1996. évi CXII. törvény

a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

VII. RÉSZ

VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Üzletszabályzat

210. § (1) A pénzügyi intézmény pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést csak írásban vagy minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat formájában köthet. Az írásban kötött szerződés egy eredeti példányát a pénzügyi intézmény köteles az ügyfélnek átadni.

(2) A pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződésben egyértelműen meg kell határozni a kamatot, díjat és minden egyéb költséget vagy feltételt, ideértve a késedelmes teljesítés jogkövetkezményeit és a szerződést biztosító mellékkötelezettségek érvényesítésének módját, következményeit is.

(3) Fogyasztóval kötött kölcsönszerződésben vagy pénzügyi lízingszerződésben az ügyfél számára kedvezőtlenül kizárólag a kamatot, díjat vagy költséget lehet egyoldalúan módosítani. Egyéb feltétel, ideértve az egyoldalú módosításra okot adó körülmények felsorolását is, egyoldalúan nem módosítható az ügyfél számára kedvezőtlenül. Az egyoldalú módosítás jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív körülmények tételes meghatározását a szerződés tartalmazza, valamint a hitelező árazási elveit írásban rögzítette.

(4) Az árazási elveknek tartalmazniuk kell legalább a következőket:

a) valamely kamat, díj vagy költség módosítása a szerződésekben foglalt és az adott kamat, díj vagy költség mértékére ténylegesen hatást gyakorló ok alapján történhet;

b) ha valamely feltétel változása a kamat-, díj- vagy költségelem csökkentését teszi indokolttá, azt is érvényesíteni kell;

c) az adott kamat-, díj- vagy költségelemre kihatással bíró ok-okozati feltételeket együttesen, tényleges hatásuk arányában kell figyelembe venni;

d) díjat vagy költséget évente legfeljebb a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett előző évi éves fogyasztói árindex mértékében lehet emelni.

(5) Az árazási elvek megfelelőségét, valamint az árazási elvek alkalmazásának gyakorlatát a Felügyelet ellenőrzi. Az ellenőrzés során a Felügyelet figyelembe veszi a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény hatálya alá tartozó, a Felügyelet által is elfogadott magatartási kódex rendelkezéseit.

(5a) A fogyasztóval kötött deviza alapú hitel-, vagy kölcsön szerződések esetében a pénzügyi intézmény kizárólag azokat a költségeket és díjakat számíthatja fel devizában, amelyek az adott szerződés teljesítésének és fenntartásának érdekében a deviza forrás megszerzésével közvetlenül kapcsolatban állnak, ide értve a kamat jellegű kezelési költséget és a deviza alapú hitel- vagy kölcsöntartozás mindenkori összegéhez igazodó hitelfedezeti biztosítási szolgáltatással kapcsolatos költséget, amennyiben a hitelintézetet terhelő biztosítási díj is deviza alapú. Nem számolható fel a fogyasztó számára devizában a szerződéskötéssel, a levelezéssel, a kimutatások és igazolások előállításával, az ügyfelek látogatásával, a hitel monitoringgal, a felmondással, a fedezet értékbecslésével és cseréjével, a szerződés módosításával, a nem a deviza alapú hitel- vagy kölcsöntartozás mindenkori összegéhez igazodó hitelfedezeti biztosítási szolgáltatással, továbbá a hitelszerződés ügyintézésével és a kapcsolódó hitelszámla lezárásával kapcsolatos díj és költség.

(6) A (3) bekezdésben meghatározott szerződések esetén kamatot, díjat vagy költséget érintő, egyoldalú, az ügyfél számára kedvezőtlen módosítást - referencia-kamatlábhoz kötött kamatnál a referencia-kamatláb változásából eredő kamatváltozás, valamint az állami kamattámogatással nyújtott lakáskölcsön kivételével - a módosítás hatálybalépését megelőzően legalább hatvan nappal hirdetményben közzé kell tenni. A módosításról és a módosítást követően várhatóan fizetendő törlesztőrészletről - referencia-kamatlábhoz kötött kamatnál a referencia-kamatláb változásából eredő kamatváltozás, valamint az állami kamattámogatással nyújtott lakáskölcsön kivételével - az érintett ügyfeleket postai úton vagy más, a szerződésben meghatározott tartós adathordozón értesíteni kell. A módosítással kapcsolatos tájékoztatást elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén az ügyfelek számára folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikus úton is elérhetővé kell tenni.

(7) A (6) bekezdésben meghatározott közvetlen értesítés feladási időpontjának legalább 60 nappal meg kell előznie a módosítás hatálybalépését.

(8) Állami kamattámogatással nyújtott lakáskölcsön esetén kamatot, díjat vagy költséget érintő, egyoldalú, az ügyfél számára kedvezőtlen módosítást a módosítás hatálybalépését megelőzően legalább 15 nappal hirdetményben közzé kell tenni, elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén az ügyfelek számára folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikusan is elérhetővé kell tenni.

(9) A (3) bekezdésben meghatározott szerződéseknél a kamat, díj vagy költség ügyfél számára kedvezőtlen egyoldalú módosítása esetén - referencia-kamatlábhoz kötött kamat esetén a referencia-kamatláb változásából eredő kamatváltozás kivételével - az ügyfél a módosítás hatálybalépése előtt - a (10) bekezdésben meghatározott eltéréssel - jogosult a szerződés díjmentes felmondására.

(10) Jelzáloglevéllel finanszírozott kölcsönszerződés esetén - ideértve a jelzálog-hitelintézet által refinanszírozott kölcsönszerződést is a tényleges refinanszírozást követően -, a kamat, díj vagy költség ügyfél számára kedvezőtlen egyoldalú módosítása miatt az ügyfelet megillető felmondáskor a hitelintézet jogosult a lejárat előtti visszafizetéssel járó költségeit érvényesíteni. A kölcsönszerződésnek tartalmaznia kell, hogy a kölcsön jelzáloglevéllel finanszírozott, vagy jelzáloglevéllel kívánják refinanszíroztatni, továbbá ennek jogkövetkezményeit. Jelzálog-hitelintézet által refinanszírozott kölcsönszerződés esetén az ügyfelet legkésőbb a refinanszírozás bekövetkezését követő 30 napon belül feladott értesítővel kell tájékoztatni a refinanszírozás megvalósulásáról.

(11) A (3) bekezdésben nem szabályozott szerződések esetén kamatot, díjat vagy egyéb szerződési feltételt csak akkor lehet egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítani, ha a szerződés ezt a pénzügyi intézmény számára - külön pontban - egyértelműen meghatározott feltételek, illetve körülmények esetére lehetővé teszi. A szerződés kamatot, díjat érintő - az ügyfél számára kedvezőtlen - módosítását a módosítás hatálybalépését tizenöt nappal megelőzően, hirdetményben közzé kell tenni, elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén az ügyfelek számára folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikus úton is elérhetővé kell tenni.

(12) Szerződés egyoldalúan nem módosítható új díj vagy költség bevezetésével. Az egyes kamat, díj vagy költségelemek szerződésben meghatározott számítási módja egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül nem módosítható.

(13) Az ügyfél hirdetményben történő tájékoztatása során biztosítani kell, hogy megállapítható legyen, melyik kamat-, díj- vagy költségelem milyen mértékben változik. Az ügyfél számára elérhetővé kell tenni a módosítás okait.

(14) A pénzügyi intézmény az ügyfél számára nem kedvezőtlenül egyoldalúan módosíthatja az ügyféllel kötött szerződés feltételeit.

210/B. § (1) Fogyasztóval, ingatlanon alapított jelzálogjog - ideértve az önálló zálogjogként alapított jelzálogjogot is - fedezete mellett kötött kölcsönszerződésre (a továbbiakban: jelzáloghitel-szerződés) a 210. § (3)-(5), (6)-(7) és (9) bekezdésétől eltérően a (2)-(10) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.

(2) Jelzáloghitel-szerződés esetén a pénzügyi intézmény a fogyasztó szerződésszerű teljesítése esetén nem számíthat fel a kamaton felül rendszeresen fizetendő kamat jellegű díjat vagy költséget, és a szerződés megkötésekor nem kínálhat korlátozott időtartamra kedvezményes kamatot.

(3) A jelzáloghitel-szerződés megkötésekor a pénzügyi intézménynek - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a kamat változását az alábbi módszerek egyikével kell meghatároznia:

a) referencia-kamatlábhoz kötve, vagy

b) a kamat mértéke a kölcsönszerződésben meghatározott 3 éves, 5 éves vagy 10 éves kamatperiódusok alatt rögzített.

(4) A kamaton felül nem rendszeresen fizetendő egyéb díjat, költséget a pénzügyi intézmény már megkötött szerződések vonatkozásában évente legfeljebb a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett előző évi éves fogyasztói árindex mértékében emelheti.

(5) A (3) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a fogyasztó által fizetendő kamat és a referenciakamat különbségét (a felárat) a pénzügyi intézmény egyoldalúan a fogyasztó számára kedvezőtlenül kizárólag az alábbi esetekben módosíthatja:

a) a fogyasztó egyhavi törlesztőrészlettel 45 napot meghaladó fizetési késedelembe esik, vagy

b) a fogyasztó a fedezetül szolgáló ingatlanra kötött, a pénzügyi intézményre engedményezett vagyonbiztosítást a pénzügyi szolgáltató postai úton vagy más, a szerződésben meghatározott közvetlen módon történő értesítése ellenére legalább két hónapon keresztül nem fizeti.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott feltételek változásának felárra gyakorolt hatását a pénzügyi intézmény belső szabályzatában rögzíti.

(7) A (3) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a referencia-kamatláb

a) forinthitelnél a 3 havi, a 6 havi vagy a 12 havi BUBOR, vagy a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint az Államadósság Kezelő Központ Zrt. által havi rendszerességgel közzétett 3 éves vagy 5 éves állampapír átlaghozam,

b) euróhitelnél és euró alapú hitelnél a 3 havi, a 6 havi vagy a 12 havi EURIBOR,

c) svájci frank hitelnél és svájci frank alapú hitelnél a 3 havi, a 6 havi vagy a 12 havi CHF LIBOR.

(8) Referencia-kamatlábhoz kötött jelzáloghitel-szerződés esetén a kamat mértékét a választott referencia-kamatláb futamidejének megfelelő időközönként kell a fordulónapot megelőző hónap utolsó munkanapja előtt 2 nappal érvényes referencia-kamatlábhoz igazítani.

(9) A (3) bekezdés b) pontjában meghatározott kamatozás esetén az új kamatperiódusokban alkalmazott kamat mértékét annak hatálybalépését megelőzően legalább kilencven nappal hirdetményben közzé kell tenni. A módosításról és a módosítást követően várhatóan fizetendő törlesztőrészletről az érintett ügyfeleket postai úton vagy más, a szerződésben meghatározott közvetlen módon értesíteni kell. A közvetlen értesítés elküldésének legalább 90 nappal meg kell előznie a módosítás hatálybalépését. A módosítással kapcsolatos tájékoztatást elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén az ügyfelek számára folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikusan is elérhetővé kell tenni.

(10) A (3) bekezdés b) pontjában meghatározott kamatozás esetén az új kamatperiódus kezdetét megelőző kilencven nap alatt - a 210. § (10) bekezdésben meghatározott eltéréssel - az ügyfél jogosult a szerződés díjmentes felmondására. Az ügyfél felmondása hatályát veszti, ha a kamatperiódus végéig a felmondással érintett szerződésből eredő tartozás teljes összegét a hitelező részére nem fizeti meg.

XXXII. Fejezet

Átmeneti és záró rendelkezések

Átmeneti rendelkezések

234/H. § (1) A kölcsönök kamatai és a teljes hiteldíj mutató korlátozása, valamint az átlátható árazás biztosítása érdekében az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi CXLVIII. törvény 4. §-ával megállapított 210/B. § rendelkezéseit a hatálybalépését követően kötött szerződésekre kell alkalmazni.

(2) A 2012. április 1. előtt fogyasztóval kötött egy évnél hosszabb hátralévő futamidejű jelzálog-hitelszerződés esetében - ha az nem felel meg a kölcsönök kamatai és a teljes hiteldíj mutató korlátozása, valamint az átlátható árazás biztosítása érdekében az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi CXLVIII. törvény 4. §-ával megállapított 210/B. § rendelkezéseinek - a fogyasztó 2012. augusztus 31-ig egy alkalommal kérheti a szerződés - számára hozzáférhetővé tett feltételeknek megfelelő - módosítását, újrakötését vagy kiváltását, hogy az megfeleljen a kölcsönök kamatai és a teljes hiteldíj mutató korlátozása, valamint az átlátható árazás biztosítása érdekében az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi CXLVIII. törvény 4. §-ával megállapított 210/B. § rendelkezéseinek azzal, hogy az új hitel

a) forinthitel, ha az eredeti hitel forinthitel,

b) euróhitel, euró alapú hitel vagy forinthitel lehet, ha az eredeti hitel euró alapú hitel, euróhitel vagy más - a c) pontban meg nem határozott - devizahitel,

c) svájci frank hitel, svájci frank alapú hitel, euróhitel, euró alapú hitel vagy forinthitel lehet, ha az eredeti hitel svájci frank hitel vagy svájci frank alapú hitel.

(3) A már fennálló jelzáloghitel szerződés a (2) bekezdés szabályai szerinti módosítására, újrakötésére vagy kiváltására az a fogyasztó jogosult, aki az átalakításra vonatkozó írásbeli kérelme benyújtását követő 60 napon belül a jelzálog-hitelszerződés módosításához, újrakötéséhez vagy kiváltásához szükséges dokumentumokat a pénzügyi intézmény számára hiánytalanul benyújtja.

(4) A (2) bekezdés szerinti jelzáloghitel-szerződéssel rendelkező fogyasztó módosításra, vagy újrakötésre vonatkozó igénybejelentését a követeléssel rendelkező pénzügyi intézmény nem utasíthatja el és a szerződés módosításáért, újrakötéséért vagy annak kiváltásával kapcsolatos előtörlesztéséért díjat, költséget, jutalékot nem számíthat fel.

(5) A szerződés (2) bekezdésben meghatározott módosításának, újrakötésének vagy a kiváltásának és az ehhez kapcsolódó egyéb pénzügyi szolgáltatásoknak a közvetítésére, valamint egyéb közreműködői feladatok ellátására, továbbá egyéb együttműködés részeként történő részvételre közvetítő nem jogosult akkor sem, ha a váltás más szolgáltatások értékesítése részeként vagy ehhez kapcsolódóan történik.

URUNK ISTENÜNK

Kr.u.410-460 keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva: a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött Hun övvereten, szíjvégen lévő rovásírásos ima gyönyörű. Nem tudom, hogy tudtok-e róla, hogy a szíjvégen talált rovásírásos szövegmegfejtésére Magyar rovásírás szakértőt-nyelvészt kértek fel!!! Előlünk, mégis mindenáron eltitkolták, amíg lehetett.

Istennek hála ma már nem lehet szinte semmit titokban tartani!!

Érdekesség, hogy az 1960-as évek elején szintén KIJEVBEN ((amiről ma már tudjuk, hogy Árpád nagyapja, Álmos őse, ÜGYEK fejedelem, alapította, építette szabír-magyar-várost, híres szabír kovácsiparával. Ott készültek a csodálatos Magyar szablyák. Régészeti feltárás során a Magyar hegyen találtak 9000 darab rovásírással teleírt pergamenpapírt tökéletes állapotban!!!!

A kutató régész Armatov  akadémikus az egészet elküldte futárral a Magyar Tudományos Akadémiának úgy gondolván, hogy mi vagyunk a megfejtésében illetékesek!!! Őt száműzték Szibériába!! A 9000 darab pergament pedig szőrén, szálán eltűnt!!! Mai napig semmit nem tudni róla!!

A finnugristák hallgatnak (vagy lapítanak, mint az a bizonyos a fűben). Ma már kideríthetetlen, hogy megsemmisítették, vagy csak  eltüntették, nem tudni. Talány, kinek, illetve kiknek állt az érdekében???? Óriási, pótolhatatlan veszteség, mert minden bizonnyal, hatalmas és teljesen autentikus információs tömeg állna rendelkezésünkre.

A HAZATÉRÉS vagy HONVISSZAFOGLALÁS előtti, alatti és utáni időkből. S még mennyi minden van, amit eltitkolnak, vagy éppen megsemmisítenek előlünk.

Visszatérve az imához: gyönyörű!!! Nemhiába, mondták a GÖRÖGÖK, hogy a szkíták- hunok - magyarok tudnak a legszebben imádkozni ISTENÜKHÖZ!!!!

URUNK ISTENÜNK

BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.

ELŐTTÜNK SZENT NEVED,

TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDEN NAPUNK GONDJÁT,

MAGADON VISELED.

BŰNEINKET, MINT MÁSNAK,

NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED  VEZET

KÍSÉRTÉSEKEN ÁT, S

LEFEJTED RÓLUNK

GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG

ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,

MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,

LEGYEN MINDÖRÖKRE 

Küldjétek tovább, ismerjék meg minél többen!

Légy szíves feltétlenül küldd tovább  

Hogy nézett ki a lakóhelyed 150 éve?

I. Ferenc császár 1806-ban rendelte el a : " Zweite oder Franziszeische Landesaufnahme "-t - azaz a második, illetve Ferenc-féle országfelmérést, amelyet ma a II. katonai felmérésnek hívunk. 1819-től 1869-ig készültek a földrajzilag pontos szelvények, amelyek végül összefüggően ábrázolták a teljes Osztrák Birodalmat.

A dokumentumokat a Magyar Országos Levéltár nagy felbontásban beszkennelte és felpakolta a netre, méghozzá ügyesen összekötve a Google Mapsszel, osztott képernyőn. Ez azt jelenti, hogy párhuzamosan nézhetjük végig a korabeli állapotot és a mai fotókat.

A Google képei természetesen sokkal részletesebbek, de a látvány még így is bizsergető, és biztos, hogy a nem-történészeket is leköti.

Klikk ide és keresd meg a lakóhelyed!

http://archivportal.arcanum.hu/maps/html/katfelm2b_google.html

Ami a hírekből kimaradt!

Már sok mindent lehet tudni a hírekből a vadászgyilkossággal kapcsolatban. Az elkövető személyéről azonban nem sok mindent hallani. Persze, amikor már a torok elvágást is említették, lehetett sejteni. Hogy mindenki tisztában legyen a dolgokkal: A tettes Papp Márió, egy mozsgói cigány férfi. Ha ő lett volna az áldozat, már egész európát telekürtölték volna, hogy ölik a cigányokat Magyarországon. Így viszont meg sem említik. Hányadszor lehetne a hírekbe írni, hogy ismét embert ölt egy cigány?
Mielőtt még valaki rasszizmust emlegetne, ez csupán tapasztalat.

Kretének uniója
 
.Ez a cikk egyébként egy székelyföldi (Kovászna megye) magyarul
megjelenő napi lapban jelent meg !!!!!! Gratulálok a szerzőnek..!
 
Kretének uniója...
 
Rosszkor, rossz időben sikerült megszületnem. Minél öregebb vagyok,
annál inkább érzem ennek a ténynek a hátrányait, és annál inkább
feszül bennem egyfajta megmagyarázhatatlan undor. Azért érzem az
undort, mert Európát elmebeteg, szellemi és genetikai hulladékok
irányítják - a vesztébe. Mondhatom ezt azon a jogon, hogy amikor
népszavazni kellett a belépésről, akkor nemmel szavaztam, és ehhez
máig tartom is magam. Őrült és végzetes a nemzetállamok, az önálló
keresztény kultúrák Európájában egy efféle, a liberalizmus - azaz a
történelem rothadt ürüléke - elveinek alapján összegyúrni ennyiféle
kultúrát - és ezzel a kulturálatlanságot is. Mert mi is történik ma az
Unióban, amelynek ostorral csapkodott udvari bolondja ma Magyarország?
Komoly dolgok történnek: - Például a disznóknak nem lehet moslékot
adni, de színes játékokat (!) kell az ólba tenni, hogy a "lelke"
kiegyensúlyozott legyen. A csirkéket különleges ketrecekben kell
tartani, mert az ő lelkük is ezt kívánja. Ezeket a bődületes
hülyeségeket komolyan is gondolja az unió illetékes génhibás hülyéinek
bizottsága. (Az senkit nem zavar, hogy a most társult Izraelben (?)
olyan állatkínzással vágják a kóser marhát, hogy azt a netes megosztó
programon nézni is fájdalmas.) Igaz, Izraelben sem gyerek, sem öreg,
sem várandós arab nem számít, ha gyilkolni kell őket. Az is igaz, hogy
a legkevésbé sem érdekel, hogy az arabokkal mi történik, hiszen ők
legalább annyira gyűlölik a keresztényeket, mint a zsidók... csak
érdekességképpen említettem a dolgot a disznóvágás és a csirketartás
szabályozásának okán... Jobb tehát, ha helyettünk inkább egymást irtja
a zsidó meg az arab.
 
