megjelentetünk ellentétes véleményeket is. Ha az árják újra tanulmányoznák a történelmet és a múlt tapasztalatait alkalmaznák, akkor a tollat undorral eldobnák és helyette a kard villogna a kezükben. Eddig elkerültük a kardot, kivéve néhány időnként megjelenő névtelen kiadványukat, vagy egy-egy csekély számban nyomtatott szórólapot. Persze az ő tollukat nem lehet a miénkhez hasonlítani, ugyanakkor állandó félelmünk, hogy egyszer majd kinyílik a szemük és rájönnek, hogy tollal semmiféle változás nem történhet.

A történelmet vérrel írták, nem pedig tintával. Egyetlen levél, szerkesztői üzenet, vagy könyv még nem hozta össze az embereket vagy állította meg a zsarnokságot. Mi értjük ezt a fogalmat és szüntelenül sürgetjük az embereket, hogy írjanak leveleket az elnöknek, a Kongresszusnak és a helyi sajtónak. Mialatt a fehérbőrű amerikaiak azzal foglalatoskodnak, hogy nyomtatott kiadványaikkal tömegeket oktatnak, mi biztonságban kiaknázhatjuk, megfélemlíthetjük és korlátozhatjuk a szabadságjogaikat. De jaj nekünk, ha egyszer rájönnek, hogy igyekezetük hasztalan és a toll helyett kardot emelnek.

A történelem azt bizonyítja, hogy egy felizgatott kisebbség szenvedélye, mindegy milyen kicsi csoport, elég erős, kifejlett, hogy ledöntse a leghatalmasabb birodalmat. A végzetet irányító mozgalmak sohasem a tétlen többségből indulnak el, hanem kicsi, de tevékeny csoport erejéből. Az Akarat Hatalom, nem pedig létszám, mert tömegek felett mindig az Erős Akarat uralkodik.

Biztonságban vagyunk mindaddig, amig a mi Akaratunk erősebb, és/vagy a néptömeg félrevezetetten, szétszórtan él, vezető nélkül. Bennünket soha nem lehet megsemmisíteni szavakkal, csak erővel!”

                                                                        (Forrás: Hazánkért, 2000. július)

Cikk:

Egy magyarországi riport:

ZSIDÓK ÉS MAGYAROK

Beszélgetés Zoltai Gusztávval, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezetõ igazgatójával, az Európai Zsidó Kongresszus V.B. tagjával, és Landeszmann György budapesti vezetõ fõrabbival. Az interjú 1992 december 8-án készült a Magyar Izraeliták Országos Képviseletén.

- Sokan sokféleképpen magyarázzák az antiszemitizmust. Önök hogyan értelmezik?

-ZG 600000 áldozatunk van a zsidóüldözés miatt. Ezért mi, és utódaink is vérünkben hordjuk az ellen az irtózatot, amit úgy hívnak, hogy antiszemitizmus.

-LGY Az antiszemitizmus ma ugyanolyan erõltetett dolog az antiszemiták részérõl, mint a médiaháború. Fent kell tartani, hogy elvonják a figyelmet a valóságos problémákról.

- Önök szerint van-e antiszemitizmus Magyarországon?

-ZG A köztársasági elnök urat idézem, aki azt mondta: "Van antiszemitizmus Magyarországon, de nem ölt olyan méreteket, ami aggodalomra adhatna okot."

- Az antiszemitizmus mit támad? Vallást, fajt, etnikumot? A zsidóság minek vallja magát?

 -ZG Nagyon nehéz ezt megfogalmazni. Amikor a kisebbségi törvény készült, mi a kormány tudomására hoztuk, hogy a magyarországi zsidóság a világ zsidóságának a tagja. De mivel itt élünk, ezért állampolgári és közjogi helyzetünkön nem kívánunk változtatni, tehát nem akarunk nemzetiség lenni.

- Mi a zsidóság? Vallás, faj, vagy etnikum?

-ZG Én erre egy szóval szoktam felelni: életforma.

- Sokszor elhangzik önökkel szemben az a vád, hogy nem akarnak asszimilálódni.

-ZG A vallás és az asszimiláció két különbözõ dolog. Igen, mi valóban az asszimiláció ellen vagyunk, de a vallási asszimilációra értjük ezt. Tehát magyarul; a zsidóság tovább élésének, fennmaradásának az egyetlen eszköze az asszimilációnak ellenállni. A magyar világtól nem kirekesztjük magunkat, hanem mi vallási törvények szerint élünk. Aki valamelyest ismeri a vallást, annak azt a törvényt is ismernie kell, ami így szól: "Dirsu et salom ha = keresd annak a népnek a békéjét, ahol élsz". Az asszimilálódás nem elkülönülést jelent.

-LGY Gyûlölöm az asszimilációt, én mint fõrabbi. Végre egyszer s mindenkorra le kéne tenni mindenkinek arról, hogy asszimiláció. Senki sem több, mint a másik. Minek kéne asszimilálódni? Mert ha azt mondom, hogy asszimiláció, akkor egyértelmû, hogy van egy magasabb rendû valami, és ahhoz kell asszimilálódni. Az miért nem asszimiláció, hogy itt él, itt költi el a pénzét, itt dolgozik bármilyen poszton, akár földmûves, akár egyetemi tanár. Miért kell több?

- Kit tekintenek ma önök zsidónak?

-LGY Meg kell, hogy mondjam, hogy jóval kevesebbet, mint az antiszemiták.

-ZG Aki anyai ágon zsidónak született, és zsidónak vallja magát.

- Hány zsidó él ma Magyarországon?

 -LGY Nem tudjuk, nem tartjuk számon, de több, mint amennyit az antiszemiták szeretnének.

 - Van arról pontos adatuk, hogy hány zsidó halt meg a II. Világháborúban?

 -ZG A történelmi Magyarország területérõl 600000, európai viszonylatban 6 millió.

 -LGY Gyûlölöm a statisztikát. Teljesen mindegy, hogy 600000, vagy csak egy.

 - A zsidóellenes embereknek nem mindegy, mert õk azt mondják, hogy a zsidók papírokon a II. Világháború óta fokozatosan emelik a zsidóság veszteségének a számát. Azzal vádolják önöket, hogy ezzel visszaélve tudatosan szítják az emberekben a bûntudatot.

 -LGY Ez nem vád, hanem elmebetegség. Különben is, kik hurcolták el a magyar zsidókat? A határig a magyar csendõrség, és a magyar katonaság vitte el õket leszögezett vagonokban.

-ZG A jeruzsálemi perben - ami Eichmann pere volt - a bíró kérdésére Eichmann ezt válaszolta: "hogy a 600000 zsidó megsemmisítését nem Endrei és Baki, hanem a magyar nép támogatásával tudták csak végrehajtani".

-LGY Az egész II. Világháború alatt annyi feljelentést nem kaptak, mint Magyarországról, hogy ez is zsidó, az is zsidó, amaz is zsidó. Ez Eichmann emlékirataiban is megtalálható.

-ZG Vidéken 330000-nél több olyan ingatlan van, ahonnan kiirtották a zsidókat, és a mai napig a szomszédok használják benne a bútort, a szõnyeget, és minden egyebet. Nem németek lakják, hanem magyarok.

- Sokszor elhangzik önökkel szemben, hogy nem ismerik be hibáikat, amiket a történelem folyamán elkövettek. Gondolnak itt például a század eleji történelemre - Kun Béla, Szamuely Tibor, Landler Jenõ mûködésére. Õk - köztudottan - zsidók voltak.

-LGY Hányan politizáltak abban az idõben?

- Sokan. Mégis, az történelmi tény, hogy amikor Szamuely végigment a Lenin-fiúkkal a falvakon, ott rettegésben tartották a polgári lakosságot. Útvonalukat akasztott emberek jelezték.

-LGY Hol? Ez hol van leírva? Honnan veszik ezt?

- Történelmi könyvekben lehet errõl olvasni, mint ahogy lehet az 1945 utáni évekrõl is, amikor Rákosi, Gerõ, Farkas, Vas Zoltán, Révai, Péter Gábor mûködött. Ezektõl a zsidóktól a magyarországi zsidóság miért nem határolódik el?

-LGY Ez egy elmebetegség. Miért kéne elhatárolódni tõlük? Az inkvizíciótól elhatárolódott már a katolikus egyház? Nem határolódott el. Isten nevében gyilkoltak évszázadokon keresztül. Ki vonja felelõsségre õket?

-ZG Aki isteni törvények ellen vét, a mi vallási törvényeink szerint nem számít zsidónak.

-LGY Ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit, a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bõgatya és a fütyülõs barack.