Szóval, hogy rengeteg genetikai kretén ül az európai parlamentben, az
biztos, hiszen intézkedéseik erről tanúskodnak. Ezt jelzi számos
intézkedésük is. Pl.; Sztálin és kommunista bűnök nem elítélendők,
csak a zsidók elleni, Sztálinénál (Gulág, hadifogoly-gyűjtés -
malenkij robot, lengyel tisztek Katyn-i kivégzése, 56-os beavatkozás,
egyházüldözés és ennek áldozatai, ÁVH és Andrássy út...) kisebb
atrocitás, a holocaustnak nevezett (és nem csak a zsidókat érintő!)
II. világháborús gyilkosságsorozat. (Ennek a gaztettnek, ennek a
határozatnak a takargatására találták ki a Magyarország elleni
sajtó-és politikai háborút!)
 
Menjünk azonban tovább. Most a magyarságon, a magyarokon köszörüli a
nyelvét és a magyarokat fenyegeti ez a génhibás európai vezetés. 

A magyarokat kárhoztatja Barroso is, miközben saját sírját már olyan
mélyre ásta a bevándorlás liberalizálásával a degenerált Európai
Parlament, hogy óhatatlanul megszűnik a fehér faj, s felváltja
valamilyen korcsfajta, ami alig számít embernek. Mintha a kutya és a
macska keresztezése volna. Nem beszélve az európai keresztény
kultúráról. Az már-már csak nyomokban fedezhető fel. A liberális
"mindenki egyforma" áldozata lett, vagy hamarosan lesz az öreg
földrész. Ma pedig az UNESCO a fiatalok legalább 50 %-át akarja
homokossá tenni - és ezt ki is mondják nyilvánosan! Isten, kereszt,
hit mit sem számít. A keresztény templomokba beköltözik az iszlám pap,
s lám, hiába volt minden harc a pogányok ellen, s kár volt Jenő herceg
minden erőfeszítése Európa török elleni felszabadítása ügyében. A
kereszténygyűlölet itt van, s ott van Egyiptomban, ahol a kopt
testvéreinket ölik az arabok. S ölik majd Európában is a
keresztényeket, csak idő kérdése... és persze a zsidókat is... Mert a
kereszténygyűlölet nem békíti ki az iszlámot és a zsidókat, de
mindenki mindenkinek az áldozata lesz, mert a zsidó nem érti meg: -
jobb a keresztény Európában, egy keresztény Magyarországon zsidónak,
mint egy iszlám Európában kereszténynek és zsidónak lenni.
 
Magyarország most ennek az uniónak az elnöki posztját töltötte be,
miközben záporoztak ránk (?) a másik gyűlölködő nép, és a gyilkos
kommunista söpredék rágalmai, fenyegetései. Médiatörvényt kifogásolnak
úgy, hogy még le sincs fordítva az eredeti szöveg... a magyarországi
vörös és liberális szenny már előre hazát és nemzetet árult, amikor e
törvényről (félre) "tájékoztatta" nyugati zsidó szövetségeseit. Az a
mocskos csőcselék lázít Magyarország ellen, amely hatvanöt évig
cenzúrázott, amely 1956-ban és 2006-ban a tömegbe lövetett, amely
söpredék a nemzetet szétzilálta, erkölcstelenné, magzatgyilkossá,
rablóvá, spiclivé, hazaárulóvá, testvér- és Isten tagadóvá tette.
 
Fáj ennek a gyalázatos proli söpredéknek az új, életbe lépett
alkotmány, amely Istennel és a kereszténységgel kezdődik majd -
reményeim és
ígéretük szerint. Fáj ez a liberális uniós csürhének is. Fáj nekik,
hogy nemzetünket az állampolgárság visszaszerezhetőségének
lehetőségével
újra egyesíti a magyar keresztény kormány - ha csak félmegoldás is ez
egyelőre.
 
Vannak persze hibái ennek a kormánynak is, mint minden kormánynak.
Vannak emberi gyengeségek, önös érdekeik, égő zsebek... de nem olyan
mértékben, mint volt ez a kommunista-liberális hazaárulók idején. A
bűn minden oldalon bűn természetesen. Ám, felmerül a kérdés: van-e
tökéletes, mindenkinek megfelelő és elfogadható kormány, ország
vezetés? Úgy gondolom nincsen. Van azonban egy erkölcsi irány, egy
nemzeti elkötelezettség, amely mellett a pártok akár fölöslegesek is
lehetnének. Pártok azonban vannak, és lesznek is mindaddig, amíg a
nemzetek föl nem ismerik, hogy elég magyarnak, németnek, románnak
stb.... lenni, pártok és ellenségeskedés nélkül. A pártoskodást már
bizonyos "nem napkeleti bölcsek" is jónak tartották arra, hogy
szétziláljon minden nemzetet.
 
Vajon eljön-e az idő, amikor felismerik ezt a nemzetek, a népek? Nem
lesz-e késő Európa számára? Bizonyára késő lesz, hiszen a sok
elmebeteg "szakértő", aki a zsebe érdekében irányítja az uniót, s
valami megfoghatatlan degenerált szellemiség hatja át minden
rendelkezését, aligha engedi a helyes és tisztességes, bevált irányt
visszaállítani. Európában, az Európai Unióban állandó háború van,
hiszen egy nem európai (!) pénz-és szellemi hatalom irányítja az
uniót, amely vagy - a birodalom nagysága miatt - belebukik, vagy
tökélyre
viszi az erkölcstelenség, a hitnélküliség, az elnemzetietlenítés
diktatúráját. Valószínű, hogy ez utóbbi tragédia előtt állunk, hiszen
primitívvé tették egész Európát. Érzés szeretet, Isten nélküli, állati
sorban, sárban hempergő társadalmak élnek immár Londontól Bécsen
keresztül Bulgáriáig mindenütt. A keresztény egyházak elerőtlenedtek,
olykor saját magukat elárulva gyengítették társadalmi, lelki
lehetőségeiket, terüket.
 
Eddig minden újonnan unióssá vált ország gazdaságilag tönkrement,
társadalma elégedetlen, az elszegényedés jellemzi a keleti blokkot,
amit máig másként kezelnek a nagyhatalmak, mint saját magukat.
 
A francia elnök (mint a házastársi hűség mintapéldánya), s Merkel
asszony (aki inkább egy NDK-s mosónőre hasonlít) veszi a bátorságot,
és Magyarországot bírálja a magyarországi hazaárulók információi
alapján, miközben saját országaikat és azok őslakosságát is két lábbal
tapossák a liberalizmus átkos szellemében.
 
Igen, rossz időben és rossz helyre születtem. S születtünk még sok-sok
millióan Európában. Tehetetlenek vagyunk, mert a demokrácia
voltaképpen sok hülye proli és zsidó pénzember uralma az értelmiség fölött.
 
Genetika az egész. Európának eme feléről elüldözték, megölték a
nemességet, amely nem volt kizsákmányoló, mint ma a gyógyszermaffia, a
mezőgazdasági maffia stb., azaz, hogy az unió szakbizottságai,
szakértői, akik a disznóknak piros labdát rendeltek el, hogy jobb
legyen a hangulatuk. Az elüldözött, nemzethez hű nemességet,
középosztályt, felváltotta a proli, a tudatlan és igénytelen
kommunista, a helyzetét kihasználó liberális, a haszonleső zsidó, s
elkezdtek rombolni. (És lehetnek egyetemi tanárok, államfők,
kormánytagok... a proli, proli marad, bármit tesz is hogy ez ne lássék
rajta.) Minden , ami érték, ami keresztény, ami igaz, és ami
évezredekig az európai élet alapfeltétele volt, rommá lett a
liberális-kommunista ámokfutás alatt és miatt. Most önmagukkal együtt
pusztulni kezdenek a rombolók is. Mert a felégetett búzamező nem
terem, s a megölt paraszt már nem mutathatja meg, hogy kell vetni és
aratni... Így tehát, a gyilkos is éhen hal előbb vagy utóbb.
 
Milyen szép is volna, ha Magyarországot "büntetésből" kiléptetnék az
Európai Unióból. Magyarországnak ugyanis nincs szüksége erre a
politikai, világuralmi, erkölcstelen és embertelen képződményre.
Hiszen határok nem szűntek meg, nem lett jobb a kisebbségek sorsa sem,
nem élünk jobban... minden hazugság volt, amit a csatlakozás előtt
mondtak erről a kényszerű egységről. S ma már e hazugságokat a
bőrünkön érezzük. Magyar, román, szlovák, osztrák, és bulgár egyaránt.
"Európa-idegen", és ab ovo idegen érdekeket szolgál ez az uniós
massza, amelynek a módszereihez képest Adolf Hitler egy jó szándékú
kiscserkész volt, aki legalább jólétet teremtett a Birodalomban, s nem
ellopta a nép javait. Még a tyúkokat is hagyta tojni, és a disznóknak
sem tétetett piros labdát az ólba, mint az unió genetikai hulladék
szakértői.
 
Most mi voltunk az uniós elnöki székben. Mi magyarok! Ránk adták a
bohócsapkát fél esztendőre azok, akik megmondják, mit kell tenni és
miért nem jó egy magyar törvény, ha az nem tetszik a söpredék
sztálinista, liberális milliárdos hazaárulóknak... Egy akolban
lehetünk 90 év után fél évig mi, a szétszakított kárpát-medencei
magyar nemzet... Ám ebből az "örömből" inkább nem kértem volna. Ahogy
szeretem ugyanis Európát, olyan undorom van az Európai Uniótól, amely
a világtörténelem eddigi legaljasabb és legkártékonyabb szervezete,
egyben a legembertelenebb háború is az európai népek ellen.
 
Nem örvendek tehát sem az elnökségnek, sem a tagságnak, mert
Magyarország és minden más állam lassan megszűnik létezni. Csak a
németek és franciák tartják magukat elsőnek az egyenlők között, no meg
a most partnerkapcsolatot létesített Izrael. Mit nekik a térkép, a
távolság... Csupán egy dologra vagyok nagyon érzékeny: ha beleszólnak
primitív és a magyarságot minden korban gyűlölő európaiak az én
országom, hazám, Kárpát-medencém és a magyar nemzet dolgaiba. Most
beleszólnak! Fenyegetnek, a forintot tapossák, s mindehhez a
legaljasabb módon asszisztál a magyarországi liberális és kommunista
söpredék és médiája. Mintha nem is itt élnének. Ellendrukkerek, nem
magyarok! Csak azt nem értem, ha már uniós tag vagyunk, miért nem
mennek el máshová mindazok, akik rettegnek a magyarországi
fasisztáktól, a rasszizmustól, a kereszténységtől, a nemzeti
érzésektől, annak megnyilvánulásaitól? Szabadon mehetnének bárhova,
hiszen az Unió az övék. Bár az sem megoldás, mert láthattuk, hogy a
magyart gyűlölő zsidó írók (a zsidóság elenyésző, de rendkívül hangos
és befolyásos rétege) miként gyalázkodnak és hazudoznak Berlinben, és
Bécsben Magyarországról...
 
Rossz idő, rossz hely... vagy mégsem az? Meglátjuk. Ma nem érzem jól
magam sok százmillió európai polgárral együtt a zsidó, liberális és
kommunista Európában. Mert ma Európa nem más, mint egy hatalmas kohó,
amelybe az öntőmester: a zsidó tőke (!) keveri az ötvöző anyagokat.
Kísérletezik, és meg kell várni, amíg az a kémcső, amelybe
beszorították Európa népeit, egy rossz vegyület miatt végre felrobban
az alkimista kezében... Ám hogy mikor lesz ez a robbanás még nem tudni
pontosan, de bizonyosan bekövetkezik. S utána szabad és független
nemzetállamok élik majd újra békés, meghitt, szeretetteljes keresztény
erkölcsi normák alapján életüket, megbecsülve a velük élő
nemzeteket... A forradalom tehát elkerülhetetlen. Minél nagyobb a
birodalom, annál hamarabb összeomlik. Adja Isten, hogy mielőbb így
legyen!
 
Stoffán György
helyettes főszerkesztő - Európai Idő - Sepsiszentgyörgy.

ilyen államtitkár is volt

Kedves Barátaim!

Mindenek előtt engedjétek meg,

 hogy - megkésve bár, de - hálás szívvel
ezúton mondjak köszönetet azért a sajtónyilatkozatért, amellyel
felajánlott lemondásomat követően nyilvánosan kiálltatok mellettem és
a Nemzeti Vidékstratégia irányvonala mellett. Ez a kiállás és egyenes
beszéd segíthet csupán a viszonyaink megváltoztatásában. Ez adott
nekem is erőt e számomra nehéz időszakban, és ad erőt a folytatásra
is. Ennek önmagáért való értékéből mit sem von le a folyamat ma látszó
végeredménye.

A felém irányuló - meg nem szolgált, ki nem érdemelt - szeretet
egyúttal rámutat a felelősségemre és arra is, hogy döntésemet illetően
magyarázattal tartozom mindazoknak, akik bíznak bennem és számítanak
rám. A találgatások, csúsztatások, időnként rosszindulatú indoklások
helyett jobb, ha magam adom magyarázatát elhatározásomnak.

Ami a lemondásom felajánlását és annak elfogadását illeti, azt kell
mondanom, hogy jó lelkiismerettel nem tehettem mást, Miniszterelnök Úr
pedig sajnos nem adott lehetőséget a számomra egyre növekvő lelki
válságot okozó problémák és a hónapok óta érlelődő végső döntésem
okainak személyes megbeszélésére. Ez utóbbit - nem kis szomorúsággal
bár, de természetesen - tudomásul vettem, ám ettől világlátásom, a
magyarság és a magyar vidék, a helyi gazdaság, a helyi közösségek és
családok iránti elkötelezettségem mit sem változott.

Anélkül, hogy lemondásom felajánlását itt részletesen indokolnám,
kérem engedjétek meg, hogy az alapvető okokról és körülményekről az
alábbiakban tájékoztassalak Benneteket.

Azzal a programmal szemben, amelyet a Nemzeti Vidékstratégiában
megfogalmaztunk, amelyet a társadalom túlnyomó többsége - a
fórumainkon, az elmúlt nyolc hónap széleskörű társadalmi vitái során
megtapasztaltak szerint - teljes mértékben támogat, és amelynek
végrehajtására szegődtem, nos ezzel a programmal szemben mohó,
zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok, hogy ne mondjam
"maffiacsaládok", spekuláns nagytőkés "oligarchák" és a volt TSz-eket,
állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos
"zöldbárók" koalíciója jött létre.

Ez az évtizedek alatt kialakult, ellenérdekelt "maffiahálózat" mindent
vinni akar a földtől, az erőforrásoktól a támogatásokon át a piacokig.
Mindent vinni akar a vidéki, helyi közösségek, családok elől, és
magam, munkatársaim valamint az emberekkel közösen kidolgozott
Nemzeti Vidékstratégiánk e zsákmányszerzés útjában álltunk. Elérte
hát ezen érdekcsoport, hogy - amint mondani szokták - elfogyott
körülöttem a levegő, ellehetetlenült a közös vidékstratégiánk
megvalósítása, elkezdődött annak gyökeres átalakítása, adott gazdasági
érdekcsoportok üzleti tervévé züllesztése, és megindult az állami
földterületeknek a meghirdetett birtokpolitikai irányelvekkel gyakorta
össze nem egyeztethető bérbe adása .

Ezzel a körrel és az általa kikényszerített irányváltással - amely
meggyőződésem szerint Dél-Amerikába vezet - jó lelkiismerettel
közösséget vállalni nem tudok és nem is akarok! Maradásommal a bennem
bízó emberekben nem tarthattam fenn tovább azt a tévképzetet, hogy a
közösen meghatározott irányba rendben mennek a vidékfejlesztés ügyei.
Én nem csaphatom be az embereket! Soha sem tettem, és ezután sem fogom
senki kedvéért sem megtenni! Jeleznem kellett hát a fenti helyzetet és
irányváltást, és erre nem maradt más eszközöm, mint lemondásom
felajánlása.


A fent leírtak után úgy gondolom, nem kell külön indokolnom, hogy
mélységesen egyetértek Miniszterelnök Úrnak az utóbbi hetekben több
fórumon elmondott azon tételmondatával, hogy "a gazdasági elitet távol
kell tartani a politikai döntéshozataltól!" Örömmel és bizakodással ám
egyúttal türelmetlen várakozással is tölt el, hogy e mondat tanusága
szerint Miniszterelnök Úr is látja a problémát. Éppen ezért ehhez a
megítélésem szerint igen fontos tételmondathoz magam csupán két
kisebb, szerény megjegyzést tennék.

Egyrészt a nevezett kör egy részét én nem számítom a szó igazi
értelmében vett "elithez" tartozók közé, sokkal inkább az elmúlt
zavaros évtizedeink gátlástalan, mohó, másokon átgázoló,
zsákmányszerző haszonélvezőinek tartom őket.

Másrészt ahhoz, hogy távol tudjuk e kört tartani a döntéshozataltól,
ahhoz előbb el kell őket onnan távolítani, hogy a közpénzek és a
nemzet közös vagyona valóban a közjót szolgálhassa. Arról nekem sajnos
nincsenek információim, hogy mikor és milyen eszközökkel kezdődik el e
körök eltávolítása a hatalomból, de türelmetlenül várom ennek
bekövetkeztét. Meggyőződésem ugyanis, hogy erkölcsi megújulás nélkül
nincs felemelkedés a magyarság számára! Ahogy látom nem lesz egyszerű
a folyamat, de e valódi rendszerváltó, nyíltszini küzdelemben magam is
szivesen részt veszek, erre készen állok! Abban a Korten által
megfogalmazott "modern kétpártiságban", amelyben az egyik oldalon a
spekuláns multinacionális nagytőke és helyi rezidenseinek érdekei, a
másik oldalon pedig az emberek, a helyi közösségek érdekei és értékei
állnak, én ez utóbbiak pártján állok és ott is maradok! Meg vagyok
győződve arról, hogy az emberek is ezt várják tőlünk, és a két oldal
birkózásában velünk vannak. Velük, az emberekkel és nem az
oligarchákkal kell szövetséget kötnünk! Ezzel a belső összefogással
leszünk kifelé is erősek!


Addig azonban, amíg mindez - rossz előérzeteim szerint komoly
megrázkódtatások és katartikus kijózanodások után bár, de
törvényszerűen - bekövetkezik, addig is Sík Sándor és Teréz Anya
tanácsait követve igyekszem "tenni a jót ott, ahol lehet, úgy, ahogy
lehet. Tekintet nélkül arra, hogy másoknak tetszik-e, vagy nem, hogy
mások látják-e, vagy nem, hogy lesz-e sikere, vagy nem." A lemondásom
kapcsán kialakult - állásfoglalásra késztető, éles - helyzetben, a
számomra is meglepő és megindító, felém irányuló - meg nem szolgált -
szeretet láttán úgy érzem, hogy sokan gondolkodunk ugyanígy, és ez ad
számomra hitet, reménységet a világunk változtathatóságában. E
cselekvés terepeit ma számomra ismét az Egyetem, az Országgyűlés és a
civil nyilvánosság fórumai jelentik.

Kedves Barátaim!

Kérlek Benneteket, hogy a fentiekről az általam igen nagyra becsült
szervezetetek tagságát és civil szerveződéseitek minden résztvevőjét
is tájékoztassátok, és nekik is adjátok át hálás köszönetemet,
szeretetteljes, baráti üdvözletemet. Remélem lesz még alkalmunk
közösen tenni hazánk, nemzetünk, a magyarság és annak vidéki
közösségei megmaradásáért, felemelkedéséért.

Erőt adó állásfoglalásotokat, kiállásotokat ismételten hálásan
megköszönve, "a világ fölött őrködő Rendben" és összefogásunk erejében
változatlanul bízva őszinte tisztelettel és baráti szeretettel
üdvözöllek Benneteket:

Ángyán József

Gond van megint!