- A mai kormány és a kersztény egyházakat képviselõ fõpapok megkövették a magyar zsidóságot azért, hogy nem tudták megakadályozni a német nacionalisták által elkövetett embertelenségeket. Nem gondolják, hogy ezt a nemes gesztust viszonozni illene?

-LGY A kormány mikor kért bocsánatot?

- Eszerint a kormány nem kért bocsánatot?

-LGY A kormány sosem kért bocsánatot. Mikor kért? Szeretném tudni! És hogyha bocsánatot is kért, akkor mi van? Bocsánatkéréstõl nem lehet feltámadni.

- Mit tesznek, illetve mit szándékoznak tenni az antiszemitizmus ellen?

-LGY Semmit. Abszolute semmit. Nekünk nem kell védekeznünk. Az antiszemitáknak rossz az antiszemitizmus, nem nekünk. A zsidóság kinõtt abból, hogy behúzódjon a gettóba, és állandóan védekezzen. Ez az ország lesz szegényebb, ha nem lesznek zsidók. Nekünk van hova mennünk. Még egyszer nem lesz Auschwitz. Nincs még egy olyan nép, aki kétezer év után saját otthont épít. Mert Izrael állam megépült, van és lesz.

- Ezek szerint önök bármikor készek elmenni Izraelbe, ha a helyzet úgy adódik?

-LGY Ha a politika, vagy a történelem rákényszerít minket, akkor miért ne?

-ZG Izrael állam ezért jött létre. Izrael alapítólevelében benne van, hogy nyitva áll a világ bármelyik zsidósága elõtt, hogy - ha az olyan helyzetbe kerül - Izraelben letelepedhessen.

- Sosem olvastam, vagy hallottam zsidó megemlékezések alkalmával, hogy saját áldozataik mellett megemlítették volna a hõsi halált halt magyar katonákat. Miért nem vállalnak sorsközösséget a magyar nép mártírjaival?

-LGY Nem a magyar nép mártírjai. Sajnálom, hogy felvállalják õket a magyarok.

- A II. Világháborúban elesett magyar katonákat?

-LGY Igen, mert a II. Világháborúban - ellentétben a mai történelemhamisítással - a fasizmus mellett harcoltak a bolsevizmus ellen, és akkor a fasizmus volt a nagyobb veszély.

- Befejezésképp egy utolsó kérdést engedjen meg, ami talán békésebb lesz, mint az elõzõek. Közeledik a karácsony, amit világszerte megünnepelnek az emberek. Ki így, ki úgy. Magyarországon egy zsidó ember hogyan éli ezt meg?

-LGY Sehogyan. Ezt a zsidók nem ülik meg. A zsidó embernek megvannak a saját ünnepei minden évben, minden hónapban, és minden héten.

- Ezek szerint nekik ez a nap ugyanúgy telik, mint egy teljesen szürke hétköznap?

-LGY Így van. Ez nekünk egy teljesen szürke hétköznap.

- Még karácsonyfát sem állítanak a gyermekeiknek otthonukban?

-LGY Nagyon merem remélni, hogy nem.

Ományi Kálló Gyöngyi     "

 (Ez a beszélgetés az Igen című lap karácsonyi számába készült. Ott nem jelent meg.)

(HETI MAGYARORSZÁG 1993. Február 26.)

Aki nem beszél elég jól angolul, annak a szállodák adnak munkát, de ez most a családfenntartásról szól, nem az én vágyaimról - mondja Vojnár Éva, aki három éve takarít Londonban. Cikksorozatunk szereplői mind sikeres magyarok, bár sokan néhány négyzetméteren laknak csupán és fizetésük alig több a minimálbérnél. Kiszámítható mindennapok, anyagi biztonság, új lehetőségek, ennyi éppen elég ahhoz, hogy egy sarokba szorított magyar elinduljon.

Vojnár Éva 2008 augusztusában egy bőrönddel érkezett Londonba. Mást nem hozott magával, de ennél jóval többet hagyott otthon: egy lakást, kiskorú lányát, és hárommillió forintnyi tartozást. Ha nem megy Londonba, az adósságok miatt mára már el kellett volna adnia a lakását.

A második műszak után szakít ránk időt. Esti munkahelyétől pár percre, a Trafalgar téren egy lépcsőre ülünk. Általában tíz körül végez egy ötcsillagos szállodában, ahová délután ötkor futva érkezik, mert csak néhány perccel korábban fejezi be a munkát egy másik hotelben. Napi 15-20 szobát takarít ki, reggel 6-tól éjfélig tart a munkanapja. Mielőtt szobalány lett, regionális és helyi tévékben dolgozott, a rendezőasszisztensi széket cserélte törlőrongyra. Azt mondja, nem maradt más választása.

Kényszervállalkozóból hitelkálvária

Éva, ahogy a szakmában sokan, kényszervállalkozóként, színlelt szerződéssel dolgozott otthon egy állami cégnél, amíg emiatt eljárás nem indult ellene. Egy hosszadalmas per következett, amelyben nyolc év alatt elérte, hogy korábbi munkáltatója színlelt szerződését munkaviszonnyá minősítse. Alighanem ő is azt hitte, ezzel vége a kálváriának, de az adóhatóság az évtizedes munkaviszony után be nem fizetett járulékokat is rajta követelte, mintegy 3 millió forintot. A nyertes per után a járulékok ügyében is bíróságra kellett volna mennie az állami cég ellen, de Évának addigra elege lett a pereskedésből, úgy döntött, inkább kifizeti a pénzt.

Lakására kölcsönt vett fel, fizetett. A törlesztőrészletek azonban csakhamar léket vágtak a családi büdzsén. Nem kellett matematikaprofesszornak lenni ahhoz, hogy az ember belássa: csak lefelé vezet az út. Egy kiskorú gyerekkel, és egy hitellel terhelt panellakással nem várta meg, amíg a devizaárfolyamok megduplázzák a részleteket, inkább csomagolt. Öccse már kint élt, nem ment a bizonytalanba. Azt gondolta, ha annyit dolgozik, mint otthon, az csak megéri majd. Mire az otthoni 40 ezer forintos törlesztő 80 ezerre emelkedett, Éva már fontban kapta a fizetését.

"Persze nem ment minden simán, keményen meg kell dolgozni mindenért. Akárhová mész is, mindig az az első kérdés, hogy honnan jöttél. Amit most csinálok, az a legalja. Aki nem beszél elég jól angolul, annak a szállodák adnak munkát, de ez most a családfenntartásról szól, nem az én vágyaimról. A büszkeséget otthon kell hagyni. Egy könyvelő is dolgozik a szállodában, ugyanezt csinálja ő is. Volt olyan munkahelyem, ahol kiközösítettek, úgy tettek, mintha nem értenék, amit mondok. Volt sírás is, minden. Nehéz volt beilleszkedni, és megszokni a nehéz fizikai munkát, de nem volt más választás."

Marad a fizikai munka

A szenvedést csak a pénz, a rég nem tapasztalt anyagi biztonság enyhíti. A fizetéséből futja albérletre, rezsire, az otthon emelkedő törlesztőrészletekre, sőt középiskolás lányának kiadásait is fedezni tudta. Arra már rég nem gondol, hogy saját szakmájában érvényesüljön. Megpróbálta, de nem ment. Csak úgy az utcáról nem könnyű jó állást szerezni, ami marad, az a fizikai munka, azt az angolok nem szeretik.

"Britet kiszolgálni nem látsz Londonban, azt mind a bevándorlók végzik. Ezt a sok alantas melót az angol nem csinálná meg, ez a mi szerencsénk, és ezért van munkánk. Aki legálisan van itt, az többet kap, de a gyárakban sokan feketén is dolgoznak röhejes 3 fontos órabérért. Ez a modern rabszolgatartás.”

25 éve fiatalok voltunk.
Ma öregek vagyunk.
25 éve szocializmus volt.
Ma kapitalizmus van.