Gond van megint. Mondhatnák ismét újabb rendkívüli probléma vetődött fel.

Most meg a Nemzeti Alaptanterv nem jó.

Nagyon nem.

Olyannyira nem, hogy a Mazsihisz vezetői, Dr. Feldmájer Péter elnök és Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató, valamint Dr. Schőner Alfréd az Országos Rabbiképző-Zsidó egyetem rektora

Hoffmann Rózsa, oktatási államtitkárhoz, hogy legyen kedves és gondolja már át a készülő Nemzeti Alaptanterv (NAT) tematikáját, mivel abban szerintük súlyos hiányosságok tapasztalhatók.

A honi zsidó vezérek ezért a NAT kiegészítésére szólítanak fel annak érdekében,

. Feltétlenül szükségesnek tartják továbbá,

Azonban nem csak ezzel van gond. A holokauszt oktatása sem az igazi, mert

Továbbá

, valamint

.

A levél végén pedig

Mit mondhatnánk erre?

… … … …

Azt hiszem, mindannyian egyre gondolunk. Azonban mielőtt elvesznénk az amúgy jogos

, mérlegeljük a Mazsihisz kérését és lapozzuk fel a történelemkönyveket. Nézzünk utána, vajon eleink miként gondolkodtak anno a zsidók szerepéről.

Feldmájer szükségét érzi annak, hogy vizsgáljuk meg a zsidók szerepét az Árpád-házi királyok alatt. Vegyük hát elő II. András 1222-ben kiadott Aranybulláját, ami vitathatatlanul a magyar történeti alkotmány egyik legfontosabb törvénye, hisz ez a királyi dekrétum a megszületését követően, a későbbi századokban rendre hivatkozási alap volt Magyarország írott törvénycikkelyeiben.

Itt van mindjárt a 24. cikkely:

, de ideidézhetjük a 28. cikkelyt is mintegy érzékeltetve az akkori viszonyokat:

Gondolom, az nem lehet vita kérdése, hogy egy-egy történelmi kor világképét, az arra jellemző közhangulatot az adott időszakban élő közéleti személyek megszólalásai, az akkor publikáló írók és költők munkái adják a legjobban vissza. Nem hinném, hogy lenne okunk kételkedni az ő megszólalásaikban, az általuk lejegyzett gondolatokban.

Akkor hát nézzük.

Berzsenyi Dániel 1833-ban,

című dolgozatában így ír:

Katona József a Bánk bánkban pedig a következő szavakat adta Tiborc szájába:

És mindenképpen érdemes még ebből a korszakból felidézni Kölcsey Ferenc igazságát: „

, de nem mehetünk el Vörösmarty Mihály ma is érvényes gondolata mellett sem:

Petőfi Sándor pedig így versel a Széphalmon című műben:

A zsidókról természetesen akkoriban sem csak az irodalmároknak volt véleménye. Széchenyi István, akit a történelem a legnagyobb magyarként jegyez ekként vélekedett:

Kossuth Lajos az

című munkájában pedig a következőket írja:

Ha képzeletbeli időutazásunk során átlépünk az 1900-as évekre, akkor érdemes a témakörben felidéznünk az akkori Budapesti Államrendőrség 1906-ban kelt jelentését:

Hogy a jelentés mennyire hűen tükrözi az akkori állapotokat, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Babits Mihálytól ránk maradt szövegrészlet:

Egyátalán nem meglepő módon, Hermán Ottó is hasonlóan látta az akkori magyarországi viszonyokat:

Mikszáth Kálmán a Gavallérok című művében pedig kimondja az egyik legfőbb igazságot:

Ha tovább keresgélünk ezekben az években, akkor ráakadhatunk Kosztolányi Dezső levelére, melyet Juhász Gyulához írt:

Aztán még mindenképpen ide kívánkozik Hamvas Béla gondolata:

Végül pedig fejezzük be ezt a kis visszatekintést egy Márai Sándor gondolattal:

Azt hiszem a fentebb idézetteket, akik nem mellesleg a magyarság, a magyar kultúra kiemelkedő alakjai, nem nagyon lehet céltalan antiszemitizmussal vádolni. Az általuk megfogalmazottak az akkori tapasztalatok fényében íródtak, és mint jól látható, azok egy jottányit sem különböznek a mostani állapotoktól.

Természetesen ezek a gondolatok, ezek az idézetek nem részei a mai magyar történelemoktatásnak, ezért aztán az tényleg elmondható, hogy a Nemzeti Alaptanterv valóban kiegészítésre szorul.

Ha lenne vér Hoffmann Rózsa pucájában, akkor a pofátlan levélre válaszul megajándékozná a Mazsihisz vezetését az

című kötettel, mondván, hogy akkor ő meg ezt javasolná a kiegészítő rendelkezés alapjának.

Persze ez nem fog megtörténni, de ettől függetlenül még a kötetet érdemes mindenkinek forgatnia.

Úgy tűnik, a Fehér Ház a Karácsonyfát, “Ünnepi Fá”-nak nevezte, ebben az évben első alkalommal, amely tény arra késztette a CBS műsorvezetőjét, Ben Steint, hogy az alábbiakat írja meg – melyeket szeretnék megosztani veletek. Úgy gondolom, ezek a gondolatok ugyanúgy érvényesek sok országra, mint Amerikára…

Ideje, hogy a zsidók és a magyarok is megtudják!



Ki küldte Auschwitzbe a  460.000 zsidót Magyarországról?

Éveken át úgy tudtam én is, mint más, hogy a magyarok, a románokkal
ellentétben, Auschwitzbe küldték, a halálba, polgártársaikat a
zsidókat. Magyarországról 1944-ben százezer számra küldtek zsidókat a
haláltáborba vasúton, ahonnan nagyon kevesen tértek azután haza. Az
eset jól ismert és sokat hangoztatott. Én magam is többször írtam a
témáról, az 1990 előtti hivatalos történelem tudomány nyomvonalát
követve, miszerint amíg a romániai zsidók nagy része megmenekült,
addig a magyarországiak egy dúrva megsemmisítésnak voltak alávatve.
Maga Winston Churchill is beszélt erről a magyar történelmi
eseményéről, mint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáról.Ez
volt az 1991-ben megjelentetett Transilvania Invincibile Argumentum
című könyvem egyik fejezetének a címe is, amely viszont jóval 1990
előtt íródott.

Ezt a fejezet címet újra használtam a 2004-ben megjelent Protocoalele
Kogaionului című könyvemben, de itt már azért, hogy megkövessem
régebbi állításaimat ebben a témában. Most megteszem újra, kijelentve,
hogy az 1944-es magyarországi zsidók tragédiájáért nem a magyarok a
hibásak sem a magyar hatóság! Még nem is a németek,
mondhatnám!...Hanem a zsidók!

Viszont hét évvel a Protokolljaim kiadása után azt tapasztalom, hogy
hipotéziseim nem jutottak el egyetlen magyarhoz sem. Ez természetesen
az én hibám elsősorban, mert nem tudtam soha jól eladni az írásaimat.
Most újra jelentkezem, több okból is, amelyek közül az egyik, hogy a
csíkszeredai fiatal székely hokisok még büszkébbek legyenek arra, hogy
magyarok és nem, Isten őrizz!, románok...

     1990 után , mint ismert, a románok is azon kapták magukat, hogy
holokauszttal vádolják őket is! A vádlók kétes foglalkozású zsidó
szerzők voltak. Egyik napról a másikra a romániai holokauszt szakértői
lettek. Magam elég informáltnak tartottam ahhoz, hogy válaszoljak a
vádakra. Így kerültem, akarva-nem akarva, bele ebbe a hórába, amit ha
belekerültem, akkor végig kell járni, vagyis tovább kellett
informálódjak ebben a témában. Eljutottam oda, hogy megtudjam,
mennyire megalapozatlanok a jól ismert magyar vádak! Ismétlem:
magalapozatlanok! Kitaláltak vagy legjobb (legrosszabb!) esetben is
eltúlzottak.

Pontosítom, hogy a magyarországi zsidók sorsáról, akiket Auschwitzbe
küldtek, nem egy kormányülésen, se nem a budapesti parlamentben
döntöttek. Még nem is egy náci gyűlésen. A döntés a legmagasabb színtű
zsidó kezdeményezésre született: a Zsidó Ügynökség Megmentő
Bizottságában!

Állításom alátámasztására Roger Garaudy, Az izraeli cionizmus pere
című munkájának adatait használtam ( a romániai kiadás címe: Procesul
sionismului israelian). Ennek a munkának az adatait még senki nem
vonta kétségbe. Roger Garaudy, jól ismert baloldali egyéniség,
demokratikus beállítottsággal, mentes mindenféle párt besorolástól,
többször kapott kritikát egyesektől az utóbbi írásainak, úgymond,
antiszemita jellege miatt, de senki sem tudta felróni neki azt, hogy
valótlan vagy elferdített adatokat tett közzé. Roger Garaudytól olyan
adatokat vettem át a témával kapcsolatban , amelyek mindenike zsidó
szerzőktől vagy intézményektől származik. Idézek továbbá a
Protocoalele Kogaionului című írás 77-79 oldaláról. Roger Garaudytól
megtudjuk, hogy a Palesztinába jutáshoz nem volt elegendő a zsidó
származás. Jó minőségű zsidó kellett legyen, magasabb minőségű
anyagból gyúrva. A zsidók Palesztinába való belépésének feltétele az
volt,

hogy a majdani Izrael államnak ne legyenek a terhére (47-ik oldal).
Még 1935-ben egy jelentős cionista vezető, Ytzhak Gruenbaum felhívta a
figyelmet arra, hogy meg kell legyen a felhatalmazásuk arra, hogy a
bevándorlókat kiválogassák és ne fogadjanak be



-2-

mindenkit (ugyanazon oldal). Úgy tűnik, hogy a Hitler által elfoglalt
Európában azon zsidók részaránya, akik méltatlanok a Szentföldre való
belépésre elérte a 90%-ot! Az Európából a nácik által elüzött zsidók
problémája, akiket a cionisták nem siettek befogadni Izraelbe
elsősorban a cionista doktrinából ered. A problémát nem a
segítőkészség oldaláról, hanem az ország szükségleteinek szemszögéből
kezelték (ugyanaz az oldal). Más cionista doktrinák szövegei sokkal
kifejezettebbek, embertelen cinizmustól és pragmatizmustól átitatva.
Íme, mi olvasható az 1943-ban a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságának
Memorandumában: Vajon mindenkit kell segítsünk, akinek szüksége van
annélkül, hogy figyelembe vennők az egyének jellemzőit? Nem kellene az
egésznek egy nemzeti-cionista jelleget adnunk és megpróbáljuk
megmenteni azokat, akik hasznára lehetnek Izrael földjének és a
judaizmusnak? Tudom, hogy embertelennek tűnik a probléma ilyenszerű
felvetése, de világossá kell tennünk, hogy ha meg tudunk menteni
10.000 embert az 50.000-ből, akik hozzájárulnak az ország
megerősödéséhez és a nemzet újjászületéséhez vagy az 1.000.000 zsidó
aki teher lesz az országnak, akkor vissza kell fognunk magunkat és meg
kell mentenünk azt a 10.000-et, a kivül maradt millió elkeseredett
kérése és szitkozódása ellenére is (47-48-ik oldal). Tehát a 10.000
hasznos zsidó és az egy millió alkalmatlan közül a cionistákat csak a
hasznos érdekelte. A többi egy millió (vagy hat) zsidóval történhetett
bármi, akár meg is halhattak, nem jelentett veszteséget a
cionistáknak. Ez a lehetőség nem zavarta egyik cionista vezetőt sem!
Sőt, úgy tűnik, hogy éppen az ők érdekeit szolgálta!

A fenti szöveg ugyanakkor emlékeztet arra, hogy mi is történt az
Auschwitzbe érkezett zsidókkal: két táborra osztották őket a
jellemzőik alapján, éppen a hasznosság elve szerint. Aki a német
haditermeléshez hozza tudott járulni (az ország megszilárdításához) az
életben maradt. A többiek, akik valóságos teher voltak a nácik számára
is, mint emberi hulladékok gyorsabban befejezték földi pályafutásukat.

Még megjegyezhetjük, hogy a fenti szöveget egy intézmény adta ki, nem
pedig egy szívtelen, kótyagos egyén, és mégis tele van az emberiséggel
szembeni határtalan megvetéssel, ami nem állt meg a kinyilatkoztatások
színtjén, hanem nagyon is konkrét és reális következményei lettek
meghatározva százezrek életét vagy eseteg milliókét, ha a mediatizált
holokausztot és a zsidó szenvedést sírató propagandisták adatait
vesszük alapul. Ilyen mérvű cinizmussal és megvetéssel csak irodalmi
szövegekben vagyunk megszokva, ahol a magatartás és helyzetek ilyen
eltúlzásának művészi szerepe van és a következmények is csak ezen a
színten maradnak. Ebben az esetben ennek a szövegnek kimondottan
gyilkos, emberírtó szerepe van. Hol van innen a híres zsidó
szolidarítás? Miért nem működött? Az emberi szolidarításról nem is
merek beszélni!

Egyébként ezek a cionista szövegek a kétféle minőségű zsidókról, egy
gyakorlati életfilozófiáról árulkodnak és egy idáig a történelemben
nem létező pragmatizmusról, amely lélegzet nélkül hagy minden normális
embert, zsidót vagy keresztényt: Egy egyszerű filantrópikus mentése a
németországi zsidóknak csak kellemetlenségeket okozott volna a
cionistáknak, főleg hogy a mentés esélyei annál kissebbek, minél
nagyobb a katastrofa. A németországi zsidók érdekében tudunk
cselekedni, ha ezek palesztinába hozzák a vagyonukat. A jelenlegi
menekülteknek nincs meg ez az előnyük, mert üres kézzel akarnak jönni.
Ezek tehát nem tudnak semmit adni a Yichouvnak (ez volt Izrael neve,
mielőtt 1948-ban elismerték volna független államként), és nem
várhatunk másra, mint amit eddig is megállapítottunk a németországi
zsidók nagy részéről: teljes eltávolodást, sőt ellenséges magatartást
Izrael földjével szemben, a tisztelet hiányát minden iránt, ami zsidó,
egy embertömeg, amelynek semmi köze a cionizmushoz és amelyikből
teljesen kihalt a nemzeti érzés (48.oldal).

-3-

Robert Garaudy kommentárja: ezen szövegek idézése világosan mutatja a
különbséget a judaizmus, mint vallás, amit tisztelek és a
nacionalista, leigázó politikai cionizmus között, amit elitélek. Mi
több, ezek a szövegek világossá teszik azoknak az csalását és
álnokságát, akik ma síratják azokat az áldozatokat, akiket nem akartak
megmenteni.(49.oldal).

Megjegyzendő mondat: azoknak a csalását, akik síratják azokat az
áldozatokat, amelyeket nem akartak megmentani!

Tehát zsidók, akik nem akartak zsidókat megmenteni! Miért? Mert
szegény zsidók voltak, üres kézzel...

Egyre világosabb, hogy a II. világháború idején a zsidó elit egy
mesterséges szelekciót hajtott végre, azon zsidók között, akik a
jövendő Izraelt kellett benépesítsék, akik a háborút kellett
átvészeljék. Azok a zsidók, akik izraelitának voltak programálva, azok
minőségi zsidók kellett legyenek: cionista eszmékkel, akik
elutasították a többségi nemzetbe való beolvadást, amit egyre több
zsidó hallgatólagosan már elfogadott. A másik oldalon a szegény
zsidók, akik a cionisták szerint egy embertömeg, akinek semmi köze nem
volt a cionizmushoz, nemzeti érzelmek hiányával és amely nem mutatott
tiszteletet semmi iránt, ami zsidó vagy héber. Ezért őket a
megmentésből ki kellett zárni! Vajon nem ez a tömeg volt összesen hat
millió?...A híres hat millió?

Jegyzet:  A fentiekből egy káprázatos, de egyáltalán nem abszurd,
hipotézis állítható fel, ami a cionista doktrina szövegeiből
levezethető: a holokauszt, mint büntetés azoknak, akik nem viseltettek
tisztelettel mindaz iránt, ami zsidó vagy héber!

Egyelőre csak jeleztem ezzel a hipotézissel, hogy később
leellenőrizhessem, más megfelelő dokumentumokkal. Lehet, hogy
megteszik mások ezt az ellenőrzést. Más hozzáértőbbek, tanultabbak...

Milyen helyzetben voltak a magyarorszégi zsidók ebből a cionista
szemszögből nézve?

Ők arról voltak ismertek, hogy hajlandóak voltak az asszimilációra
vagy már asszimilálódtak. A dualizmus idején hagyományosan ők
magyarnak vallották magukat, különösképpen népszámlálások idején vagy
más lojalítási teszteken. Megkockáztatom azt állítani, hogy kevés
olyan zsidó volt , aki ott hagyta volna a konfotját, amiben itt élt,
azért, hogy Palesztinába menjen és ott mindent kezdjen előlről. A
zsidók is emberek! Hős és vértanú nép nem létezett soha...Csupán a
cionista doktrina követte ezt: kiválassza az eljövendő Izraelnek
azokat a zsidókat, akikből egy hős és vértanú nép legyen...

Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi zsidók nem élvezték a cionista
vezetők szimpátiáját. Abba a csoportba sorolták, akik nem méltóak,
hogy a Szentföldre lépjenek?

Idézek tovább a Protocoalele Kogaionului című könyvből, 77-79. oldal.

Tehát nagyon sokszor a németországi, de általában a nácik által
elfoglalt országokban a zsidók nem voltak mások, csak emberanyag,
amelyikből az Izraelt alapító cionisták kiválasztották (egyébként is
kiválasztott nép), hogy melyik zsidó élhet meg, kivándorolva
Palesztinába és melyik gyengébb minőségű, hasznavehetetlen és
nemkivánatos, az marad a nácik rendelkezésére.Ezt mondja a nagy
cionista Ben Gurion is, az új Izrael állam első elnöke: azt a
kissebbséget, amelyet meg lehetett menteni, ki kellett választani a
palesztinai cionista projektnek megfelelően (44.oldal).

Tehát a cionisták gondja az volt, hogy megmentsék a hős és vértanú
kissebbséget és a hat milliós többséget hagyták a kivégző táborok
gondjára.

Nota bene: hogy a náci lágerek sorsára hagyott zsidók alkották a
többséget, mint következtetést alátámasztja, expressis verbis
(kimondottan) Roger Garaudy kommentárja is, amelyet Rudolf Kastnerrel
kapcsolatban tesz, akit az 50-es években a nácikkal való
kollaborálásért itéltek el. A perben Rudolf Kastnert azzal vádolták,
hogy egyetértésben a cionista vezetőkkel (akik közül a legtöbben a per
idején miszterek voltak) Eichmannal üzletelt 1684 hasznos zsidó (a
kiemelés Roger Garaudytól) kiszabadításáról és Palesztinába
emigrálásáról, mint az eljövendő Izrael építéséhez szükséges
emberekről, annak fejében, hogy meggyőzi a 460.000 magyarországi
zsidót, hogy csak egy egyszerű áttelepítésről van sző, semmiképpen sem
az Auschwitzi haláltáborokba való szállításról.

Halevi bíró rámutatott arra, hogy ezek a gyilkosságok mind a Zsidó
Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek
(44.oldal).

Kegyetlen mondat: ezek a gyilkosságok a Zsidó Ügynökség és a
Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek. Ezek a
gyilkosságok...vagyis a magyarországi zsidók szinte teljes kiirtása a
Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongressus jóváhagyásával vagy
pontosabban hozzájárulásával történt.

Néhány tisztázó kérdés:

Az  Izrael építésénél hasznos 1684 zsidó, feltehetően mind
szuper-tehetségek volt, mindenik közülük egy potenciális Nobel-díj
várományosa. Megtudták ők valaha is, hogy milyen feltételek mellett
szabadultak Németországból és kerültek Palesztinába?
Közzétették valaha is ezt a listát az 1684 névvel?
Ha a 460.000 zsidó Auschwitzi haláltáborba küldése a Zsidó Ügynökség
és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történt, akkor miért
vádolják még ma is a magyarokat, a magyar államot és a magyarságot úgy
általában a 460.000 magyar zsidó Németországba deportálásával és
meggyilkolásával 1944 tavaszán?

Rögzítsük még egyszer milyen gyilkosságról is van szó: a holokauszt
folyamán, a magyarországi zsidók deportálása Winston Churchill szerint
az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága volt. Éveken át ez a
gyilkosság a magyar hatóságok számlájára van írva, akik a zsidók
kitelepítését olyan túlbuzgósággal végezték, amellyel még a németeket
is elámították. Roger Garaudy azzal a aprósággal szolgál, amellyel
megsemmisíti a magyar hatóságok érdemét: maguk a zsidók is siettek
berakodni a vagonokba, hiszen a saját cionistáiktól biztosítást kaptak
arra, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó. Hogy milyen
könnyen elhitték a zsidók, hogy csak egy egyszerű áthelzyezésről van
szó, a cionista vezetők szemében még inkább egy plusz ok lett, hogy
mind a 460.000 zsidó gyenge minőségű, haszontalan, aki megérdemli a
sorsát, hogy vágásra küldjék, mint az állatokat, egyszóval méltatlanok
voltak, hogy a Szentföldre lépjenek.

Évekkel előbb, különböző alkalmakkor kommentáltam ezt az emberiség
történetében a legvisszataszítóbb gyilkosságot, különbséget téve a
magyarok ázsiai, hun állatias viselkedése és a románok emberiessége és
tűrőképessége között. Úgy hiszem vissza kell vonjam akkori
megállapításaimat és véleményemet. Mea culpa! Sajnálom, hogy a
tévedésem nem volt teljes! Szerettem volna, hogy visszavonom a
vádjaimat és kész! Sajnálatos módon nem azért kell visszavonjam
vádjaimat, mert nem igazak, nem egyeznek a tényekkel, nincs értelmük,
hanem azért mert másoknak kell azokat címezzem! Vádjaimat fenntartom
csak másnak kell címeznem, amelyre Roger Garaudy kényszerít: a
cionizmus! A cionizmus a hibás a 460.000 magyarországi zsidó sorsáért,
akiket a nácik a cionisták jóváhagyásával az Auschwitzi kemencékbe
szállítottak! Ismétlem: nácik a cionista vezetők jóváhagyásával...Sőt
a cionisták közreműködésével! Mert ezek azok a vádak, amelyeket Roger
Garaudy megfogalmaz: a cionista zsidók a felelősek az emberiség
legvisszataszítóbb gyilkosságáért! Ismétlem: a minősítés Winston
Churchilltől származik.Egy gyilkosság, amelynek 460.000 teljesen
ártatlan zsidó esett áldozatul. Vagy másképpen mondva: az emberiség
legvisszataszítóbb gyilkossága, kizárólag egy zsidó üzlet, amelynek
gyilkos szerzői cionista zsidók, az áldozatok pedig haszontalan
zsidók. A visszataszítóságát még inkább növeli az a tény, hogy a
háború után a zsidók ezzel a gyilkossággal a magyarokat vádolták meg.
Teljesen visszataszító.Nec plus ultra.

Post scriptum 2011: örülök, hogy a magyarországi és a bárhol élő
magyarok tudomására hozhatom, hogy nem az ő vállukat nyomja ez a
népírtás. Ideje, hogy a magyarok megtudják ezt az igazságot és ennek
megfelelően reagáljanak. Még fontosabb az, hogy a zsidók maguk
megtudják az igazságot és reagáljanak ennek az igazságnak megfelelően!
Mert ez az igazság lényege.

És egy utolsó kérdés: Az átszállítás szervezője Eichmann, nem volt
véletlenül zsidó, úgy ahogy nagyon sok zsidó mondja?...



ION COJA

2011. december 22.

Kína kilóra felvásárolja a világot

A sikeres fejlődés érdekében a kínai gazdaság mindazt megvásárolja külföldön, amire szüksége van. Fejlett országokban technológiát (esetenként komplett cégeket), fejlődő országokban nyersanyagokat szerez be milliárdos nagyságrendben.

A legutóbbi példa az amerikai Auctiva szoftvergyártó vállalat, amely augusztusban került a kínai Alibaba tulajdonába - hasonlóan egy másik amerikai céghez, a Vendióhoz, amelyet júniusban vásárolt fel a kínai vetélytárs. Közismert példa az IBM személyiszámítógép-ágazatának a sorsa, amelyet néhány évvel ezelőtt a kínai Lenovo szerzett meg, vagy a svéd Volvo autógyáré, amelyet idén vásárolt meg a többségi tulajdonos Fordtól a Zhejiang Geely Holding Company.

Egy német hetilap nemrég elképesztő számadatokkal megtűzdelt statisztikát közölt kínai cégek világméretű befektetéseiről. Eszerint 2005 és 2010 között az egyes földrészeken, illetve régiókban eszközölt tranzakciók értéke a következőképpen alakul:

Egyesült Államok és Kanada: 33,7 milliárd dollár

Közép- és Dél-Amerika: 43,9 milliárd dollár

Európa: 36,7 milliárd dollár

Fekete-Afrika (Szaharától délre): 31 milliárd dollár

Arab világ (Észak-Afrikával együtt): 32,9 milliárd dollár

Észak- és Nyugat-Ázsia (Oroszországgal és Indiával együtt): 35,8 milliárd dollár

Délkelet-Ázsia: 29,7 milliárd dollár

Ausztrália: 33,3 milliárd dollár
A globális befektetések értéke öt év alatt meghaladja a 266 milliárd dollárt.

A nyugati országokban meghonosodott fejlett technológiák vásárlása elengedhetetlen Kína számára ahhoz, hogy följebb kerüljön a hozzáadottérték-rangsorban. Peking is tudatában van annak, hogy olcsó tömegtermékekkel nem lehet hosszú távon jólétet, magasabb életszínvonalat biztosítani a lakosságnak. Ennek jegyében adott az állami vállalatokat irányító hatóság (SASAC) 2009-ben a utasítást a világméretű terjeszkedésre és "bevásárlásra".

Míg Nyugaton korszerű technológiákra vetnek szemet kínai cégek, addig a harmadik világ országaiban nyersanyagok, ásványi kincsek jelentik a beszerző körút célpontját, mégpedig már a 90-es évek óta. Jó példa erre Angola, amely idén Kína első számú olajszállítójává vált, megelőzve Szaúd-Arábiát. A dél-afrikai országból március óta napi 640 ezer hordó kőolaj indul útnak tankhajókon Kínába.

Peking a fekete aranyért milliárdos hitelekkel fizet, a kamatszint (1,5%) igen nagylelkűnek számít a nemzetközi pénzpiacon. Az idei év elején Angola által rendezett labdarúgó Afrika Kupa küzdelmei Luandától Huambóig, Benguelától Lubangóig mind kínaiak által épített stadionokban zajlottak.

A sportlétesítmények február óta nagyrészt kihasználatlanul állnak. Mint Luis Oliveira Gonçalves, az angolai futballválogatott korábbi szövetségi kapitánya fogalmazott, olyanok, mint a "fehér elefántok": rossz helyen álló, funkció nélküli monstrumok.

A lakosság azon háborgott, hogy a jelentős beruházásokból szinte alig profitált. A kínai cégek ugyanis a stadionok építésekor (miként más projektek megvalósításakor is) főleg kínai munkaerőt foglalkoztattak. A benguelai stadiont például 700 kínai munkás építette - mellettük mindössze 250 angolai dolgozott a nagy beruházáson. Ez persze nem véletlen: Peking a "nagylelkű" hiteleket ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az állami megrendelések 70 százalékát kínai cégeknek kell kapniuk. Ezek pedig előszeretettel dolgoztatnak kínai munkaerővel.

Az angolaiakat nem csak ez bosszantja. Általában is úgy vélik, hogy a kínai beruházásokból valójában csak egy szűk elit húz hasznot, és gazdagodik belőlük. Bár Angolában az egy főre jutó nemzeti jövedelem (4832 dollár) afrikai mércével mérve viszonylag magas, az eloszlás roppant egyenlőtlen. Három angolai közül kettő a szegénységi küszöb alatti jövedelemből él, a várható élettartam mindössze 41 év. A gazdasági fellendülés haszonélvezői ráadásul gyakran piszkos módszerekkel biztosítják részesedésüket a húsos fazékból. A korrupciót vizsgáló Transparency International kimutatásában Angola a 162. helyet foglalja el.

A rezsim kemény kézzel fojt el minden elégedetlenkedést - ezért a helyi lakosság dühe a kínaiak ellen irányul. Az ázsiai munkások elleni támadások tavaly ősszel olyan mértéket öltöttek, hogy Kína amúgy hallgatag luandai nagykövetsége kénytelen volt reagálni. Akadtak munkahelyek, ahol a helybéliek lobogó forró vízzel öntötték le kínai "kollégáikat". Ennek nyomán a kínai gazdasági tanács (CBC), amely mintegy 40 kínai vállalatot képvisel Angolában, közölte: a kínai alkalmazottak készek elhagyni Angolát.

Azóta sem a CBC, sem a nagykövetség nem nyilatkozik támadásokról, atrocitásokról. Feltehetően azért, nehogy veszélyeztessék az Angolához fűződő fontos gazdasági kapcsolatokat - no meg azért is, mert a helyi hatóságok rendre cáfolták a kínai munkások elleni támadások hírét...

Az ECHO tv-s Analízis 

műsorában Bogár és Lóránt Károly elmondták, hogy bizonyos SZDSZ-es körök  hogyan működtetik a pénzpumpát, amit a Fidesz-nek sem szabad megpiszkálni. Tegnap kaptam ehhez a riporthoz egy megelőlegezett számítást. Be is illesztem, hogy lássátok, miről is van szó, és mit művelnek Sorosék.
"Top Secret! Szigorúan bizalmas anyagok!
A lenti adatokat erősen őrzik a nyilvánosság elől. A mi célunk viszont
az, hogy minél több ember tudja meg őket. Küldje tovább minden
megbízható ismerősének! Ha egyetért velünk, segítse munkánkat, azzal,
hogy terjeszti anyagainkat. Nem csoda, az adatok megdöbbentőek, és még
megdöbbentőbb, hogy egyetlen magyar politikus sem beszél róla, még
évértékelésben sem.
Olvasson a sorok között!
Íme két hír, amit az emberek 99,9%-a el sem olvas, és nem is ért.

1. hír
Az ország államháztartási és külső finanszírozási helyzete látványosan
javult. ... A Bank of America-Merrill Lynch (BoA-ML) bankcsoport
londoni befektetési részlege átfogó összehasonlító elemzést állított
össze a magyar és a lengyel költségvetési helyzetről. A ház számításai
szerint a magyar államháztartás strukturális elsődleges egyenlege az
idén (2010) a hazai össztermék (GDP) 5,3 százalékának megfelelő
többletet mutat majd, ...

2. hír
Röntgen alatt Magyarország - elégedett Brüsszel az eredménnyel
.... Magyarország tartja a gazdasági program megvalósításának irányát,
javul külső pénzügyi helyzete - állapította meg az Európai Bizottság,
hétfőn közzétett, a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) együttműködésben
készített helyzetértékelésében. (.....) Az elfogadott 2010-es
költségvetés összhangban van a 3,8 százalékos GDP-arányos hiánycéllal,
és jelentős tartalékok vannak benne.

Tényadat:
A vártnál kevesebb, 918,6 milliárd forint lett a 2009-es
államháztartási hiány, azaz a GDP 3,6 százaléka.

Akkor most nézzük meg mit jelent ez MAGYARUL:

1. A magyar államháztartás 2009 és 2010 között stagnál, azaz nem
változik. (Most tekintsünk el a pár tízed százalékos csökkenéstől,
vagy esetleges emelkedéstől.)
2. a fenti tényadatból így könnyen kiszámítható, hogy a magyar
költségvetés 1% az 255 milliárd forinttal egyenlő. (Sima aránypár: Ha
918,6 milliárd 3,6%, akkor 1% hány milliárd?) Tehát 1% 255 milliárd
forint!
3. Idén 2010-ben 5,3% lesz az államháztartás elsődleges többlete. Azaz
5,3-szer 255 milliárd, vagyis 1352 milliárd forint. Ez az elsődleges
egyenleg. Vagyis 2010-ben ennyi pluszt termel MAGYARORSZÁG. 1352
millárd forintot.
4. A 2. hír szerint mégis tartható lesz a 3,8%-os hiány!!! Ezek
szerint 3,8-szer 255 milliárd, azaz 969 milliárd forint lesz a hiány.
5. Kérdés. Hová tűnt az 1352 milliárd többlet és miből keletkezett a
969 milliárdos hiány. Ez összesen 2321 milliárd forint, azaz 11,6
milliárd dollár. Hol ez a pénz?
Kapaszkodjon meg!


Ez a pénz a KAMAT, amit mi MAGYAROK, 2010-ben fizetünk!

2321 milliárd forint, 11,6 milliárd dollár.

Hogy érzékeltessük mennyi pénz ez, néhány példa:

2321 milliárd forint az öt darab teljes és felépített 4-es METRO,


vagy 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20., és 21. havi nyugdíj,
vagy a teljes jelenleg már meglévő magyar autópályák felépítésének költsége,

vagy mintegy 50-szer annyi pénz, mint amennyit az eltörölt
vagyonadóból várt a kormány,
vagy 150 darab Grippen vadászgép,


vagy 2321 darab Combino villamos
vagy 46420 darab Zuschlag és általa ellopott pénz


vagy minden magyarnak a csecsemőtől az aggastyánig 232000 forint.

Ennyit fizetünk csak kamatra 2010-ben.

 

Mit tehetünk? Először is el kell érni, hogy ez közbeszéd tárgya legyen
hazánkban, mert azoknak a kezében van a hivatalos és pártmédia, akik a
kamatokat szedik tőlünk. Így soha, sehol nem hangoznak el ezek a
számok. Az a politikus aki beszélne róla, holnaptól a süllyesztőben
találná magát.
Kik ezek a befektetők? Kik szedik a kamatokat?

David Rockefeller Nicholas Rockefeller Soros György

Ha tenni szeretne valamit, küldje tovább minél több ismerősének ezt a
levelet. Köszönjük!"

Nagyot bukott Merkel a görögök miatt


Megfosztották berlini felsőházi többségétől Angela Merkel kormánykoalícióját vasárnap az észak-rajna-vesztfáliai szavazók, akiknek többek között nem tetszett az, hogy a válsággal küszködő Németország eurómilliárdokkal segíti ki Görögországot.

Vereséget szenvedett az Észak-Rajna-Vesztfáliában vasárnap megtartott tartományi választáson a szövetségi kormányt is irányító konzervatív-liberális (CDU-FDP) koalíció. Az első adatok szerint a kereszténydemokrata Jürgen Rüttgers tartományi miniszterelnök vezette koalíció kevesebb szavazatot szerzett (CDU: 34,6 százalék, FDP: 6,7 százalék), mint a tartományi ellenzék legfontosabb pártjai, a szociáldemokraták (SPD) és a zöldek együtt (SPD: 34,5 százalék, Zöldek: 12,1 százalék).

Mivel egyik párt sem szerzett abszolút többséget, egyelőre nem tudni, milyen kormány alakulhat a tartományban és abban milyen szerep juthat a kereszténydemokratáknak és a liberálisoknak.

Németország legnépesebb, 18 milliós lélekszámú tartományában a választók egyben Angela Merkel tavaly november óta hatalmon lévő kormányáról is véleményt mondtak, az eredmények pedig a szövetségi törvényhozásban is megváltoztatják az erőviszonyokat. A kormánypártok a düsseldorfi vereség után búcsút mondhatnak a berlini törvényhozás felsőházában, a Bundesratban meglévő szavazattöbbségüknek (a 69 szavazatból jelenleg 37 az övék). Ennek híján pedig rendkívül nehézzé válhat a Merkel-kormány beígért reformjainak elfogadása.

Meghiúsuló tervek

A most veszélybe kerülő, a német gazdaság fellendítését célzó reformok közé tartozik a jelentős hiánnyal küszködő egészségbiztosítási rendszer átalakítása, amelyben a vállalkozásbarát liberálisok javaslata szerint az alkalmazottak jelenlegi, 7,9 százalékos havi hozzájárulását egy fejenként 150 eurós, fix összegű hozzájárulás váltaná fel. A javaslatot, igaz, nem túl lelkesen, a koalíciós partner CDU is támogatta.

Jeórjiosz Papandreu görög miniszterelnök Angela Merkel társaságában

Hasonló kulcskérdés az adócsökkentés lehetősége, amelyről a koalíciós partnerek éles vitákat folytattak az elmúlt hónapokban - a jelentős hiánnyal küzdő német költségvetés adóbevételeinek csökkenése ellenére a jelenlegi koalícióban ma is látnak esélyt a közterhek valamiféle mérséklésére. Egyes vélemények szerint a nyilvánosság előtt zajló adócsökkentési viták is elbizonytalaníthatták a szavazókat.

A CDU-FDP koalíció ezen kívül azt is célül tűzte ki, hogy a Gerhard Schröder korábbi kancellár által elfogadott tervekkel szemben 2020 utánig hosszabbítja meg a német atomerőművek élettartamát.

A görög csomag ára

Merkel azonban - aki, ahogy a Spiegel fogalmaz, eddig is inkább kiváró, óvatos politikusként volt ismert - kritikusai szerint a fenti döntések meghozatalával meg akarta várni a tartományi választásokat, hogy a vitát keltő kérdések ne befolyásolhassák Rüttgers és koalíciós partnereinek esetleges újraválasztását.

A kancellár szintén halasztgatta a döntést a Görögország pénzügyi megtámogatásában való német részvételről is, taktikája azonban a visszájára sült el - külföldön azzal vádolták, hogy tartományi választás miatt késlelteti a görög krízis megoldását, ezzel is tovább növelve a szükséges segítségnyújtás végső költségét. A berlini alsóház, a Bundestag végül mindössze két nappal a vasárnapi választás előtt fogadta el a Németország részvételéről szóló javaslatot, amely szerint az ország három év alatt összesen 22,4 milliárd eurós kölcsönnel járul hozzá a 110 milliárdos nemzetközi segélycsomaghoz.

A görögök megsegítését ellenzők szerint otthon is szükség lett volna erre a pénzre: a német ipar hagyományos központjának számító, az ország GDP-jének több mint 20 százalékát megtermelő Észak-Rajna-Vesztfáliában például a gazdasági válság a csőd szélére sodort számos önkormányzatot, amelyek többek között az óvodai és egyéb önkormányzati díjak megemelésére, illetve saját működtetésű intézmények - könyvtárak, uszodák, színházak - bezárására kényszerültek a nehéz pénzügyi körülmények miatt.

Béna kacsává válhat

A görög csomagról szóló döntés nem is jöhetett volna rosszabbkor: a választók többsége korábban sem támogatta a német szerepvállalást, a Bildben a választás előestéjén közölt közvélemény-kutatás szerint pedig a kérdés a voksolók 21 százalékánál hatással volt arra, hogy végül kire, melyik pártra adta le a szavazatát. Az ellenzéki szociáldemokraták mindenesetre taktikus döntést hoztak és tartózkodtak a görög segítségnyújtásról szóló parlamenti szavazásban.

Tüntetések Görögországban - Berlinig ért a füstje
Fotó: AP

A jövőben Merkel ismét "konszenzusépítő" szerepbe kényszerülhet - írták a választási eredmények közzététele előtt német lapok. Míg a keletnémet származású kancellár kezét az első, 2005-2009 közötti kormányzati ciklusban a szociáldemokrata-konzervatív nagykoalíció alkujai kötötték meg, most a felsőházi többség elvesztése akadályozhatja meg Angela Merkelt a tavalyi újraválasztásakor meghirdetett tervek végrehajtásában. A "béna kacsává" váló Merkel-kormány pozíciója meggyengülhet az eurózóna jövőbeli stabilitásának biztosítására vonatkozó európai erőfeszítésekben is.

Botrány a görög kölcsön körül: "Azért adunk hitelt Görögországnak, hogy megvegye a fegyvereinket"


Daniel Cohn-Bendit európai parlamenti képviselő azzal vádolta meg a francia elnököt és kormányfőt, hogy az Athénnak nyújtandó pénzügyi támogatásért cserébe nyomást gyakorolt Jeórjiosz Papandreu görög miniszterelnökre az elődje által kötött fegyvereladási szerződések tiszteletben tartása érdekében.