25 éve a Szovjetunió volt a szövetségesünk
Ma Kínát szeretnénk szövetségesnek.
25 éve Szűrös és Pozsgai elvtársak az emelvényen Kádár mögött ülnek.
Ma Szűrös és Pozsgai urak az emelvényen Orbán mögött ülnek.
25 éve Martonyi és Járai elvtárs jó MSZMP káder (miniszterhelyettes, stb.) volt.
Ma Martonyi és Járai urak a Fidesznél jó káderek (miniszter, jegybank elnök, stb.).
25 éve Kövér Laci az MSZMP KB Politikai Tudományok Intézetének politikai munkatársa volt.
Ma komcsi gyűlölő házelnök.
25 éve a politikusok kommunista naplopók voltak.
Ma a politikusok jól fizetett naplopók. (Orbán első tétele: Csak az én komcsim a jó komcsi.)
25 éve hangulatjelentést készített az MSZMP.
Ma Kubatov listát a FIDESZ.
25 éve volt május elsejei felvonulás.
Ma van márciusi, októberi tömeggyűlés az Astoriánál, a Kossuth téren.
25 éve Kádár a sakkot támogatta.
Ma Orbán a focit.
25 éve reform kommunisták voltak.
Ma fülkeforradalmárok vannak.
25 éve senki sem lehetett milliárdos, de mindenkinek szerény elfogadható élete, biztos jelene és kiszámítható jövője volt.
Ma bizonytalan a jelened, kiszámíthatatlan a jövőd.
25 éve az ország pénzét úgy osztották el a parlamentben, hogy jusson oktatásra, egészségügyre, a Te és a mi jólétünkre.
Ma a gazdagok, a milliárdosok kapják az ország kenyerének javát.
25 éve megbecsülték a tisztességes munkát.
Ma az ügyeskedőknek, a csalóknak áll a világ.
25 éve a gyárak, az üzemek, a bankok, minden-minden magyar volt.
Ma az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások nagy része külföldiek kezében van. A magyar gyárakat bezárták, vagy privatizálták, jellemzően a külföldi tőke számára. A legtöbb gyárat azért vették meg, hogy a konkurenciát felszámolják, így a hazai gyárak többségét szétzúzták, bezárták, dolgozóit az utcára tették.
25 évvel ezelőtt volt nemzeti ipar.
Ma multik vannak.
Volt Ganz Hajó gyár, Láng Gépgyár Tungsram, Rico, Pannónia Szőrme.
Ma bankok és bevásárlóközpontok vannak
a Váci uton.
25 éve volt magyar műszeripar, olyan nagyüzemekkel, mint a MOM, a Gamma. Volt önálló hadiparunk, olyan üzemekkel, mint a Diósgyőri Gépgyár, a Rába, a FÉG, a Danuvia.
Ma van fegyver a feketepiacon.
25 éve a magyar ruházati iparnak olyan gyárai voltak, mint a Goldberger, a Panyova, a Május 1, a Vörös Október, a Zalaegerszeg, a Keltex.
Ma ruházati ipar nincs, de van kínai termék.
25 éve volt magyar cipőipar. Martfűi termék nemzetközileg elismert volt.
Ma nem gyártunk magyar cipőt.
25 éve a magyar Ikarus évente 13 ezer autóbuszt gyártott, és a világ élvonalában volt.
Szovjetuniótól, USA-ig
Ma nincs, felszámol­ták, hogy helyébe a német, svéd és más használt buszok jöjjenek.
25 éve a Ganz-MÁVAG vonatokat gyártott a világ számos országának.
Ma kínai piac van a helyén.
25 éve Csepel Művek 60 ezer embernek adott munkát.
Ma kis kft-k vannak a helyén.
25 éve az ország vezetése a magyar gazdaságot támogatta.
Ma a multikat, a külföldi tőkét szolgálja ki
25 éve az energiaszektor az állam kezében volt, nem kellett félni attól, hogy lekapcsolják a villanyt vagy nem tudunk fűteni, mert nem tudjuk kifizetni.
Ma a privatizált energiaszektor egekig emelt árai miatt az emberek nem tudják kifizetni a rezsit: csak idén 700 000 embertől vonnak 30%-ot a
fizetésükből köztartozás miatt.
25 éve a mezőgazdaság egymillió embernek adott munkát.
Ma alig százezren dolgoznak itt. 25 évvel ezelőtti mezőgazdasági termelésnek most csak egyharmadát termeljük.
25 éve olyan világhírű üzemek jelentették a magyar mezőgazdaságot, mint Bábolna, Mezőhegyes, Nádud­var.
Ma ez már a múlt.
25 éve hazánkban 8,7 millió sertést tenyésztettek.
Ma ebből csak 4,1 millió maradt.
25 évvel ezelőtt nem tudtuk, hogy mi az a parlagfű.
Ma annyi a parlagon heverő, megműveletlen föld, hogy parlagfűből és allergiás betegekből nagyhatalom vagyunk.
25 évvel ezelőtt majdnem kétszer annyi húst ettünk, mint ma. Nem csak azért, mert háromszor annyi tehén és disznó volt, mint ma. Ettünk,