"Francois Fillon és Nicolas Sarkozy azt mondták Papandreunak: jóváhagyjuk a támogatásotokhoz az összeget, de továbbra is fizetnetek kell azokért a fegyvereladási szerződésekért, amelyeket a Karamanlisz-kormánnyal írtunk alá." Az elmúlt három hónapban több milliárdos fegyvereladások megerősítésére kötelezték Görögországot - állította a képviselő pénteken egy párizsi sajtótájékoztatón.

"Francia fregattokat kell a görögöknek venniük, 2,5 milliárdért, de vannak helikopterek, repülők, német tengeralattjárók is" - tette hozzá a Zöldek európai parlamenti vezetője.

Cohn-Bendit elmondta: a múlt héten Athénban járt, és találkozott Papandreuval, akit régóta ismer. "Az azért hihetetlen, ahogyan Merkel és Sarkozy bánik a görög miniszterelnökkel" - fogalmazott Cohn-Bendit.

A BFMTV francia hírtelevíziónak adott korábbi interjúban a képviselő "őrületnek" nevezte, hogy miközben a megszorító csomagról folynak a tárgyalások Athénnal, "német tengeralattjárók és francia-német repülőgépek" megvásárlására kötelezik az országot. "Ahelyett, hogy Görögország egyik legjelentősebb problémájával foglalkoznánk, ami a katonai költségvetés, a problémáknak egy másik részével foglalkozunk... Azért adunk hitelt Görögországnak, hogy megvegye a fegyvereinket" - állította Cohn-Bendit.

Athén 4,9 milliárd eurós katonai büdzséjével, amely az ország GDP-jének 2,8 százalékát teszi ki, az adófizetők számát tekintve az egyik legjelentősebb fegyvervásárló a világon. "Két hónappal ezelőtt erre hívtam fel a figyelmet az Európai Parlamentben. A kérdés: Franciaország és Németország miért nem foglalkozik (Görögország) katonai költségvetésének óriási problémájával? Mert saját fegyvergyártását védi, attól tartva, hogy ha a görögök kevesebb fegyvert vesznek, akkor a törökök is kevesebb fegyvert fognak venni - fejtette ki Cohn-Bendit.

A Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió, valamint Görögország között létrejött megállapodás alapján Athén három év alatt összesen 110 milliárd euró pénzügyi támogatáshoz juthat. A német szerepvállalás (22,4 milliárd euró) a legnagyobb a nemzetközi segélycsomagban, az uniós segítség 28 százalékát teszi ki, 20,7 százalékát vállalta Franciaország (16,8 milliárd euró). A hitel nagyobb részét, 80 milliárd eurót - kétoldalú alapon - az euróövezet államai nyújtják, míg a Nemzetközi Valutaalap részesedése 30 milliárd eurót tesz ki.

Állambiztonsági jegyzetek 1990-ből
- A BM III. Főcsoportfőnökség vezetői a Nemzetbiztonsági Bizottság zárt ülésein

A parlamentbe bekerült politikai pártok programjaiból az derül ki, hogy változatlanul - immár 20. éve - nincs nemzetbiztonsági koncepciójuk: a valóság elmélyült elemzésén alapuló stratégiájuk, s elméletileg kellőképp alátámasztott cselekvési tervük a tovább már nem halasztható gyakorlati lépések mielőbbi megtételére a nemzet hosszú távú érdekeinek megfelelően.

A rendszerváltás óta eltelt időszak súlyos adóssága az átmentett állambiztonsági múlt teljes körű feltárása.

Az 1990 utáni politikai elit felelőssége, hogy 20 év elteltével is megmaradt a jogállamisággal ellenkező tisztázatlanság és bizalmatlanság légköre, a zsarolás, az időzített lejáratás és az aktuálpolitikai haszonszerzés lehetősége.

Az egykori állambiztonsági hálózati személyek - akárcsak hivatásos kapcsolattartóik - nem távoztak a közéletből és a közvéleményt formáló személyiségek köréből.

A mai nemzetbiztonsági szolgálatok örökölték elődeiktől a nem jogállami módszerekkel megszerzett információs monopóliumot, melyről maguktól nehezen vagy sohasem fognak lemondani. "Aktív nemzetbiztonsági érdek" címszó alatt azt tartanak vissza, amit csak akarnak.

1990 óta minden olyan kísérletet jégre vittek, amely a volt állambiztonsági főcsoportfőnökség 1990 előtti teljes hálózati és hivatásos névsorának, valamint iratainak nyilvánosságra hozataláról, korlátlan levéltári megismerhetőségéről és az áldozatok információs kárpótlásáról szólt.

Minden párt gyűjtögetett már más pártok ellenében kompromittáló dokumentumokat, minden párt vagy annak holdudvara elő tud húzni váratlanul leleplező iratokat a magánarchívumából, amelyeket időben kimazsoláztak és spájzoltak kritikus pillanatokra.

A szolgálatok gyakran megvezették a politikusokat, a lebeszélő emberek mindig megindultak, amikor kellett, a politikai pártok fertőzöttségük fokától függően rettentek vissza a jogi lépések következetes végigviteléről, például akkor, amikor alkotmánymódosítással kellett volna garantálni a közérdekű nyilvánosság elsőbbségét a jogtalan magánérdekkel szemben. Kijátszották az átvilágítási törvényt, menekülő kiskapukat nyitottak.

A jogi következetlenség miatt nem sikerült szinkronba hozni a rendezés alapvető kritériumait: a közérdekű adatok nyilvánosságát, az állami és szolgálati titok védelmét, a személyes adatok védelmét, a levéltári szakmai szempontokat, a tudományos kutatás szabadságát és a nyilvánosságra hozatal módját.

Nemcsak a pártok takargatják kritikátlanul, beismerés és konzekvencia nélkül, farizeus módon a bűnöket. Nem működik az állampolgár kontrollja sem. Az elszegényedő, gyűlöletre hangolt ember morálisan is leépül egy megosztott, kétpárti országban. Az ellenséges pártot jobban gyűlöli a besúgó bűnösségénél, ezért, ha választania kell, inkább a besúgóra szavaz. Az ezzel kapcsolatos társadalmi jelenségek sora így egyre bővül: erkölcsi relativizmus, cinizmus, nihil, közöny, szubjektivizmus és önkény. "Az én ügynököm vétlen áldozat, bezzeg a te ügynököd egy mocskos gazember!"

Akik papírt lobogtatnak, hogy őket átvilágították, s nem találtak semmit, azok is keveset bizonyítanak. Csupán annyit, hogy nem voltak nyilasok, karhatalmisták vagy III/III-asok. De ettől még lehettek: III/I-es hírszerzők, III/II-es kémelhárítók, katonai hírszerzők és katonai elhárítók, szigorúan titkos tisztek, T (titkos) -lakás gazdák, fogdaügynökök. Sőt, lehet, hogy III/III-asok voltak, de az átvilágító bíráknak akkor és ott a négy irattári bizonyítékból (6-os karton, beszervezési nyilatkozat, kézzel írott jelentés, pénzügyi bizonylat) nem állt rendelkezésére legalább kettő, csak egy, s a beszervező, a kapcsolattartó és a vonalvezető állambiztonsági tiszt vallomása sem volt meg vagy nem volt terhelő, ebben az esetben az átvilágító bírák kénytelenek voltak érintetlenséget igazoló papírt kiállítani.

Az ügynöktörvény halogatásával, toldozgatásával-foldozgatásával nem lehet kikerülni a négyévenként változó politikai érdekek mókuskerekéből; a jognak a történeti valóságon, a társadalmi igazságosságon és az alkotmányos értékeken kell alapulnia; a húsz esztendeje elmulasztott alapvető rendezés célja csak a nemzet hosszú távú érdekeivel összhangban határozható meg.

A mindenkori szolgálatok nem lehetnek a mindenkori politikai hatalom eszközei. Valójában a polgárok és a nemzet biztonságán kéne őrködniük, de hát - tudjuk - ma sem működnek maradéktalanul jogállami módon, komoly alkotmányos aggályok merülnek fel lépten-nyomon.
(...)

Ülésezik a Nemzetbiztonsági Bizottság 1990 nyarán

Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató
volt országgyűlési képviselő

Kapcsolódó: A behálózott első szabadon választott magyar országgyűlés
Ajánló: III/III-as történelmi olvasókönyv - Kahler Frigyes írása (x)

Minél nagyobb az összeg, annál felelőtlenebbül döntenek róla

                                                                                                       (Parkinson)

Nyúl a kalapból

Emlékeznek még, ahogy a Monte Cristo grófjában a bosszúálló gróf úgy teszi tönkre ellenségeit, Danglarsékat, hogy hamis információt helyez el a hírközlésben? A történet szerint a gróf meglátogatja a belügyminisztérium egyik távíró állomását, és az alkalmazottat huszonötezer frankkal lefizeti, hogy továbbítson egy hamis hírt, miszerint Spanyolországban küszöbön áll a forradalom. Danglarsné azonnal, áron alul eladja spanyol értékpapírjait, hogy aztán kisvártatva kiderüljön, a hír nem volt igaz, ezért óriásit bukik az üzleten.

De az a valaki, aki megvette, nyert.

Mielőtt tehát hitelt adnánk a görögök lustaságáról, a sziesztázók kényelmességéről és az állami túlköltekezésről szóló, a sajtót hirtelen elárasztó beszámolóknak, és kárörvendően magunk is ugyanezt visszhangoznánk, elképzelve a verőfényes napsütésben semmittevő görög hivatalnokot, érdemes tudatosítanunk: ezek a közhelyek lehetnek jól időzített táviratok is, amelyek segítségével a jólinformáltak épp most söprik be hasznukat.

A szövegkönyv szerint tehát a görög kabócák elmuzsikálták a szorgos európai hangyák tartalékait. Ideje rendet tenni. Csökkentsék a béreket, a nyugdíjakat, növeljék az adót. Kapnak ehhez 110 milliárd euró hitelt, hogy a következő három évben törleszteni tudjanak 77 milliárdot eddigi adósságukból, és kifizethessenek 30 milliárdot kamatra.

A pénzt tehát nem a görögök kapják. Valójában, a hitelezők nyugalmát kell visszanyerni.

A magyar példa

2008 őszén kezdődött. A világsajtóban is megjelent, a befektetők nem vásárolják a magyar kötvényeket, küszöbön az államcsőd. Érdekesség: a magyarénál már akkor is többször nagyobb görög adósság ebben az időben nem volt aggasztó.

Gyorsan kell a mentés, már kínálták is az előkészített uniós, illetve IMF hitelt, igaz nemcsak a kamatokért, jókora megszorongatásért. Újabb érdekesség: a mentőcsomagot ugyanazok a pénzpiacok adták össze, amelyek állítólag nem voltak hajlandóak ekkor már finanszírozni a magyar költségvetési hiányt. Csak közvetítőkön keresztül, akik tehát úgymond átvállalták a kockázatot. Ami viszont nem biztos, hogy létezett.

A hitelhez a pénzt az Európai Központi Bank ugyan a piacról vette fel erre a célra az Unió Bizottságának megbízásából és továbbította a magyar kormánynak. A magyar kormány aztán a jegybankba tette tartalékként és a bankoknak is adott kölcsönt a veszteségeik ellensúlyozására. A Magyar Nemzeti Bank azonban a tartalékot köteles a külföldi pénzpiacon elhelyezni. A pénz visszakerült oda, ahonnan érkezett, csak útközben megdrágult kicsit: a résztvevők kamatait, jutalékait el kell számolni. Ügyes. Az eredmény: még több adósság, a rossz hangulat miatt még nagyobb kamat és a jól megérdemelt befektetői nyugalom. Az árát az adófizetők állják.

Aki 2008 végén a tényekre figyelt, láthatta, hamis hisztériát éltünk át, mert akkor nem volt jelentős lejáró adósság, amit nyomban fizetni kellett volna, nem volt sikertelen kötvényaukció, mert aukció sem volt. (Azt mondják azért nem volt, mert sikertelen lett volna, ezért meg sem próbálták). A költségvetés folyó hiányát gond nélkül finanszírozhatta a kincstárjegy, a devizatartalék pedig hosszú hónapokra elég volt az adósság megújítására.

Akkor mire föl e ribillió épp a válság kezdetén? Nos, a kérdésre a választ nem a magyar államkincstár állapotában kell keresni. Ekkoriban 43 milliárd eurónyi, forintra váltott spekulatív tőke parkolt az országban, amelyet az MNB magasba emelt kamatlába vonzott ide. Csakhogy a pénzügyi válság miatt a külföldi anyabankoknak úgy tűnt, gyorsan haza kell vinni ezt a pénzt saját maguk mentésére, ami sok forint visszaváltásával jár. Ehhez képest volt szűkös a devizatartalék, ami nem csoda, hiszen nem tarthat egy ország korlátlanul fedezetet a spekulánsoknak.

A felvázolt forgatókönyv sem a befektetőknek, sem pedig a devizában eladósodott magyar hiteleseknek nem nyújtott valami kedvező kilátást. Ha ugyanis a pénz hirtelen távozik, a kevés deviza megdrágul, több forintot kell érte adni, így elveszhet a befektetők hasznának egy része, a hitelesek törlesztőrészlete pedig az egekbe szökik. A befektetők érdeke az, hogy forintjaikért minél több devizát kapjanak, ha a pénzt viszik az országból. Ezért a pénzpiac – némi hisztériával – rávette a kormányt, hogy 20 milliárd euró hitel felvételével növelje a tartalékot, és jusson belőle a bajba jutó bankoknak is.

A hitel és a tartalék fenntartásának költségét természetesen a mit sem tudó adófizetők állják, és ez növeli a költségvetés hiányát is. A megszorítás ahhoz kell, hogy e hiány ne növekedjen feltűnően. A pánikhangulat, a még nagyobb baj elkerülésének tudata pedig kell az elfogadtatáshoz. A pánik arra is jó, hogy – hivatkozva arra, minket már mindenki túl kockázatosnak tart - tovább növeljük az alapkamatot, a befektetők pedig még nagyobb hasznot vihessenek ki az országból.

A legnagyobb gond, hogy ez az ideérkező 43 milliárd euró korábban sem hajtott hasznot az országnak: valójában ez a pénz nem jelent meg Magyarországon a termelő gazdaságban. A külföldi bankok, alapok befektetési céllal hozták ide a pénzt, és a nyereséghez – több szereplő és a kereskedelmi bankok áttételével – valóban ki kell hitelezni Magyarországon. Igen ám, de a lakosság és a vállalkozások nemigen tudják megfizetni a jelenleg általánosan kért nagy kamatot. Van egy szereplő azonban, amely korlátlanul fogadja a forintot, és fizet, mint a katonatiszt. Ez a Magyar Nemzeti Bank. Fogadja és fizet, mert a törvény erre kötelezi. Ha a jegybanki kamat elég magas, a kereskedelmi bankok busás haszonnal helyezhetik ki pénzüket a Magyar Nemzeti Bankba, ami a legbiztosabb befektetés, és szinte semmit sem kell érte csinálni.

Jó, mondhatják, de az MNB így pénzhez jut és hitelez. Csakhogy az MNB nem hitelez, még a válságban sem, holott pénzkibocsátás volt az alapvető feladata, de ezzel nem él, ellenkezőleg, pénzt szív magába. És e célra éppen megfelel a külföldről érkező spekuláció. A bank keze meg van kötve, a tartalékot kizárólag biztos és külföldi papírokba fektetheti az európai uniós elvárások szerint, mely papíroknak nulla közeli hozama van. Tehát, hol landol végső soron ez a majdhogynem nulla kamatért kihelyezett pénz? A külföldi befektetők kezében, akik olcsón felvett hitelként vihetik vissza magasabb kamatra pénzüket oda, ahonnan az épp érkezett, mondjuk Magyarországra.

A spekuláns tehát tudta, hogy a túlköltekező magyar államról, a megszorítások szükségességéről szóló hisztéria neki dolgozik, még többet nyerhet, mint eddig. Ő közel nulla kamatért kap pénzt, amit a sikeres hisztéria után megemelt kamatért – hiszen az ország úgymond kockázatosabb lett – kihelyezheti üzleti bankon át az MNB-nél, a jegybank pedig viheti vissza hozzá nulláért. A hisztéria tárgya a költségvetés szociális kiadásai miatti aggodalom volt. A spekuláció hatalmas költsége miatti aggodalom már nem jelenik meg a nemzetközi sajtóban. A pénzpiaci elemzők a költségvetést szapulva terelték el a figyelmet e folyamatról, és a megszorításokkal helyet követeltek és kaptak a kamatköltségnek. 

Csak nem valami hasonló történik most Görögországban is?

Görögök euróval is görögök

Délszaki tunyaság, költekezés – halljuk a távoli pénzügyesek jellemzését. A tizenegymilliós görögség e nyáron is szeret sziesztázni, a langyos estéken kvaterkázni, nyugodtan és sokáig élni, mint tavaly, meg azelőtt, és már századok óta. Déliek voltak, mikor a bajorok felszabadították őket az oszmánok alól, déliként léptek az Unióba, és azok maradtak drahmával vagy euróval a zsebükben. Ezért szeretjük őket, a másságot nyaralásainkon.

Nem állítom, hogy nem kell a túlköltekező államot rászorítani, hogy jól gazdálkodjon. Nem állítom, hogy nem kell leépíteni a túlzott bürokráciát. (Parkinson törvényeiből is tanulva). Nem állítom, hogy jó, ha a politikusok 13., sőt 14. havi bérrel vásárolják meg a polgárok szavazatait. Azt azonban észre kell vennünk, hogy a költségvetés nem itt úszik el, hiszen e kiadás sok bevételt is hoz az adókon át. És ha ez probléma most, probléma volt egy évtizede, egy-két évszázada.

Vajon, amikor a görögök áttértek az euróra, hirtelen német precizitással kezdtek működni odahagyva évezredes szokásaikat? Mert hogy a kulturális különbség ellenére a görög állampapír kis költsége tíz éven át a németet követte fél százalékponttal felette. Azok a pénzpiacok, amelyek most a görögöket lusta délieknek vélik, eddig ennek pont ennek ellenkezőjét árazták be

.

Pár hónapja még 1,62 százalékos éves kamatot fizetett a görög kincstárjegy. Aztán amikor kiderült, hogy a Goldman Sachs óriásbank éveken át trükközött a görög államadósággal, és úgy csomagolta át és össze ezeket a papírokat más értékpapírokkal külföldieknek, hogy már senki sem tudta pontosan, mi van a kötvénycsomagban, és a görögök is elhitték, hogy az értékek változását nem kell államadósságnak könyvelni, nos, ekkor is csak 2,2 százalékra felkúszott kamatlábbért jutottak hozzá a görögök papírokhoz.

Pedig az államadósságuk ekkor sem volt kisebb, mint a mostani hisztéria napjaiban. (Összevetésül, mi nyugalomban, sokkal kisebb adóssággal ez év januárban 2 milliárd dollárt vettünk fel fix 6,25 (!) százalék kamattal tíz évre. Csoda, hogy 250-en tolongtak érte, 7 milliárd dollárt felkínálva az ilyen luxusért? Uri muri).

Azután egyik hétről a másikra a világsajtó elkezdett pánikolni a görög államháztartás évek óta jelentős hiánya miatt, várható államcsődről és a megmentés szükségéről értekeztek.

Április közepén igen nagy, 35 milliárd eurós mentésről hallottunk, pár nap és 45 milliárd került szóba, egy hét és 135 milliárdnál jártunk, majd a Royal Bank of Scotland elemzője a déli államok 600 milliárd eurós bukásáról vízionált. Lehet-e ilyen elképesztően pontatlanul megítélni egy adósságot és hatását? Nem. Nem lehet. Rendszeresen rendkívül részletes jelentést kap az IMF, a Központi Bankok Európai Rendszere, a Bázeli Fizetések Bankja, az egyes országok felügyeletei, az Unión kívüli jegybankok is szerte a világon. Minden ország pénzügyi mérlege kapcsolódik a többivel, ezeket összeillesztik, szimulációkkal helyzetgyakorlatokat végeznek. Egy-két milliárd euró még belefér a tévedések és kihagyások sorába, de tízmilliárdok nem. Tudatlanságról szó sincs, annál inkább lehetne beszélni célokról és megtévesztésről.

A hunyók máshol laknak

A propaganda részeként halljuk, a görög kötvények soha vissza nem fizethetők. Így van, így volt, amikor 100 milliárd volt a görög államadósság, és amikor 200 milliárd eurós volt.

De ma már így van ez minden állam esetében.