mert volt, mert jó volt, s főleg, mert tellett rá, bár ma azzal riogatnak, hogy ez egészségtelen.
Ma drága a hús, egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű külföldi húst eszünk. Fogyókúrázunk, mert nincs pénz kajára.
25 éve napi 8 óra munkából elfogadhatóan meg lehetett élni.
Ma sokszor 12-15 óra is kevés.
25 éve miénk volt Magyarország.
Ma a külföldiek szolgái vagyunk saját hazánkban. (Vásárhelyiek figyelmébe: Hódgép, Metripond, Hódiköt, Alföldi Porcelángyár. A termékekre az volt ráírva, hogy: Made in Hungary - pedig el voltunk nyomva...! Ma a kevés magyar termékre, ami még van rá van írva Made in CE - pedig szabadok vagyunk.)
25 éve 20 milliárd dollárral tartoztunk a világnak.
Ma 130 milliárddal tartozunk.
25 éve, gazdálkodtak a hitelekből.
Ma ellopják.
25 éve a kórházban az számított, hogy mi a bajod, mid fáj?
Ma az számít, hogy mennyi pénzed van.
25 éve a beteg minden körülmények között kapott ellátást.
25 éve nem voltunk gazdagok, de sok mindent megengedhettünk magunknak: üdülést, éttermet, szórakozást.
Ma sem vagyunk gazdagok, és egyre ritkábban engedhetjük meg magunknak az üdülést, az éttermet, a szórakozást, vagy az egyik, vagy a másik,
de gyakrabban egyik se.
25 éve az emberek többsége nyaralni ment. Gyári üdülőkbe.
Ma a családok 59 százaléka nem megy nyaralni. A gyári üdülőket privatizálták.
25 éve a nyugalomba vonulás tisztes nyugdíjat és megbecsülést jelentett.
25 éve nem voltak hajléktalanok, s a biztos megélhetés miatt senkit nem fenyegetett az a veszély, hogy az utcára kerül.
Ma Magyarországon 85-90 ezer hajléktalan él, s évente több mint 2000 lakást árvereznek el.
A felmérések szerint magánemberek esetében gyakorta árvereznek a kifizetetlen villany-, gáz- és más rezsiszámlák következtében, de magas az illetéktartozások miatt elindított végrehajtások száma is.
25 éve a cigány is dolgozhatott, sőt dolgoznia kellett!
Ma szociális segélyért áll sorba, dolgozni meg már elfelejtett.
25 éve több mint tíz millióan voltunk.
Ma 10 millió alá süllyedt Magyarország lélekszáma.
25 éve a gyerekedre biztos jövő várt. Tanulhatott, munkát kapott, családot alapíthatott.
Ma nagyon sokak számára egy lehetőség marad: külföldre menni.
25 éve volt társadalmi ösztöndíj, és a diplomásokra munkahely várt.
Ma van diákhitel, amivel a jövő eladósodik. És várja a diplomásokat a munkanélküliség.
25 éve a pályakezdőket tárt karokkal várták a munkáltatók.
Ma körülbelül 80 ezer pályakezdő fiatal indítja életét munkanélküliként.
25 éve csak vízummal utazhattunk a legtöbb EU-országba.
Ma nem kell vízum, de csak az tud utazni, akinek pénze van. Neked van pénzed utazni?
25 évvel ezelőtt rend volt. Éjjel bátran sétálhattál. Tudtad, hogy mi a jó és mi a rossz. A rendőr melletted állt, a rendőr mögött meg ott állt az állam.
Ma félsz éjjel kimenni az utcára, félted vagyonkádat. A rendőr nem áll melletted, és a rendőrt se védi meg saját állama!!!
25 éve mindenki beszart a rendőrtől.
Ma rendőr szarik be a "zemberektől".
25 éve akadtak korrupt politikusok, a hatalmukkal visszaélő állami emberek.
Ma Magyarország Európa legkorruptabb országai közé tartozik.
25 éve a munkatörvénykönyv a munkást, a dolgozót védte.
Ma a munkaadót védi.
25 éve a szakszervezeteknek véleményezési jogaik voltak az érdekvédelemben,
szociális kérdések eldöntésében.
Ma a szakszervezeteknek nincsenek jogai.
25 éve kádári diktatúra volt és népi demokráciát ígértek mindenkinek.
Ma demokrácia van és orbáni diktatúra.
25 éve Aczél elvtárs osztotta a pénzt, a státuszt és az észt a kultúrában.
Ma Kerényi és Tarlós urak.
25 éve már lehetett politikai viccet mesélni.
Ma még lehet politikai viccet mesélni.
25 éve a demokrácia várt ránk.
Ma a diktatúra vár ránk.
25 éve ezt nem mertem volna elküldeni.
Ma ezt küldd tovább, ha mered!!!!
Mertem, mert igaz!

Bándy Kata emlékére…

Szeretnek, és ettől oly boldog vagyok,

hisz én is viszontszeretem őket.

Érintenek s ettől oly boldog vagyok,

mert én is megérinthetem őket.

Élhetek, és élhetnek velem,

szólva egymáshoz érzem az örömet.

Hideg van.

Már nem fázom.

Sötét van.

Már nem látok.

Fekszem.

Már nem élek.

Fenn vagyok s nézem a sok szomorú embert,

együtt voltunk, hé, miért keseregsz?

Hiányzom? Nekem már nem hiányzik senki,

hisz az Úr társaságában lehetek.

Mi történt….igen, sajnos megtörtént,

utolsó perceimben nem voltam boldog.

Szólt hozzám valaki, megrettentem, félni kezdtem,

majd siettem, s valaki megérintett.

Fájt az érintése, fájt minden, nem örültem, hogy élek,

egy kézpár szorította nyakam, s lassan kiszálltam magamból.

Ott hagytam testem, magamat sem értve, szálltam felfelé,

kerestetek, megtaláltatok, de az már nem én voltam.

Aki elvette földi énem, nem ismertem, de miért is tette?

Miért nem lehetett testem élhető tovább s a lelkemmel?

Te döntötted el, hogy éljek vagy haljak?

Büszke vagy magadra, és emberinek érzed tetted?

Isten döntött sorsom felől, most nézem Őt, és biztonságban vagyok.

Isten bocsásd meg az ellenem vétkezőknek,

bocsásd meg vétkeimet.

ne vígy minket a kísértésbe,

de szabadítsd meg az embert az embertelentől, magától a gonosztól,

mert Tiéd az Ország a Hatalom és a Dicsőség, Ámen.

DE:

Szerintem az ellenzéki pártoknak fel kellene vetni, hogy a parlament vegye napirendre: a külföldi magyarok csak akkor lehetnek választópolgárok Magyarországon, ha a két választás közötti négy év alatt minden évben befizetik a magyar költségvetésbe az éves átlagkeresetre jutó szja-t, a 16 %-ot!

Igazolást ad róla a NAV. Ez a minimum! Ne a más farkával verjék a csalánt!

Most olvastam a Világgazdaság online-ban, hogy a magyarországi átlagkereset 210.000 forintra nőtt 2011-ben (vg.hu/gazdasag/makrogazdasag). Tehát a 16%-os szja 2011-ben havi 33.600 Ft, ami évi 413.200 Ft. Ezzel számolva négy évre 1.612.800 Ft fizetendő be. De az átlagkereset még nőhet is minden évben! Ha sokan akarnak szavazni, akkor milliárdok jöhetnek be. És nem kell a tranzakciós illeték, meg a biztosítási adó, meg a mobiltelefon adó, meg sárgacsekk adó!

És ha az igen gazdagokat is (persze a képviselő urak magukat is) megadóztatják a korábbi 2. adókulccsal, a 32 %-os szja-val, akkor nem lesz gond a magyar költségvetéssel!

A jövedelemadót eleve levonták. Más lenne a helyzet, ha a nyugdíjaink alapja a bruttó jövedelmünk lett volna. Akkor jogos lenne a nyugdíjaink után is jövedelemadót fizetni, de akkor az állam rosszul járt volna, mert a bruttó nyugdíjunk eleve alacsonyabb jövedelmi kategóriába sorolt volna bennünket.

A lényeg az, hogy a nyugdíjaink összegét azóta is csökkentik a virtuális jövedelemadóval. Már csak ezért sem igaz, hogy a nyugdíjas nem adózik a JÖVEDELME után is és nem "csak" a fogyasztása után.

Most, a tranzakciós adó bevezetésével a nyugdíjak folyósítása is adóköteles akár bankba utalják, akár kézbesíti a postás.

No és akkor olvassátok a nyugdíjas barátunk írását, amint következik

Egy  nyugdíjas levele következik

  Tisztelt "politizáló elit"!