Honnan is lenne 2-300 milliárd eurója valamelyik országnak nagy hirtelen adósságtörlesztésre? Az euroatlanti országokban a lejáró kötvényeket új kötvények eladásával törlesztik. Az USA 13 ezer milliárd dolláros államadósságát jórészt a kínaiak újítják meg, hogy a hozzájuk kerülő és szükségtelen dollárt visszaáramoltassák a gazdaságba. Ugyanis ők saját kibocsátású pénzzel termelnek és dollárért exportálnak, miáltal az export nettó dollárbevétele tartalékba kerül. Ha a kínaiak, vagy néhány nagy bankcsoport összebeszélve pánikot keltene, törlesztést követelne úgy, hogy nem ad újabb hitelt a lejárók helyébe, összeomlana a világ pénzrendszere.

Le kell tehát szögeznünk: bármikor, bármelyik állam pénzügyi csődbe juttatható a pénzpiac által. Ez rendszerhiba. Csakhogy, a pénzpiac e hibából él, pontosabban, ezért él: az államok eladósításáért, hol itt, hol ott a jókora zavarkeltéssel teremtett turbulencia hasznáért.

Hogy is mondta az 1987-ben készült, ma már klasszikusnak számító Tőzsdecápák című amerikai film főhőse, a csúcsbróker Gordon Gekko? "Semmit sem hozok létre. Birtokolok. Mi csináljuk a szabályokat, komám. A híreket, a háborút, a békét, az éhséget, a zavargást, a papíronkénti árat. Mi húzzuk elő a nyulat a kalapból, miközben mindenki más csak ül és néz, hogy hogy a pokolba csináltuk ezt?"

Ők lennének igazán kétségbe esve, ha kiszorulnának e játéktérről. Nem ok nélkül panaszkodik a görög miniszterelnök és a francia külügyminiszter: hiába a megmentés, a spekulánsok étvágya kimeríthetetlen. A spekulánsok addig maradnak a görögök nyakán, míg az államkötvényeiket spekulációs kategóriába, azaz magasabb kamatozásúba sorolják a hitelminősítők – mondta egyikük. Ilyen egyszerű.

Az amerikai jelzálog papírokat ugyanők kitűnőre minősítették – és világválságot idéztek elő. Sebaj, ugyanazok, ugyanott a magyarokat, görögöket, majd portugálokat jellemzik. Mármint, hogy e kormányok herdálnak, de a befektetők megmutatják a helyes viselkedést – hogy újabb zsetonokkal láthassák el a pénzpiacnak nevezett kaszinót.

A rendszer magát teszi tönkre – de előbb bennünket

Természetes, hogy a pénzügyi alapok, a befektetők nyerségre törekednek. Azonban az koránt sem mindegy, hogy ezt milyen játékszabályok szerint teszik, és az sem, hogy ez a tevékenységük végső soron segíti-e a gazdaságot, erősíti-e az egészséges versenyt és a társadalmi harmóniát?

A jelenlegi rendszer azonban elszakadt ettől a valóságtól. Az óriásbankok a különböző országok, vállalatok, bankok kötvényeit tudatosan összekeverve csomagolják, így e kötegeket adják-veszik, új pénzügyi eszközöket, helyettesítőket gyártanak, a kötegek kötegeivel sokszorozzák azokat, off-shore környezetben könyvelik, stb. A kötvények valós értéke egyre nehezebben meghatározható. Ugyanakkor az információk manipulálásával összehasonlíthatatlanul több profit érhető el, mintha valaki kreatív gazdasági társaságokba, innovációkba, versenyképes cégekbe fektetné a pénzét.

Ez a magatartás a kapitalizmus lényegét, a gazdasági versenyt rombolja le.

Mielőtt összeesküvés-elméletekkel vádolnának, le kell írnom, hogy ahhoz, hogy valaki a megfelelő információkat bejuttathassa a sajtóba, nem feltétlenül szükséges lefizetni a modern kor távíróit, a szerkesztőségeket vagy a véleményformáló újságírókat vagy blogírókat. Befolyást persze lehet szerezni reklámokkal és egyéb úton is, de a leghatékonyabb eszköz, ha a gondolkodásmód átalakítására költik ezeket a pénzeket. A számtalan Business School ideológiája megjelenik a hírközlők gondolkodásmódjában is. Szinte orwelli az a leegyszerűsítés, ahogy a világsajtó reformerekre és populistákra osztja fel a politikai-gazdasági játékteret, és az adott pillanatban egyik vagy másik szereplő mellé áll, mert az jobban visszhangozza az üzleti iskolákban tanult ideológiát.

Látjuk, mi történik, amikor a hitelezési spirál felgyorsul, amikor a bankrendszer azt mondja a média megafonján át: nem kell a kötvény, nincs hitel, túlzott a kockázat a pazarló állam miatt! Természetesen lesz hitel, csak még drágábban. Itt az jár jól, aki megcsinálja a hangulatot, mégpedig annak rovására, aki csak próbálja eltalálni. A nagyok csinálják a hangulatot, és kötik a jólinformáltak biztonságával a határidős üzleteket – a többiek rovására.

Az információcsinálást leginkább az ún. határidős ügyleteken lehet pénzügyileg kiaknázni. Ezen a területen van a jelenlegi pénzpiaci rendszer igazi rákos daganata. Hogyan is működik ez? Tegyük fel, egy befektető számít rá, hogy Görögországban egy hónap múlva nagy bajok lesznek, az állampapír feleannyit ér majd mint eddig. Azt mondja ez a befektető, hiába ér most - teszem azt - tízezer forintot ez a a kötvény, én egy hónap múlva hétezer forintért odaadom ezt az állampapírt. A vevő megköti az üzletet, és örül, milyen jó vételt csinált. Csakhogy két hét múlva az értékpapír ára zuhanni kezd. Egy hónap múlva, én, az eladó, megveszem ötezer forintért a papírt, és a szerződés értelmében rögtön eladom azt hétezer forintért, az előre kialkudott áron a vevőnek.

Mert ahhoz, hogy ilyen opciós üzletet köthessek, nem is kell rendelkeznem az üzlet megkötésekor görög állampapírral! Elég, ha a vételi szándékkal (opció) üzletelek, elég, ha a kockázati felárral spekulálok és akár annak is csak a vételi, vagy eladási opciójára. Nem kell tehát, hogy meglegyen, amit eladok, majd megveszem az eladás pillanatában, és a felgerjesztett hangulat hatását pénzbeli nyereségre konvertálom. És a vételi érték csupán egy-két százalékát kell befizetem előre az elszámolóházba biztosítékul, azaz a változáshoz képest ötven-százszoros mértékben nyerek, vagy vesztek. Hát ezért óriási üzlet az adott időre szóló hangulatgyártás.

Így ha az ár egy százalékot mozdul arra, amire számítok, úgy a pénzemet máris megdupláztam, igaz ennyit bukhatok is, ha nem jól spekuláltam. És ha tíz százalék az elmozdulás, megtízszerezem.

A görög állampapírok kockázati felára évi kamatban kifejezve 0,65-ről 6,50-re emelkedett, 1000 százalékkal néhány hét alatt! Csupán azt kellett elhitetni, hogy a görög papírok esetleg elértéktelenednek. Így lehet euró milliárdokat keresni szinte pénz nélkül azon, ha a délszakiakról felfedezzük, hogy délszakiak és ezt újságírók, riporterek, elemzők eleget emlegetik. E játékot a nagybefektetők játsszák, ők kevesen vannak, könnyen megtalálják egymást, így biztonságos – nekik. A görög költségvetés pedig állítsa elő a megnövekvő adósságszolgálatot a csökkentett bérekkel, nyugdíjakkal, az emelt adókkal…

A bankmentő csomagok matematikája

A nagy összegről és összefüggésről azonban eddig szó sem volt.

A 300 milliárd eurós görög államadósságból 217 milliárd van külföldieknél. A legtöbb francia befektetési intézményeknél (becslések szerint 66 milliárd euró), a németeknél (38 milliárd euró), és számos más országban "szétterülve". A csendben felépített adóssághegy adófizetőktől gyűjtött hozama így áramlik szét a befektetőkhöz. A május 19-én esedékes 8,5 milliárd eurós törlesztéshez a piaci szereplők egyszerre és együttesen nem akarnak új hitelt adni, ezzel létrejön a fizetésképtelenség veszélye. Így kiváltották az IMF és az EU fellépésének kényszerét, hogy ők adjanak hitelt a görögöknek. Az IMF és az EU épp a „sztrájkoló“ befektetőktől veszi fel azt a kölcsönt apránként, három év alatt (110 milliárd eurót), amit tovább ad a görög államnak ugyancsak részenként, hogy először kifizesse a lejáró 8,5 milliárdot, aztán a később esedékes törlesztéseket. Csakhogy ekkorra már létrejön a görögöknek hátrányos, pénzpiacnak előnyös hitelügylet, ekkor „megnyugszanak“ a kedélyek, és a piac már nagyobb hozamért hajlandó ismét görög államkötvényt vásárolni – és talán nem is kell lehívni azt a hitelt, amelynél ott bábáskodott Obama amerikai elnök, Merkel német kancellár, Bernard Koucher francia külügyminiszter, Strauss-Cahn a Valutaalap elnöke, Jean-Coude Triche az Európai Központi Bank (EKB) elnöke, no és a görög politikai vezérkar.

Látható, ez egy világméretű játék, a zsetonokat állami zászlók színezik, politikusok fényezik és adózók adják össze a rávalót, hogy mégtöbb munkajövedelem alakulhasson át tőkejövedelemmé.

A görögöknek nyújtandó IMF hitel a legnagyobb a Valutaalap történetében, érthető a figyelem. És ha tízszer nagyobb hitelről lenne szó? – akkor csend honolna. És ha százszor nagyobb lenne? - talán nem is könyvelnék. Bizony, e látványos játék a kispályán zajlik, a komolyabb meccset a hátsó szobában vívják, ahol a csend és némaság a nyereség forrása.

A Royal Bank of Scotland (RBS) elemzője április végén 600 milliárd eurós bukásról beszélt, ha a görögök bedöntik a déli államokat, azok pedig az euró sorsát pecsételik meg. Stílszerűen kellettek a drámai fellépések a görög ügyben. Ez az elemző azonban lapított, mint nyúl a fűben, mikor 2008. október 17-én a bankja 36,6 milliárd fontot (43 milliárd eurót) kapott a Bank of England-től a csőd elkerülésére. E szóra sem érdemes, “jelentéktelen” esemény véletlenül kimaradt mindkét bank éves mérlegbeszámolójából. Amikor kiderült a manipuláció az angol központi bank helyettes kormányzója kínosan magyarázkodott a parlamentben. Igaz, akkor két hónap multán visszafizették ezt az összeget, de 2009. december közepén már ismét felvettek 50 milliárd eurós (22+28,04) mentőcsomagot az angol kormánytól, melyet jóváhagyott az Európai Bizottság. E csendes mentőcsomag nagyobb, mint a mostani görög, mely egy évre vetítve csak 37 milliárd euró.

A német Hypo Real Estate banknál 11 milliárd euró értékű görög kötvény van, Berlinben folyt az egyezkedés, megkapták a támogató kancellári figyelmet. Hát igen, mert a szövetségi állam jelentős tulajdont szerzett e bankban, hiszen az egyéb spekulációból eredő veszteségre 59 milliárd eurós (6+18+35) tőkeinjekciót, hitelgaranciát kapott az államtól ez év január végén, február elején. És ki hallott róla?

A fenti összegek fajlagosan nagyobbak a görög ügyben előkerülő hitelnél, mégis csak szerény példák! Az Európai Bizottság Brüsszelben – ne feledjük, itt élnek a hangyák, ott lent délen a kabócák – egyre, másra hagyja jóvá a bankmentő csomagokat. A 2009.12.07-i COM(2009) 661 számú jelentés 3.3 pontjában olvassuk, hogy az európai kormányok 2008 és 2009 októbere között 3632 – háromezer hatszázharminckettő! – milliárd euró értékű állami támogatást adtak a bankjaiknak, illetve ennyit hagyott jóvá az Unió! (Az olasz és a belga mennyiséget nem tudták összeszámolni, így a jóváhagyás is szó nélkül járt). A magyar EU/IMF hitel 20 milliárd euró, a görög három évre, évi 37 milliárd és az uniós államok magukat megterhelve ennek majd százszorosát adták síri csendben. A fenti 3632 milliárdból 2738 állami garancia, 231 tőkeemelés, 76 likviditás javítás – és 587 milliárd euró ad hoc mentés! Micsoda zajongás, a hitelezéskor, és micsoda lapítás a százszoros állami segélykor. A görögök döntik be Európát...?

De ki lát itt tisztán?

Az Európai Központ Bank majd háromszáz oldalas éves jelentésében hiába keressük a tagállamok GDP-jének 33%-át kitevő mentőakciók leírását, márpedig mi lehet fontosabb annál, mint a polgárok nyakába varrt, soha nem látott mértékű kötelezettség a bankok támogatására? Az EKB arról tudósít, hogy a kormányok 2400 milliárd euró forrást „különítettek el“ a belföldi pénzügyi intézményeik támogatására. Az EU Bizottság 3632 milliárd támogatást összegezett.

És ne feledjük: a kormányok nem hitelt adtak, (mint az IMF a magyaroknak, görögöknek) amit vissza kell fizetni, hanem magukra vállalt kötelezettséggel tőkét juttattak, veszteséget vállaltak át garancianyújtással. És a kötelezettség vállalás nem csupán „elkülönítés“ – hiszen akkor miként könyvelné azt a bank a maga javára? Csekélység, de ez nem minden. Az EKB és az EU Bizottság számításában a bizonytalanság, a különbség 1232 milliárd euró, több mint tízszerese az eddigi legnagyobbnak tervezett IMF hitelnek, a görögnek. Némi zavar a számvitelben - abban a nyilvántartásban, mely a pénz szülője. Az uniós tagállamok összesített kötelezettsége így átlag a GDP harmadával nőtt. Dánia a GDP-je 257 százalékával támogatta bankjait. Hogyan fér be ez a maastrichti 60 százalékos felső határ alá? Sehogy - egy másik mutatót konstruáltak e célra. Könyvelés kérdése az egész. No meg konvergencia programé, amit a magyarok oly türelemmel tűrnek.

Csakhát honnan volt a kormányoknak háromezerhatszáz milliárd eurója, majd annyi, mint az összes tagállam egy éves költségvetési bevétele, ha többségük nyakig eladósodva elemi dolgokra sem költhet? Egyszerű: a pénz nem más, mint könyvelt követelés valakivel szemben. A kormányok aláírták, hogy bankok követelhetnek tőlük ennyit, pl. ha a spekulációból veszteségük van. Az egyiknek nyeresége van, ezt elteszi, amelyik vesztett a fogadáson, az megkapja az államtól. Talán már kapizsgáljuk? E kötelezettség bármekkora lehet a számítógépek memóriáiban, és úgy tűnik, a görög kabócák miatt aggódó politikusok döntéseiben is.

Azt olvassuk a központi bank beszámolójában, hogy a ‚nagy és összetett bankcsoportok‘ kapták e támogatás felét. Lám itt már nem költségvetési elkülönítésről van szó, hanem megkapták a hitelintézetek. És ez a kettős állítás malőrje az Európai Központ Bank hivatalos mérlegbeszámolójában található. KI a könyvvizsgáló? A beszámoló szerint a nagybankok már nagyszerűen érzik magukat, „a központi bankok és a kormányok rendkívüli mentőintézkedéseivel visszaállított bizalom“ hatására, így a kamatbevételük szépen növekszik „a jelentős euróövezeti államadósság-vásárlások által, a hitelezési marzsok növekedése, a betéti marzsok csökkenése folytán.“

Nagyszerű, fizetjük.

“Amikor egy intézmény megépíti a tökéletes tervrajzú új székházát, akkor már javában hanyatlik.“ - emlékezünk Parkinson másik törvényére. Az Európai Központi Bank éves mérlegbeszámolójában büszkén írja, jóváhagyták nagyszerű, új székházának építését. A munkák 2010 tavaszán kezdődnek. És a munkások kifeszítik az Akropoliszra: Európa Népei Lázadjatok.

Utoljára frissítve: 2010. május 3., 12:23

nyomtat

küld

1948. július 3-án Budapesten született. 

Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán kezdte, 1978-ban a Rendőrtiszti Főiskolán, majd 1986-ban az ELTE jogtudományi karán diplomázott.

Kezdetben a Belügyminisztérium gépkocsivezetőjeként dolgozott, 1972-től Zuglóban segédnyomozóként tevékenykedett. 1978 és 1985 között az Országos Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának előadója, majd főelőadója, 1985-től a Budai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője, megbízott kapitányságvezető, 1988-tól a Pest Megyei Főkapitányság vizsgálati osztályvezetője, 1990-től a megyei főkapitány közbiztonsági helyettese, 1991 márciusától Budapest főkapitánya, majd 1991. szeptembertől 1996 végéig országos rendőrfőkapitány volt.

1991-ben vezérőrnaggyá, 1993-ban altábornaggyá léptették elő. 

1996 végén nyugdíjba vonult. 1997-től az OTP Bank Rt. biztonsági tanácsadója, s az igazgatóság tagja volt.

Az első Orbán-kormány idején, 1998-2002-ben a Belügyminisztériumot irányította. 

2003-től a Civil Biztonsági Szolgálat Rt. tulajdonos-elnöke, és 2004-től ismét az OTP Bank ZRt. igazgatóságának tagja volt.

10 - 15 éve vannak itt nálunk a Kínaiak és 2-3 lakást tudnak vásárolni mára. Budapesten alkudnak a végtelenségig, mert ki tudja, hogy mi lesz majd Magyarországon, ha nem egy Kínai!

A legújabb autókkal glasszálnak alá s fel és uri módon élnek Magyarországon.

Most hallom, hogy irigy vagyok és miért nem dolgozom?

Kb ezek miatt nem dolgozhatom és nem nem szeretnék dolgozni, hanem nem tudok munkát vállalni! Nem tudok csempészni! Nem tudok olyan olcsón varrni, hogy alapanyag ár alá tudjak menni! Persze szorgalmasak, de ki nem volt eddig szorgalmas?!

Miért jön ide a multi, ha nem lennénk dolgos nemzet?! 1 € - ot hoz a multi és kivisz 7 € hasznot! Akkor nem vagyunk jó és szorgalmas nemzet? A nagy tőkésnek megéri ide fektetni, ha nem lennénk jó piac?

Görög ország az EU-ban most éppen becsődölt és hisztizik a világ, hogy a görögök mosolyognak és nem veszik komolyan a csődöt! Idegesíti a világ kommentárjait, hogy a Görögök azt mondják, hogy nem az ő adósságuk ami van, mert 3/4-e a Németeké, mert ők viszik ki a hasznot az országból!

ÉS MILYEN IGAZUK VAN!!

Görögország miben változott?

Eltünt a Görög kúltura?

Eltünt a Görög szigetek varázsa?

Eltünt a turisták érdeklődése?

Eltünt a Görög eper?

Eltünt a Görög narancs?

Ebből részben igen eltünt, de a Görög tulajdon, de a többi megmaradt!

Görög tulajdonba került a narancs föld?...na bumm, akkor a haszon azé lett akié?! IGEN!

Kivitte az országból a hasznot? IGEN!

Akkor miért gond, hogy Görögország nem érzi, hogy tehetnek a válságról?

Magyarországon is ez a helyzet...jelzem!

Államadóság lenne az IMF hitel? NEM!

25 milliárd €uró az kiszámolta valaki, hogy mennyi pénz?

Nézzük meg dollárban ezt az összeget!

közel 36 milliárd dollár!

HOL VAN A PÉNZ?!!!!

Ennyi pénz észrevétlenül el lett költve!

Hölgyeim és uraim és kedves gyerekek ha valaki meg tudja mondani, hogy merre van ez a temérdek pénz...jelezze!

A pusztítás vetőmagvai
F. William Engdahl: Lehet-e béke egy génmanipulált élelemmel teli világban?
(Kan es in einer Welt mit 'Gen-Food' Frieden geben?)

"Az erkölcs bátorsága" (Mut zur Ethik)(1) XIII. kongresszusán, melyet az idén tartottak Feldkirchben, William F. Engdahl, publicista és író bemutatta a legújabb könyvét. Ennek címe: "A pusztítás vetőmagvai. A genocídium geopolitikája". (Horvátországban már a bestseller lista első helyén áll; rövidesen megjelenik német és angol nyelven.) A génkezelt élelem és a béke közötti összefüggésről tartott riasztó beszámolója fontos hozzájárulás volt a kongresszus idei témájához: "Mi kell ahhoz, hogy békésebb legyen a világ?" A végkövetkeztetése: Nem lesz béke, ha nem sikerül tényleges érvényt szerezni a genocídiumra vonatkozó nemzetközi törvénynek.

A cím, amelyet választottam, némelyek számára talán különösnek tűnik. De biztosíthatom önöket, hogy az minden csak éppen nem különös. Tekintettel arra, ami ma a genetikailag módosított organizmusoknak (élő szervezeteknek) - rövidítve GMO-nak nevezik őket - az egész emberi táplálkozási láncban való tömeges elterjesztése miatt kockán forog, egy előre beprogramozott hadiállapottal számolhatunk, amennyiben nem cselekszünk gyorsan, és nem változtatunk a helyzeten. Szeretném az új könyvem (Seeds of Destruction: The Geopolitics of Geneocide; - Die Saat der Zerstörung: Die Geopolitik des Genozids; - A pusztítás vetőmagjai. A genocídium geopolitikája) néhány vonatkozásával megvilágítani, hogy ezen mit értsünk.

Ha a mércét a nürnbergi perekhez igazítjuk, akkor a génkezelt gabonaféléknek és a GMO-élelemnek az egész világon való elterjesztését az "emberiség elleni bűntettek" közé sorolhatjuk, és oda is kell sorolnunk. Mindaddig, amíg ennek a problémakörnek az igazi természetét tudomásul nem vesszük, semmiféle béke nem lehetséges, a legkevésbé pedig egy igazságos béke minden nép számára.

Ebben az összefüggésben a leglényegesebb a genocídiumnak (a népirtásnak) a kérdése. Idézek az Egyesült Nemzetek 1948-as, "a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről" szóló egyezményéből. Ennek II. cikke meghatározza a népirtás fogalmát: "A jelen egyezmény népirtáson a következő cselekmények valamelyikének, valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával való elkövetését érti:

a) a csoport tagjainak megölése;

b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása;

c) a csoportra olyan életfeltételek szándékos ráerőszakolása, amelyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése;

d) olyan intézkedések elrendelése, amelyek a csoporton belüli születések meggátolására irányulnak."

   A III. cikk így szól: "Büntetendők a következő cselekmények:

a) a népirtás;

b) a népirtás elkövetésére irányuló összeesküvés; (...)

e) a népirtásban való bűnrészesség."

   A IV. cikk pedig: "Büntetendők mindazok a személyek, akik népirtást vagy a III. cikkben felsorolt más cselekményt elkövetnek, függetlenül attól, hogy ezek államvezetők, közhivatalnokok vagy magánszemélyek."(2)

A génmanipulált szervezetek felhasználásával kapcsolatos három esettel szeretném szemléltetni, miért kell követelnünk a genocídiumra vonatkozó nemzetközi törvények betartását. Pert kell indítanunk olyan kormányok, tudományos kutatók és magánvállalkozók ellen, amelyek részt vesznek a GMO-mezőgazdaságnak a lakosságunkra tukmálásában. Az első példa az iraki GMO-gabonára vonatkozik. Ezután feltárom, hogyan rohanták le Argentínát GMO-növényekkel, végül egy kis San Diego-i biotechnológia-céggel foglalkozom.
Irak megkapja az amerikai "demokrácia magját"
"Mi azért vagyunk Irakban, hogy elvessük a demokrácia magvait, hogy az ott gyarapodjon, és elterjedjen az önkényuralmi rendszerek egész területén." (George W. Bush)

Amikor George Bush a "demokrácia magvainak" elvetéséről beszélt, csak kevesen gondoltak arra, hogy ő ezen a Monsanto vetőmagját értette. Irak amerikai megszállását követően, 2003 májusában, Paul Bremer III., Henry Kissinger hajdani munkatársa, az Ideiglenes Koalíciós Hatóság (Coalition Provisional Authority - CPA) igazgatója lett. Bremer felügyeletet gyakorolt az ország egész területén, és mindig jelentést tett Donald Rumsfeldnek. 2004 áprilisában Bremer 100 új, hosszú távon kötelező érvényű törvényt bocsátott ki, hogy Irakot ellenőrzés alatt tartsa. Az Egyesült Államok által elrendelt törvények - vagy ahogy nevezték őket: rendeletek - azt voltak hivatva biztosítani, hogy Irak újjáépített gazdasága a "szabad piac" kedvenc amerikai modelljének új kiadása legyen. "A terv az, hogy belőle egy teljesen szabad piacot csináljunk" mondta a USAID-nál (US Agency for International Developement - az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala) Irak Újjáépítése Irodájának egyik szóvivője.
A 81. számú rendelet
Bremer rendeleteinek egyike a 81. számú: "A szabadalmakra, az ipari formatervezésre, a titkos információkra, az integrált áramkörökre és a növényfajtákra vonatkozó törvény".

E rendelet bizonyos növényfajtákra vonatkozó szabadalmak birtokosainak, hatalmas külföldi multinacionális cégeknek, húsz évre kizárólagos jogot adott arra, hogy vetőmagvaikat az iraki mezőgazdaságban használják. A védett növényfajták genetikailag módosított élő szervezetek (GMO) voltak.

Az irakiak már 8000 évvel Krisztus előtt foglalkoztak mezőgazdasággal, és csaknem minden búzafajt és búzafajtát létrehoztak, melyeket ma a földön termesztenek. Egy olyan rendszerben dolgoztak, amelyben a vetőmagot megőrizték, abból vetettek, és az idők folyamán természetes ellenállóképességgel bíró hibrideket nyertek. A 81-es rendelet értelmében ma mindez gyakorlatilag törvénytelen. Az irakiak ezekből az értékes természetes vetőmagfajtákból sok esztendő óta mintákat őriztek egy Abu Graibban levő vetőmag-bankban. Az Egyesült Államok megszállása idején ez a rendkívül értékes vetőmag-bank eltűnt.

Az Ideiglenes Koalíciós Hatóság (CPA) 81. számú rendelete Irak jövőbeni táplálását globális multinacionális magáncégekre bízta. A 81-es rendelet részleteit Paul Bremernek a Monsanto-konszern írta meg, amely a világ egyik vezető GMO-vetőmag- és GMO-gabona-szállítója.
Nincs vetőmag a vetéshez
A háborút követően az iraki parasztok arra kényszerültek, hogy vetőmagért az állami mezőgazdasági minisztériumhoz forduljanak. A 81-es rendelet állítólagos célja az volt, hogy "jóminőségű vetőmagot biztosítson Irak számára és támogassa az ország belépését a WTO-ba" (a Kereskedelmi Világszervezetbe). Hogy mi a "jó minőség", azt a megszálló hatóság határozta meg. Mihelyt a 81-es rendeletet kibocsátották, a USAID megkezdte több ezer tonna Amerikából származó "igazoltan kiváló minőségű búzavetőmag" szállítását, amelyet szubvencionáltak, és a mezőgazdasági minisztérium eleinte csaknem ingyen osztotta ki a kétségbeesett iraki parasztoknak. A USAID független tudósoktól megtagadta az engedélyt annak a megvizsgálására, hogy vajon nem GMO-vetőmagról van-e szó.

A 81-es rendelet célja egy új iraki vetőmagpiac létesítése volt, ahol a nemzetközi konszernek az ő - génmódosított - vetőmagjaikat eladhatják, és amelyet a földművelők minden idényben ismételten meg kellett vásároljanak. A régi iraki törvények tiltották, hogy biológiai nyersanyagok magántulajdonban legyenek. Az új, az Egyesült Államok által kikényszerített szabványtörvény a vetőmagokra vonatkozó monopóliumok jogának rendszerét vezette be.
"Adjatok nekik főtt tésztát, hadd egyenek!"
Irak számára hatféle búzavetőmagot kellett előállítani. Ezek közül a parasztok három olyat kell használjanak, melyek terméséből csak tésztát lehet készíteni. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok segítségével 2004 után Irakban termesztett a búzának az 50%-át exportra szánták, mert a tészta az iraki táplálkozási szokásoktól idegen étel.

Amikor 2004 tavaszán a 81. számú rendeletet Bremer Ideiglenes Hatósága kihirdette, a fiatal radikális pap, Moqtada al Sadr hívei tiltakoztak az al Hawza című lapnak az amerikai katonai rendőrség által történt betiltása ellen. Az Ideiglenes Hatóság azzal vádolta a lapot, hogy "hamis cikkeket" közölt, amelyek "erőszakos cselekmények valódi veszélyét" idézhetik fel. A példaként idézett cikk állítása szerint Bremer "politikája arra irányul, hogy éhezni hagyja az iraki népet, így az embereket a mindennapi kenyerük gondja foglalja le, és ne legyen alkalmuk politikai és egyéni szabadságukat követelni".
"Don't cry for me, Argentina"(3)
Egyetlen ország mezőgazdasága sem élt meg olyan radikális átalakítást, mint Argentínáé.

A hetvenes években Argentínának figyelemreméltó életszínvonala volt. Mezőgazdasági rendszere sokoldalú volt, produktív, és főleg kis családi vállalkozásokból állt. Akkoriban az argentin marhahús olyan jó minőségű volt, hogy versenyre kelt a texasival. A gazdagon termő földeken a farmok oly nagy többlettermést értek el, hogy az jóval meghaladta a hazai élelmiszer-szükségletet. A mezőgazdaság nem igényelt állami támogatást, a farmerek adósságai pedig elenyészőek voltak. Mindez megváltozott a 80-as évek adósságválsága következtében.

1989-ben Carlos Menem elnökkel, idősb George Bush elnök és David Rockefeller közeli barátjával, az ország gazdasági tönkretételének újabb fázisághoz érkezett, amelynek lefolyásához hasonlót John Perkins írt le igen szemléletesen "Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai" című könyvében. Azzal az indokkal, hogy az adósság megfizetéséhez szükség van a GMO-szójabab-kivitelre, Menem Argentína mezőgazdaságát egy exportot szolgáló új monokultúrává alakította.

1991-ben Argentína titkos kísérleti területté változott, ahol géntechnikailag átalakított növények mezőgazdasági termelésben való hasznosíthatóságát vizsgálták. Menem egy Biotechnológiai Tanácsadó Bizottságot hozott létre, hogy felülvigyázza a génkezelt kukorica-, napraforgó-, gyapot-, búza- és főleg szójababfajták szántóföldi kikísérletezésére szóló licencek kiadását. Arról, hogy ezek a GMO-növények vajon biztonságosak-e, sem a kormány, sem pedig a bizottság nem kezdeményezett nyilvános vitát. Egyébként génkezelt növényeket addig sehol nem termesztettek ilyen mennyiségben.

A Biotechnológia-Bizottság találkozói titkosak voltak, kutatási eredményeiket soha nem hozták nyilvánosságra. Külföldi transznacionális GMO-konszernek megbízásából tevékenykedtek. Nem meglepő, hogy a bizottság tagjait végül a Monsanto, a Syngenta és a Dow AgroSciences alkalmazta. 1996-ban Menem licencet adott a St. Louis-i (Missouri) Monsanto konszernnek, amely a génmanipulált szójababnak, ennek a világ mezőgazdasága számára stratégiailag fontos takarmánynak a legnagyobb előállítója.

Miután a GMO-szójabab-vetőmagot 1996-ban bevezették az argentin mezőgazdaságba, nagy külföldi cégek, mint a Cargill, a külföldi biztosító társaságok és konszernek, például a Seabord Corp. megkezdték az ettől kezdve (dollárban kifezezett értékben) potom áron kapható argentin termőföld tömeges felvásárlását. Argentína földjét a vetőmag óriási ipari termelőhelyévé alakították át.

A gazdasági válság következtében a bankok a legjobb termőföldek hektárjainak millióit bocsátották árverésre. Az egyedüli vásárlók, amelyek dollárt tudtak befektetni, külföldi társaságok vagy magánszemélyek voltak. A kisbirtokosoknak filléreket ajánlottak fel a földjükért; ha visszautasították, gyakran megfélemlítéssel vagy karhatalommal űzték el őket. 2001-ben az Adeco Agropecuria nevű argentínai vagyonkezelő társasága (holding company) révén Soros György New York-i milliárdos, hedgefond-spekuláns volt a legnagyobb földbirtokos Argentínában.

A profit növelése céljából kansasi mintára úgy készítettek elő hatalmas földterületeket, hogy az óriási mezőgazdasági gépeket a nap mind a huszonnégy órájában üzemeltetni tudják. A berendezést gyakran GPS-műholdak (GPS - Global Positioning System = Globális Helymeghatározó Rendszer) segítségével távirányították úgy, hogy a földművesnek egyetlen egyszer sem kellett a traktort vezetnie. A termelő családi gazdaságok alapján működő hajdani mezőgazdasági rendszert visszavetették egy újfeudális állapotba, melyben egy maroknyi latifundista stílusú, nagyhatalmú, reakciós, gazdag nagybirtokos uralkodik.

A génkezeltszója-forradalom tíz év alatt teljesen átalakította Argentínában a mezőgazdaságot. A 70-es években a szójabab semmilyen lényeges szerepet nem játszott az országban. 2004-ben, Monsanto nyolc ottani éve után, több mint 14 millió hektáron termesztették a génkezelt szójababot. Hatalmas gépekkel irtották ki az erdőket. A mezőgazdasági sokféleség a legrövidebb időn belül egy monokultúrának adta át a helyét.

Több mint egy évszázadon át az argentin szántóföldek, mindenekelőtt a pampák, kiterjedt kukorica- és búzatáblákból álltak, közöttük zöld legelőkkel, amelyeken marhacsordák legeltek. A talaj minőségének megőrzése érdekében a földművesek vetésforgót alkalmaztak, a gabonatermesztés után hagyták, hogy a föld füvet hajtson a marhák számára. A szójababtermesztéssel az ország egy monokultúrává változott, és mivel a szójabab fontos tápanyagokat von ki a talajból, a növények mind több műtrágyát igényelnek Monsantótól. A nagy hús- és tejtermelő gulyákat, amelyek évtizedeken át szabadon kóboroltak a legelőkön, most az Egyesült Államokban szokásos módon, szűk tömegtakarmányozott parcellákon karámokban tartják, hogy több helyet teremtsenek a jövedelmezőbb szójabab számára. Walter Pengue argentin agrárökológus, a génkezelt szójabab hatásainak szakértője, a várható helyzetről ezt mondta: "Ha ezt így folytatjuk, ez a föld talán már ötven év múlva egyáltalán semmit nem fog teremni."

A szójabab már 2004-ben az összes argentínai megművelt területeknek csaknem a felét, azaz 48%-át foglalta el, és ennek 97%-a Monsanto-féle génmanipulált szójabab volt. A tejtermelő szarvasmarhát tenyésztők száma 1988 és 2003 között a felére csökkent. Először történt, hogy tejet kellett importálni - meglehetősen magas áron Uruguayból. Mivel a szójababtermesztés százezreket űzött el a földjükről, a szegénység és a hiányos táplálkozás gyorsan terjedt.

Argentína 1970-ben még a világ legmagasabb életszínvonalú országai közé tartozott. Akkor a lakosságnak mintegy öt százaléka élt a szegénységi szint alatt. A szegények aránya 1998-ban elérte a 30%-ot, 2001-ben pedig már 51 % volt.

Az Argentínában régebben teljesen ismeretlen alultápláltság a becslések szerint 2003-ban a 37 milliós összlakosságnak már 11-17%-át érintette. Az államháztartás hiányaiból eredő mélyreható nemzetgazdasági válságok közepette az argentinoknak be kellett látniuk, hogy többé nem képesek a megélhetésüket - úgy, mint régebben - egy kis földdarabon biztosítani. Az ország földjét óriási szójatáblák borítják, amelyek az élethez szükséges gabonafélék termesztését megakadályozzák.

A feudális nagybirtokosok tevékenységüket az erdők tömeges letarolásával kezdték, hogy a tömegméretű szójatermelés számára helyet biztosítsanak. A földművelő közösségekkel egyszer csak közölték, hogy a földjük már valaki másnak a tulajdona. Ha vonakodtak önként távozni, fegyveres csoportok elrabolták a marháikat, felgyújtották a gabonájukat, és még további erőszakoskodással fenyegették meg őket. Néhány esztendő alatt több mint 300 000 (háromszázezer) kisbirtokost és farmert űztek el a földjéről.

Miután a GMO-szójabab-forradalom tönkretette a hagyományos mezőgazdasági termelést, az argentinok drámai változást tapasztaltak a hozzáférhető élelmiszerek terén. Az új szójabab-monokultúra révén a 2002-es gazdasági válság a lakosságot már reménytelenül kiszolgáltatott helyzetben találta. Mind többen éheztek az országban. A kormány az élelmiszerhiány miatt felkelésektől tartott, és a Monsanto, valamint az óriási szójabab-felvásárlók, mint a Cargill, a Nestlé és a Kraft Foods a "segítségére siettek" ebben a helyzetben. Noha a szójababot állati takarmányként termesztették, az éhezőknek jótékonykodva szójából készült ételeket osztottak, hogy előmozdítsák a nagyobb szójababfogyasztást.

Vidéken a szójabab-monokultúra következményei még szörnyűbbek voltak. A hagyományos földművelő közösségeket az óriási új szójababültetvények közelében súlyosan érintette a glifozátnak, a Monsanto Roundup Ready néven használt gyomirtó szerének repülőgépről való szórása. A Lom Senes-i földműveseknek, akik ott a saját szükségletükre különböző zöldségeket termesztettek, egész termése elpusztult, miután a szomszédos területeket Roundup Readyvel bepermetezték. Ez a szer minden növényt megöl, kivéve a különleges, génmanipulált Monsanto-növényeket, amelyek "gyomirtószer-rezisztensek".

Egy 2003-ban készült tanulmány kimutatta, hogy a permetezés hatása nem korlátozódik a termések elpusztítására. Az ott élőknek megdöglöttek a tyúkjaik, és más állataik is károsodtak, különösképp a lovak. A kiszórt gyom irtószer az embereknél súlyos rosszullétet, hasmenést, hányást és bőrkisebesedést okoz. Egyes jelentések GMO-szójaföldek közelében fejlődési rendellenességekkel született állatokról szólnak. Torzul fejlődött banánról és édesburgonyáról, hirtelen elpusztult halakkal teli tavakról is hallani. Földműves családok jelentik, hogy gyermekeik testén a közeli szójaföldek permetezése után különös foltokat találnak.
Egy spermaölő kukoricával teli üvegház
Egy Epicyte nevű kis biotechnológiai magáncég 2001 szeptemberében San Diegóban sajtókonferenciát tartott. Az Epicyte bejelentette, hogy sikeresen kifejlesztettek egy újabb GMO-gabonát - a fogamzásgátló kukoricát. Ehhez egy ritka sajátossággal, az immunális terméketlenséggel bíró nők szervezetéből antitesteket nyertek ki. Ezt követően izolálták a terméketlenségért felelős antitestek létrehozásában illetékes gént, és a géntechnika segítségével beépítették a közönséges kukoricába.

"Van egy üvegházunk tele kukoricával, amely spermiumok elleni antitesteket termel" - büszkélkedett Mitch Hein, az Epicyte elnöke.

Az Epicyte éppen akkor kötött egy kutatási és licencegyezményt a Dow Chemical nevű géntechnológiai óriáscéggel, amely hajdan a vietnámi háborúban alkalmazott Agent Orange lombtalanító szert gyártotta, és egyike a három génmanipulált vetőmagot termelő agrobusiness-óriásnak az Egyesült Államokban. Ennek a joint-venture-nek az a célja - ismertették -, hogy a gabonafélék génmanipulálásának a területén az Epicyte technológiai áttörését egyesítsék a Dow AgroScience erejével. Az Epicyte a Syngentával, a GMO-vetőmagvak területének svájci óriásával is együttműködésbe lépett. 2002 októberében a CBS-News hírül adta, hogy az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma is országszerte finanszírozott szántóföldi kísérleteket különböző növényekkel, amelyekből a gyógyszerészetben felhasználható anyagok nyerhetők, köztük az Epicyte spermaölőgabona-technológiáját is.

Az Epicyte úgy mutatta be spermaölő kukoricáját, mint egy hozzájárulást a világ "túlnépesedése" problémájának megoldásához. Feltételezhető, mondták, hogy azt már 2006-tól vagy 2007-től a kereskedelemben is forgalmazni fogják.