Ti kinek a pénzén szereztétek a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen vagy Jogi Egyetemen a diplomátokat? Érvényesnek tekintitek-e egyáltalán? A most megvetett, nyűgnek tekintett öregek etettek, ruháztak, taníttattak!

Vannak szüleitek, vagy ti más bolygóról kerültetek ide?

A havi milliós keresethez szükség van a nyugdíjasok filléreire is? Nem ártana, ha a fiatalok is tisztába lennének vele, hogy nem kegyelemkenyeret akarunk, de egy átdolgozott élet után a magyar nyugdíjas is megérdemelne annyit, mint egy osztrák, német vagy szlovén nyugdíjas, és megérdemelné, hogy embernek tekintsék, ne pedig egy szükséges szavazógépnek!

 Nyugdíjas Barátaim!

 Az 1930-as, 40-es, 50-es évek szülöttei! Mi megtapasztaltuk, láttuk, és éltük a háborús eseményeket és azok következményeit. A lerombolt országot. Ez a korosztály volt, aki eltakarította a háborús romokat. Építette gyermekei számára az alapokat. Szépítette környezetét. A vidéki lakosságnak nem kis terheket jelentett a 60-as, 70-es, 80-as években:

- az úthálózat, járdaépítés,

- villamoshálózat, a

- vízvezeték- és csatornahálózat, a

- telefon- és a

- gázvezetékrendszer építéséhez a hozzájárulás.

 Szabadnapjukon és munka után, társadalmi munkában a gyári munkások, bányászok, parasztfiatalok gyermek- és munkásüdülőket, kulturális létesítményeket, gyárakat, üzleteket, vasutat, parkokat stb. építettek (a diákok építő táborokban segítették az ország gyarapodását).

 Kézzel mozgatható csigákkal vonszolták fel az emelvényre az anyagot, talicskával egyengették a talajt, daruk és emelőgépek hiányában. Ők a mai nyugdíjasok.

Ez ma az a korosztály, aki nyugdíjból él.  Ez a korosztály az, aki méltatlan helyzeteknek van kitéve.   Döntenek sorsuk felől azok, akiknek milliós összegű a havi jövedelmük.

A küzdelmes munkás években megfáradt emberek pedig, egyik napról a másikra tengődnek. Ha kifizetik a havi számláikat, a 10 ezrekre rugó gyógyszereiket kiváltják, néha egy szemüveg, műfogsor is nagy anyagi terhet jelent számukra.  Még boldogok is lehetnek, ha marad néhány garasuk, és a turkálóban tudnak maguknak vásárolni.

Valójában:

Most az újabb megalázás! Felelős emberek kijelentik, hogy nyugodtan adhatnak a határon túli magyaroknak szavazati jogot, hiszen a nyugdíjas sem fizet adót.

Ezt a hazugságot

Hiszen 40-45 évig fizetett, amit soha nem fog visszakapni, hiszen meg sem  éri. A sok munka elnyűtte - már azokat, akik akkor is nem a népből éltek és ma is ezt teszik - a megélhetési gond felemészti a nyugdíjasok többségét.  Ennyire kell a húsos fazék megtartásához a határon túli magyarok szavazata, hogy még a tisztességben megőszült nyugdíjast is le lehet hazudni a térképről?  Csak addig kellett, míg behúzta az ikszet? Most már saját országában sokad rendű állampolgárnak minősül! Ezért kellett volna ésszel és nem szívvel szavazni!

Megjegyzés: Tévedés, hogy a nyugdíjas nem fizet adót. Egy nyugdíjas házaspár, a mondjuk mindketten 100-100 ezer Ft nyugdíjat kapnak, évente 2,4 millió  Ft-ot, akkor, ha ezt vásárlásra, energiára, más szolgáltatásra költik, akkor  27 % ÁFA-t mintegy 600 ezer forintot fizet be az államnak. Ha saját  lakásuk van, akkor mintegy 50 ezer Ft ingatlanadót vagy házadót fizetnek, ha  kocsijuk is van 20-30 ezer Ft gépjárműadót is fizetnek, ha banki betétjük van  kamatadót is fizetnek ... Soroljam még?

Tisztelt nyugdíjas barátom!

Te nem eltartott vagy, hanem adófizető! A külföldiek és a kiskorúak nem fizetnek adót. Tehát nem is indokolt ilyen alapon a szavazati jog.  .

Egy nyugdíjas