A sajtóértekezlet után az Epicyte "frontáttöréséről" többé nem esett szó. Magát a céget 2004 májusában átvette egy pitsborói (Észak-Karolina) biotechnikai magántársaság. Az Epicyte Pharmaceutical céget megvásárolta a Biolex. A tömegkommunikációban többet nem lehetett hallani a spermaölő kukorica kifejlesztéséről. A téma eltűnt a színről.

Jól értesült körökből azonban kiszivárgott, hogy a kutatás titkos alapokon tovább folyik, mivel a kukorica, amelynek a fogyasztása a férfiak spermáját terméketlenné teszi, robbanékony politikai jelentőséggel bírhat. A mexikói farmerek egyszer már fellázadtak a génmanipulált kukoricának Oaxacában, Mexikó kukoricatermelő kincseskamrájában történt tiltott forgalomba hozatala miatt. El lehet képzelni, milyen hatása lenne, ha megvizsgálnák a kukoricát, a legtöbb mexikói fő táplálékát, és kiderülne, hogy az Epicyte fogamzásgátló antitestjeit tartalmazza. "Kér az úr egy fogamzásgátló kukoricacsövet, vagy esetleg egy gyilkostortillát?" Vagy még egy tál kukoricapelyhet?

A terminátor-öngyilkosvetőmagtól(4) a fogamzásgátló hatású génmanipulált kukoricáig jutás hamarosan világossá tette, hogy az Egyesült Államok nagyhatalmú elitkörei, elkötelezett neomalthusiánusok, miért választották elsődleges stratégiai céljukként a génmanipulált növényeknek a világ élelmezési láncaiba való bevezetését. Ezt az elitet nemcsak a Rockefeller és a Ford Foundation, valamint más, Amerika leggazdagabb családjainak magánvagyonával összefonódott alapítványok alkotják. Ide tartoznak még az Egyesült Államok Külügyminisztériuma, a Nemzetbiztonsági Tanács, az USA Mezőgazdasági Minisztériuma, továbbá a Nemzetközi Pénzügyi Alap (International Monetary Fund), a Világbank (World Bank) és az Egyesült Államok hivatalainak - beleértve az Egészségügyi Világszervezetet (WHO - World Health Organization) és az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetet (FAO - Food and Agriculture Organization) - vezető körei is.

A népesség csökkentése és a génmanipulált növények ugyanannak az átfogó stratégiának a részei: drasztikusan leredukálni a világ lakosságát. Némelyek, mindenekelőtt a katolikus egyházhoz és annak vonzásköréhez tartozó emberek, valamint az Egyesült Államok és más országok kisebbségi szervezetei elég bátrak voltak ahhoz, hogy a folyamatot annak nevezzék, ami valójában: genocídiumnak, amelynek során tudatosan megtervezett eljárással, a "világot fenyegető éhség problémája megoldásának" nevében, egész népcsoportokat módszeresen kiirtanak.

A génmanipulált vetőmagvak globális elterjesztésének az Egyesült Államok és Anglia kormányai részéről történő támogatása valójában a Rockefeller Alapítvány 1930-as évek óta érvényes politikájának a folytatása. Akkoriban a nácik eugenikai kutatásait finanszírozták: a népességszám tömeges és olcsó csökkentése - fajtisztaság az eugenika révén.

Winston Churchill, egy gonosz rasszista, 1925-ben helyeslően nyilatkozott a biológiai hadviselés lehetőségéről. "Ragályok, melyeket módszeresen bevetnek, és célzottan emberekre és állatokra irányítanak [...], lisztharmat a növények elpusztítására. Lépfene (anthrax) a lovak és a marhák megölésére [...]" - írta. Ted Turner, CNN-alapító és milliárdos, akinek az ENSZ-alapítványa a "népességszabályozás" céljaira egymilliárd dollárt adományozott, 1996-ban azt fejtegette, hogy a világ eszményi állapota az lenne, ha nem lakná 225 milliónál több ember. Ez a gondolkodásmódja a túlságosan gazdag, hatalommal bíró és paranoid embereknek. Sajnos ezek óriási befolyást gyakorolnak a normális világra.

A Sunshine Project (Napfény Tervezet), amely a biológiai fegyverek és a genetikai manipuláció leleplezésére irányuló kritikai szellemű kutatási terv, arról adott hírt, hogy "az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Oroszország és Németország kutatói olyan genetikailag manipulált biológiai hadi hatóanyagok fölött rendelkeznek, amelyek új halálos válfajokat hoznak létre [...]. A génmanipulációt a klasszikus biofegyverek arzenáljának bővítésére lehet használni [...]." Az 1980-as években, amikor a Rockefeller Alapítvány a génmanipulált rizs létrehozására irányuló, a génmanipuláció kezdetét jelző nagy projektjét beindította, az amerikai Pentagon észrevétlenül a biotechnológia katonai alkalmazásával kezdett foglalkozni.

2001-ben a Bush-adminisztráció a génmanipulált spermaölő kukorica és a génforradalom más fejleményeivel kapcsolatban jellemző módon megtagadta a biofegyverek kifejlesztése nemzetközi tilalmának az elfogadását. Jogilag kötelező biofegyver-megegyezésről lett volna szó, de az Egyesült Államok vonakodása a nemzetközi megbeszéléseket zátonyra futtatta. 2004-ben a British Medical Association (a Brit Orvosok Szövetsége) egyik tanulmánya, miközben a "genetikai haditechnológia" területén tett haladásra hívta fel a figyelmet, arra a következtetésre jutott, hogy a világot csak néhány év választja el "borzalmas biofegyverek létrehozásától, amelyek képesek lesznek csak azokat az embereket megölni, akik egy bizonyos etnikai csoporthoz tartoznak".

"Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy józan esze birtokában ezeket senki soha nem használná fel", jegyezte meg Steven Block professzor, a Stanford Egyetem biofizikusa, egy férfi, akinek többéves tapasztalata van a Pentagon és a kormány titkos biológiai kutatásairól. "De" - tette hozzá - "nem mindenki bír józan ésszel [...]." Egy olyan világban, amelyben élelmiszer-biztonságunk révén az élet és halál fölötti ellenőrzést négy magántársaság tartja a kezében, békében élni lehetetlen.(5)

S lőn! A magyar már megint balek volt, ismét és újra. Az írófajta így nem tehet mást, mint próbálja felnyitogatni a szemeket. Megint, újra, és századszor.

Van egy – zömmel budapesti – dac és érdekszövetség, mely nagyjából a kiegyezés óta mérgezi a magyarság életét.

Nevezte már önmagát ezerféleképp. Volt szabadelvű, mint Jászi, haladó és felvilágosult, és volt szocdem. Járt a Galilei-körbe, támogatta Károlyit, majd később Kun Bélát. Megfordult köztük hadseregszállító, népbiztos és filozófus. Lelkesedett a szovjet bevonulásért, majd lett hithű kommunista, s az eszméért rajongott. Olykor még kevesellte is Kádárt. Maoista izgatásért ült is pár darab belőlük, de jött a 80-as évek, és ők megvilágosodtak. „Demokratikus ellenzék”. Erre cserélték le a táblát, lettek a nagybetűs DE, majd az SZDSZ. Őket már ismerjük. Ávós nagypapa, Szadeszes fiú, LMP-s unoka. Ez a származási és vérvonal.

Hogyan hihette bárki, hogy felállhat parlament, s ők nincsenek ott? Hogy lehetett ennyire balek? Míg a jobboldal egymást szecskázta, ők szépen betelepedtek.
Közös ismertetőjegyük: aggódnak. Mindig és állandóan. A kisebbségekért, az emberi jogokért, a diszkriminációért, a kirekesztésért, a drogosokért, a homokosokért.

Minél idealistább, világmegváltóbb és vadhumanistább szólamokat hangoztatnak, annál inkább róluk van szó. Tökmindegy mi az aktuális paraván, a lényeg ugyanaz. Figyeld, hülye magyar, innen lehet felismerni. „Minden ember egyenlő!” Ezt a baromságot csakis ő mondhatja. Ha így kezdi, megint csak róla van szó.
Rajongnak mindenért, amiben ott szerepel a szó: Más. Aláírást gyűjtenek a grönlandi anarchistákért, a chilei feministákért, a fokföldi alternatívokért.

Egyetlen dologért nem rajonganak: a magyarság. Ezért nem aggódnak. Csak, ha kezd talpra állni. Akkor be vannak tojva, s jő a félelem, a rettegés. A bőrönd bepakolva.
De sajnos mindig maradnak...

(Bombahir.hu)

Figyelem! Minden tekintetben sokkoló képek.

Csak gondold végig: ülsz a szobádban a számítógéped előtt, talán még a szádat sem törölted meg a pörkölt után és úgy szürcsölöd a sörödet.

A kedvesed a másik szobában egy végtelen sorozat rabjaként mered a képernyőre.

Kedvenc gyermeked pedig a hétvégi apanázst kéri, hiszen meg van beszélve a haverokkal a buli…

Közben a múlt valósággá válik,  csak te,  szerencsédre a világ másik felén vagy.

Még nem kopog a te szobád ajtaján…..mennyi időd van még?

Ideje volna, hogy Téged, azaz mindannyiunkat megérintsen a valóság szele.

Akkor talán teszünk ellene….amíg nem késő!

"Svájcba emigrált magyar tanárnő fia szájából hallottam, hogy amikor a mamát befogadta a helyi iskola, azzal tüntette ki az igazgató, hogy ő intézhette az iskola számára szükséges eszközök beszerzését. Persze bizonyítani akart, és összeállította a listát, amit izgatottan vitt a bemutatásra. Az igazgató vetett rá egy pillantást, majd elmondta, az úgy rossz, ahogy van, lehet újraírni. Az értetlen arcot látva, jóindulatúan elmagyarázta: Először meg kell nézni, hogy a városban gyártják-e ezt a cikket? Ha igen, meg kell venni, mert az a legolcsóbb, hiszen a város lakóinak munkát biztosítunk és a későbbi minőségi problémák kizártak.
Ha nem, meg kell nézni, hogy a tartományban készítenek-e ilyesmit, mert ez a második legolcsóbb, minőség vitára itt sem kell számítani. Amennyiben a tartományban nem készül, megnézzük, hogy Svájc területén előállítják-e a terméket. Ha igen, jöhet. Végül felmerül a kérdés: mi a teendő akkor, ha nem gyártják Svájcban? Ekkor hátra kell dőlni és behunyt szemmel, (esetleg egy rövid szunyókálás után) pihent állapotban azon lehet elgondolkodni, hogy egyáltalán, kell nekünk ez a szar?"

Figyelem, pedagógusok, és figyelem szülők! Ezt a hozzáállást tanítsátok minden családban, óvodában, iskolában, egyetemen!!! Ennyi kell ahhoz, hogy örökre kilábaljunk mindenféle gazdasági krízisből...

Ehhez nem kell kommentár! Terjeszd!!

Kenessey Csaba, Thalwil, Svájc
2009. július 21. kedd, 16:08
EGY VÉLEMÉNY....

Orbán elhallgatja az ország népe elöl a keserű valóságot! A magyar nemzeti EP képviselet növelésével a saját hatalmát gyarapíthatja csak, de esze ágában sincs felhívni a figyelmet a Lisszaboni szerződés árnyoldalaira! Ő eldöntötte, hogy a néppárt alelnökeként, egy erős nemzeti EP képviselettel, akár a néppárt elnöke is lehet, előkelő helyet szerezve a Bilderberg rangsorában!

A Lisszaboni szerződés miben hagy intézkedési lehetőséget egy, a végletekig eladósított, kifosztott, nagyrészt idegenek tulajdonában lévő országban működő kormánynak?

Orbán ezt 2002-ben is látta előre, ezért nem akart szavazat újraszámlálást (csak a naív Budaházy), ezért nem óvta meg az MSZP csalással, félrevezetéssel megnyert választását 2006-ban, és ezért nem akart kormányt buktatni, amikor legalább fejenkénti 200 év börtönre elegendő bizonyíték áll rendelkezésre neki és Demeteréknek! Orbán nem kivár, hanem csitít, tompítja az események élét!

Orbán azután fog kormányt alakítani, amikor októberben az utolsó ellenálló ország is aláírja a halálos ítéletét, a Lisszaboni szerződést! A politikai vezetés által kirobbantott polgárháború jó indok lesz az előretörő nemzeti oldal egyesített EU haderővel történő letaposására!

Így lehet 2/3-os többsége! Erre kapott ígéretet Martonyi Athénban, és ezért merte Orbán Ficot is kiröhögni (pedig Fico már az oroszok felé kacsintgat)! Orbán tudja jól, hogy egy egyesített Európában a szlovák EP képviseletet saját képviselőcsoportjával és a néppárt támogatásával lenyomhatja, mint a bélyeget!

Orbán kivár! Kivárja, hogy egész Európát fordíthassa nemzete ellen! Közben már előre sopánkodik, hogy újabb IMF hitelt kell majd felvenni! Miért nem hívja elővásárlási jognak a 2011-es földmoratórium megszűnéséhez, az utolsó nemzeti kincseink elkótyavetyéléséhez?

Az új világrend megnevezés időnként kicsúszik Orbán száján (a Bilderberg világkormány elképzeléseit előrevetítve), de kíváncsi leszek az átvert FIDESZ fanok, és szimpatizánsok arcára, amikor a Lisszaboni szerződés aláírása után Izrael megtámadja Iránt, majd egy, vagy több 9/11 mintájú iszlám fanatikus által elkövetett (ál)terrorcselekmény miatt az egyesült EU haderő is belép az Irán elleni háborúba (mert a közös NATO-izraeli hadgyakorlatok lólába már most is kilóg)!

A német sajtó, és a BND már eldöntötte, hogyha Magyarországon balhé lesz, majd megregulázzák a renitens magyart!

Orbán lesz az, aki rendet teremt, és tálcán kínálja fel népét és az országot az EU kemény magjának, valamint a háború elől menekülő izraelieknek!

Sajnos az EU háborúba léptetése ugyanúgy eltervezett folyamat, mint az ország szétrombolása, beolvasztása!

Megkezdődött a felkészülés az ország lakossága ellen. A média nagy valószínűséggel úgy fogja beállítani az előálló polgárháborús helyzetet, mintha váratlanul robbant volna ki, de ha nem tévedek, már azt is kitervelték, kik, hogyan, és mikor fogják kirobbantani! A forgatókönyv már régen elkészülhetett, és az is, hogy erre hogyan kell reagálni a sajtóban, televíziókban, rádiókban. Az is, hogy milyen tömegbefolyásoló eszközöket kell alkalmazni a jogszerűség látszatának fenntartása érdekében!

A hálátlan feladat elvégzésével Orbánt bízhatták meg Bilderbergék (aminek a datálható időpontja az ötpárti zsidó menekültek befogadásáról szóló nyilatkozat kiadása lehet 2007-ben, de ekkortól kezdett erősebb lenni a FIDESZ, és ekkor kezdtek a bíróságok is jobban nyomozgatni). Ennek eredményeként az MSZP egyre jobban ellehetetlenítette magát, hogy a FIDESZ teret nyerhessen (kisebb és jelentéktelenebb halaiból is beáldozott a látszat kedvéért, bár a főgonosz sértetlen, igaz családja már Németországban várja apucit, a nagyit, és a pereputty még Mo.-on tartózkodó többi részét)!GYF, miután elvégezte dolgát, hirtelen önként lemondott! Ezt tették azért, mert Orbán sokkal nagyobb támogatottságával könnyebb elhitetni, hogy demokratikus lépésről van szó (ne feledkezzünk meg arról, hogy a demokrácia köntösébe bújtatott Európa gyanútlan lakossága még nem tűrné el az ilyen mérvű jogtiprást)!

Az ádáz politikai küzdelemnek, a megrendezett műbalhénak az MSZP-SZDSZ és a FIDESZ között azért van jelentősége, mert az MSZP-SZDSZ szavazókat a FIDESZ oldalán szerették volna landoltatni, ami részben sikerült is. Az EP választások vasárnap estéjén Orbán savanyú ábrázata azt jelezte, tudja mennyire megnehezíti a dolgát a három Jobbikos EP képviselő, akik nem fogják sem a trónját építgetni az EP-ben, sem a szájukat befogni, mint ahogy tették ezt a korábbi hangjasincs csak bólogat EP képviselőink.

Most kell igazán figyelni a Jobbiknak, mert Rózsa Flores Eduárdo féle meggyilkolt, beszélni már nem tudó terroristák nálunk is gyorsan akadhatnak bűnbaknak!

Az álgárdisták, és a Magyarok Nyilai (ilyen hülye nevet csak egy eszement bolsevik találhat ki) mögött húzódó letartóztatások már a közvélemény befolyásolását célozzák meg!

A Izrael-Irán háborúval azonban meg kell várniuk a Lisszaboni szerződés aláírását, és megünneplését!
Ha logikusan kapcsoljuk össze az eseményeket, a polgárháború kirobbantása is ez időszak utánra tehető, de semmikép nem várhatják meg a választásokat! Nincs értelme! Az EU önmerényletei a Lisszaboni szerződés aláírása után egységes hadiállapotot teremtenek. Ekkor már könnyebb lesz elszállásolni az egyezményben vállalt 500 ezer izraeli menekültet, kimentve a kimentésre érdemesítetteket, majd hagyni Izrael lerombolását egy újabb, valódi 6 milliós holokauszt reményében! A Bilderberg nagy valószínűséggel beáldozza Izrael háborús veszteségként előre elkönyvelt lakosságát! Ha más nem, ez ki fogja kényszeríteni az USA hadbalépését!
Az 5,9 milliárdos létszámleépítés kezdetét veheti.

Jelen helyzetben minnél több embert tájékoztatni kell a várható eseményekről, vállalva még a későbbi vaklármának minősítést is, mert szándékaik nyílvánosságra kerülése esetén nem valószínű, hogy meg merik valósítani!

Kenessey Csaba
a Kárpáti Harsona munkatársa

Izraeli tulajdont jelképez-e Kaposváron  az óriás plakát? Á ez szabad verseny és egyszerű piac szerzés Magyarországon.

Választások idején arra szavaznak, akiket látnak és választások közt meg a termékek vásárlására ösztönöz!

 Kaposváron a keleti temető oldalán látható a menora a címer alatt, ami a zsidó vallás jelképei közé tartozik vagy nem?!

Rendszerváltás? Tőzsde!

A hazugsággal átitatott szocializmusból kikeveredtünk és belerohantunk egy vadkapitalizmusba a KARVAJ tőke karmai közé.

Akkor amikor a világ űrkutatási eredménye okán a technika igen gyorsan fejlődik és ugyan ilyen sebességgel a civilizációt is magával rántja - egyértelmű a manipuláció!

Vegyünk egy példát: Ha én tudom, hogy egy 12 megapixeles fotó aparáttal dolgozom a világűrben mondjuk 20 éve ezelőtt, akkor azt gondolom, hogy előre fogom tudni a fotózás forradalmát! Tudni fogom, hogy új gépek fognak megjelenni és szépen adagolva beindítom a civilizációs folyamatot vele együtt a pénz világot a TŐZSDÉN keresztül.

Ha tudom ezt a robbanást, akkor be merek fektetni a TŐZSDÉBE!

Tudom, hogy elképesztő hozamot generálhatok és sajnos ebből kimarad az átlag ember!

A TŐZSDE gyakorlatilag bevonja a szabad pénzeket és leszívja - elszívja azoktól, akik markolni akarnak a bizniszből. A vigyorgó tőkés dörzsőli a kezét és várja a sok befektetőt!

Ahova a TŐZSDÉT beengedik ideje korán, ott ROMBOL!

Ott nem lesz felépülés, nem lesz nemzetgazdaság!

Magyarország ebben is szenved! A TŐZSDE megölte a rendes gazdák lehetőségeit.

Erre még az EU is rápakolt és mintegy vérszívóként folyamatosan a ütőereken tartja a nyomó ujjait - kezeit a Magyar Gazdaság alig lűktető vénáin - ellenőrizve, hol is tart a kivégzés, melyik szakaszában!

Megállapíthatjuk, hogy a TŐZSDE előre le van kottázva kb 20 re előre, ha az igazságot nézzük.

Mindig van és lesz olyan akik időszakosan jól járnak, de ha idejében nem veszi ki a pénzét a milliárdosból kamion sofőr lesz, hja és nem a saját cégénél.